Az anyaság és a terhesség nemtelenítése

2019. szeptember 30.

Címkék: identitás, anyaság, gendersemlegesség, nemváltás, nemiség

Frank Füredi

szociológus, publicista

Meghökkenten olvasom, hogy egy Freddy McConnell nevű transznemű férfi, aki megtartotta belső nemi szerveit, nem tudta elérni a bíróságon, hogy gyermekének apja lehessen. McConnell nőnek született, és mint ősi idők óta általában a nők, ő is gyermeket tudott világra hozni, mivelhogy nem távolította el méhét és petefészkeit. A bíróság az ítélet indoklásában kimondta: az anyaság a terhességben és a gyermek világra hozásában nyeri el értelmét, és aki ezeket a feltételeket teljesíti, azt a születési bizonyítványban anyának kell bejegyezni.

 Hogy miért lepett meg ez az ítélet? 

Korántsem azért, mintha nem értenek egyet a bírósággal. Azért sem, mintha a híve lennék az egyre terjedő felfogásnak, amely szerint a gyermekszülés és az anyaság nem feltétlenül fedi egymást a biológiai nőiséggel. Azért hökkentett meg a bíróság ítélete, mert itt nyugaton, társadalmainkon egy olyan kultúra lett úrrá, amelyben hatalmas a zűrzavar a nemiség dolgában, s amely enyhén szólva is hajlamos kétségbe vonni, hogy nő és férfi között létezik biológiai különbség.

Teljes cikk

Fölszarvazott emberiség

2019. szeptember 27.

Címkék: Mindszenty József, könyvajánló, Szolzsenyicin-levél, Kommunista arcélek

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Sztálin az ország első temetkezési vállalkozója. Szívósan gyűlöl és kitartóan bosszúálló. Könyörtelen ragadozó és rettenetes agyafúrt, de nem okos. Kielégíthetetlen a hatalomszomja. Hruscsov a vérszomjas, a kíméletes, a hízelgő, a nyugatos, az utazó, az imperialista, az igazmondó, a goromba, a szónok, az udvarképes, a békeharcos. Kádár az érthetetlen talány. Megszállott? Pár hónap alatt átgázolt barátain, fogoly- és minisztertársain…. Kemény szavak, nyers igazságok. Egy félrabságra kényszerült magyar főpap jelzői. Ösztönös és erős mondatok.

Kicsit furcsa érzés kerített hatalmába, amikor az első, Mindszenty József által nem a nyilvánosságnak szánt, a követségi magányban önmaga lekötésére, tájékozottságának szinten tartására, a világ folyásának tanulmányozása végett lejegyzett sorait először és elsőként tette közzé a Szépmíves (Mindszenty József: 1956 – Írások a hagyatékból. 2016). Zavart, hogy nem is titkolják, Mindszenty atya nem kívánta megjelentetni a forradalom leverésével, a megtorlásokkal, az „ellenzékieskedő kommunista” Nagy Imrével és Kádárral, az ő méltánylóival kapcsolatos gondolatait. Ennek ellenére vagy éppen ezért újabb hasonló „forrásközléssel” jelent meg a kiadó a bíboros kéz- és gépiratait őrző alapítvány hozzájárulásával. Valóban izgalmas, éleslátással, szókimondással bíró, a „félrab” szerzőjük nem mindennapi tájékozottságáról tanúskodó bátor szövegek, kisesszék ezek.

Teljes cikk

Klímaszorongás

2019. szeptember 19.

Címkék: média, gyerekek, szülők, klímakatasztrófa, lelki egészség

Frank Füredi

szociológus, publicista

Egy kis riogatás arról, mivel jár a riogatás.


Újabban megállíthatatlanul terjed a klímaszorongás, s egyik gyermek a másik után esik áldozatául. Nincs abban semmi meglepő, ha négy-ötéves gyerekek, akiket naponta etetnek végítélet-történetekkel, a klímariadalom hálójába gabalyodnak. Ha egyszer szabad volt reszketve szoronganiuk, amiért már az ajtón kopogtat az Armageddon, miért is ne játszaná el annyi gyermek szívvel–lélekkel, hogy ő az emberiség bűneinek áldozata, kivált, ha az idősebbek ezt a szerepet osztották rá.

