Az anyaságellenesség kora

2019. augusztus 05.

Címkék: gyermeknevelés, anyaság, emberellenes kultúra, születésellenesség, emberi szellem

Frank Füredi

szociológus, publicista

Más, ha valaki nem akar gyereket, és megint más, ha valakinek meggyőződése, hogy az anyaságban és a gyerekvállalásban eleve van valami rossz.

Az emberek mindig is hoztak döntéseket arról, legyen-e gyerekük, mekkora legyen a családjuk. Az ilyen döntés személyes természetű, nem pedig elvi állásfoglalás az anyaság megítéléséről és a gyermekek új nemzedékének világra hozásáról. Ma a társadalom jelentős része nem pusztán személyes ügynek állítja be azt a döntését, hogy nem kíván gyermeket, hanem egyúttal politikai állásfoglalásnak is tekinti. Ez a mizantróp ideológia ellenérzéseket kelt azok iránt, akik gyermeket akarnak, ezzel párhuzamosan egyre terjed az a nézet, amelynek képviselői negatív fényben tüntetik fel az anyaság élményét. A születésellenes ideológiát két eltérő, ám gyakran mégiscsak egymáshoz közel álló alapállásból szokták hangoztatni. Az első úgy hangzik, hogy a szülés és a gyermeknevelés alapvetően negatív élmény, amelynek egészségügyi kockázatára előre figyelmeztetni kellene