Ahogy már lenni szokott, a média és a szórakoztatóipar jár az élen: tőlük értesül a nagyközönség az olyan aggodalomtól gyötört gyermek alakjáról, akit nagyon is érthetően kerít hatalmába a földi élet elpusztulásától való rettegés. Ezt a nem is oly régóta teremtett, betegesen szorongó szereplőtípust jól jeleníti meg egy jellemzően önmagát lejárató sorozat az HBO-n, az Eufória. Főszereplője azt tudatja a nézővel, hogy semmi értelme leszoknia a káros szenvedélyéről, mert „hamarosan itt a világvége, pedig még le se érettségiztem!”.

Teljes cikk

A szeretet követei

2019. szeptember 13.

Címkék: kereszténység, kommunizmus, Mindszenty József, Vasfüggöny, II. János Pál pápa

Schmidt Mária

történész

Milyen volt a kereszténység a szocializmusban és működött-e az egyház nemzetösszetartó szerepe?

 

„A rossz elleni küzdelemben mindig Istené a végső győzelem.”

Szent II. János Pál

 

A XXI. század elejére Európa nyugati fele egy olyan posztkeresztény, posztnemzeti, posztnemi, poszttörténelmi korszakba lépett, amely ugyanúgy az identitások újraértelmezésére tesz kísérletet, mint száz évvel korábban a kommunizmus. A kommunista ideológia is új identitást, új típusú szovjet embert ígért, magát az egyetlen, igaz hit letéteményeseként tüntette fel. Hivatkozási alapja a történelmi szükségszerűség volt, amely a marxista tanítást alapul véve azt hirdette, hogy a világ egy egyenes vonalú fejlődési pályát fut be, a fejletlentől a legfejlettebbig, azaz az ősközösségtől a kommunizmusig, ami nem más, mint a megvalósult földi menyország. És miután a szocializmus, amit az oroszok hetven, mi közel fél évszázadig építeni kényszerültünk, a kommunizmus előtti utolsó állomás volt, állításuk szerint karnyújtásnyira voltunk a tökéletes társadalomtól.

Teljes cikk

John Locke és az új intolerancia

2019. szeptember 09.

Címkék: liberalizmus, szólásszabadság, vallásszabadság, pápisták

Frank Füredi

szociológus, publicista

Locke egy eddig ismeretlen kéziratának felfedezése kapcsán érdemes elgondolkoznunk a tolerancia jelentőségén.

John Locke-ot, a híres 17. századi filozófust gyakran nevezik a modern liberalizmus atyjának. Nemrég előkerült eddig ismeretlen művében, a Miért is tűrjük a pápistákat, akárcsak mindenki mást” (1667 ̶ 1668) még liberálisabbnak és toleránsabbnak mutatkozik, mint hihettük. A szöveg évszázadok óta hevert észrevétlen a levéltárban, mígnem Locke kutatója, J.C. Walmsley ráakadt. Mint kiderült, a korábbi közfelfogással ellentétben, miszerint Locke sosem érvelt volna amellett, hogy a katolikusokat is tolerálni kell, ebből a mindezidáig ismeretlen dokumentumból kiderül, hogy éppenséggel nagyon is fogadókész volt erre a gondolatra, sőt, megfontolás tárgyává tette a mellette szóló érveket.

Locke eddig ismeretlen kézirata

Teljes cikk

Lengyelország lerohanásának mai tanulsága

2019. szeptember 05.

Címkék: szuverenitás, nemzetállam, 80. évforduló, fasiszta, London polgármestere, idegengyűlölő

Frank Füredi

szociológus, publicista

A második világháború az elmúlt évtizedekben afféle képzeletbeli szentéllyé lényegült át, amelyben a minden rendű és rangú helyezkedők alaposan kipanaszkodhatják magukat a régi rossz időkről és felmutathatják erkölcsi erényeiket.

Most, amikor politikai vezetők és médiaszemélyiségek hada emlékezik meg Lengyelország lerohanásának és vele a második világháború kirobbanásának 80. évfordulójáról, érdemes felfigyelni rá, mennyivel több fecsegés övezi a korabeli tragikus eseményeket, mint még tizenöt, harminc vagy akár ötven éve. Furcsamód minél távolabb kerülünk 1939. szeptember 1-jétől, Lengyelország lerohanásának napjától, az évforduló a jelek szerint annál gyakrabban ad alkalmat közéleti vitákra Európában.

A második világháború iszonyú eseményei, kiváltképp pedig a holokauszt egyfajta futball-labda szerepét töltik be, amelyet szüntelen továbbadnak egymásnak a helyezkedő közéleti szereplők, hogy kimutassák milyen erkölcsösek, s mennyire mélyen érinti őket az emberi szenvedés. Az évforduló ezenkívül politikai előnyszerzésre és az ellenfelek lejáratására is alkalmat ad. Számoljuk csak össze, hányszor hasonlítanak mindenféle közszereplőket Hitlerhez. Vagy hányszor mondják bármiről, ami nincs ínyükre, hogy „pont olyan, mint a harmincas években”. A médiában, de általában a közéletben is sokan a legnagyobb könnyedséggel neveznek fasisztának vagy egyenesen nácinak bárkit, aki nem ért velük egyet. Elég, ha valaki a Brexitre szavazott vagy aggodalmának adott hangot az Európába irányuló tömeges bevándorlás láttán, és máris egykönnyen minősítik szélsőjobboldali idegengyűlölő alaknak.

Teljes cikk

Nagyszerű Britannia, hová lettél?

2019. augusztus 28.

Címkék: multikulturalizmus, haza, Anglia, bálványimádás, hedonizmus

B. Varga Judit

történész-muzeológus

A hihetetlen, de igaz érzése kerített hatalmába, amikor másfél hete megjártam nagyszerű Angliát. London sokkolt a 12 évvel ezelőtti önmagához képest (Férjemet a 23 évvel ezelőttihez képest), nagykamasz fiam csak annyit mondott a visszaúton: most már érti kedvenc filmjét, a Gran Torinót, hogy Clint Eastwoodnak miből is volt elege…

Angolhon: nem nagy, már nem remek, nem is kiváló, legkevésbé nagyszerű. Ellenben zsúfolt, túl színes, túl megértő, túlságosan polkorrekt, túl megengedő, túl szexi, túl…, túl mindenen. Sok egy napra (is). És hol vannak az angolok? A sok kormos kémény már nem füstölög, a kastélyok, parkok már kevésbé idillikusak, mért legelők, ahogy kövér nyájak sincsenek (Skóciában még láttunk nyolc éve), Babits eltévedne... Sokkoló büszkeség, kaotikus városkép, talpalatnyi hely hiánya, gendersemleges mosdók, rossz utak, gaz, kóró, szemét, gondozatlan előkertek, rendezetlen porták – a fővárosban és vidéken egyaránt.

Teljes cikk

Ellenszer

2019. augusztus 23.

Címkék: USA, jobboldal, neoliberalizmus, neokonzervativizmus, antikapitalisták

Békés Márton

történész

A harminc éve hegemón helyzetben lévő neoliberális „washingtoni konszenzus” lebomlása lehetőséget ad arra, hogy a jobboldal megerősítse pozícióját, mint a globalizáció veszteseinek képviselője. Ehhez természetes eszmei partnerének, a konzervativizmusnak fel kell fedeznie gazdag szociálkonzervatív hagyományát.

 

„Kibontakozott az a két nagy áramlat, mely

már évek óta küzd a Magyarország felett való

uralomért. Ezen áramlatok egyike a

nemzetközi pénzuralom etablírozására való

törekvés. A másik áramlat pedig a nemzetközi

pénzuralmi törekvésekkel szembeni egészséges

és hazafias ellenáramlat.”

Asbóth János (1897)

 

A „washingtoni konszenzus” ára

 

A ’80-as évek hidegháborúban győztes nyugati neokonzervatív hulláma  a ’90-es években eltérítve folytatódott, és neoliberális konszenzussá vált. Míg a hidegháború végi neokonzervativizmus az elnehezedő jóléti állam korrekcióját, antikommunista meggyőződést, a nemzeti kohézió megerősítését és az 1945-öt követően hosszan érvényesülő baloldali kurzus után a jobboldal visszatérését jelentette, addig a neoliberalizmus a „történelem végi” individualista fogyasztó materializmust és a piaci fundamentalizmus korlátlan érvényesítését. Előbbi azért deregulált és privatizált, hogy a hidegháborús nyugati győzelem társadalmi és gazdasági feltételeit szélesítse, utóbbi viszont azért, hogy a globalizáció monetáris alapjait lerakja, a szabadkereskedelmet elősegítse és a nemzetállamok ezzel szembeni ellenállását korlátozza.

Teljes cikk

„Versek nem kellenek” Proletárdiktatúra és irodalmi emlékezet

2019. augusztus 21.

Címkék: Nagy Imre, szoborállítás, Tokaji Írótábor, Kosztolányi, Kassák, Kun Béla, Babits

L. Simon László

A napokban egy beszélgetésben a vitapartnerem azt vetette fel, hogy egy olyan kurzus, amely önmaga politikai legitimációját részben az ’56-os forradalomból vezeti le, vajon áthelyeztetheti-e Nagy Imre szobrát a nemzet fővárosának egyik szimbolikus teréről a város egy másik pontjára (a Kossuth tér közeléből egy attól távolabbi helyre). A kérdés már részben a legutóbbi tusnádi szabadegyetemen is szóba került, mikor az emlékezetpolitikai vitában magam feszegettem, vajon miért is kavart olyan nagy hullámokat Nagy Imre szobrának áthelyezése, s hogy mindez városépítészeti probléma-e, vagy inkább identitás- és emlékezetpolitikai kérdés. Nyilván az utóbbi, mert az alkotás elszállításáról szóló polémia nem tájépítészeti és városrendezési jellegű volt, hanem annak mentén rajzolódtak ki a törésvonalak, hogy miként viszonyulunk Nagy Imre életútjához, munkásságához és politikai örökségéhez. Egykori kulák dédszülők leszármazottjaként könnyen csábítana az a megközelítés, hogy Nagy Imre munkásságából a padláslesöprésekért felelős moszkovita kommunista politikus parasztságot eláruló szerepét és kegyetlenségét emeljem ki, az elmúlt évtized politikusi munkája viszont megtanított arra, hogy a tetteinkért, a döntéseinkért, a kompromisszumainkért és a sokszor indokolatlan hallgatásainkért történő felelősségvállalás, illetve sorsfordító pillanatokban az áldozatokkal, sőt az önfeláldozással együtt járó helyes út választása talán a legnehezebb dolog.

Teljes cikk

Társadalmi tanítás és keresztény demokrácia

2019. augusztus 20.

Címkék: demokrácia, kereszténység, liberalizmus, szabadság, Orbán-beszéd

Horváth Pál

teológus, vallástörténész

Tusnádfürdő üzenete a keresztény magyar államot megalapító szent király ünnepén is aktuális.

A magyar miniszterelnöknek a közelmúltban Tusnádfürdőn tartott beszédében olyan fogalmak, mint a demokrácia, a szabadság, a liberalizmus és a kereszténység viszonya is szóba kerültek, amelyek visszatérő témái nem csupán a politikai közbeszédnek, de a katolikus társadalomteológiának is. Orbán Viktor hazánk, sőt a nyugati világ kívánatos jövőjeként egy olyan lelki, eszmei és politikai irányvonal követéséről beszélt, amelyet szabadulni akarva korábbi illiberális demokrácia szóhasználatának sokak, hisztérikus ideológiai megmondóemberek és médiaguruk számára negatív kicsengésétől, a liberális demokrácia alternatívájaként keresztény demokráciának nevezett.

A keresztény demokrácia mint társadalmi modell sem a miniszterelnök, sem a társadalomteológia értelmezésében nem azonos a kereszténydemokrácia bő száz esztendeje egy politikai közösséget, pártcsaládot jelölő fogalmával, még ha az utóbbi az előbbi eszméi mentén igyekszik is értelmezni önmagát. Hiszen a mai politika világában a magukat kereszténynek nevező mozgalmak is sodródhattak távol attól az értékrendtől, amelyet a keresztény hit, hagyomány és kultúra hordoz hitelesen. Orbán Viktor ezért is emlékeztetett arra, VI. Pál pápa bő fél évszázados elemzését is idézve, hogy a közelmúltig a nyugati kultúra alapértékének számító demokrácia értelmezésében három, egymással rivális alternatíva létezett, a kereszténydemokrata, a szociáldemokrata és a liberális demokrata interpretáció.

Teljes cikk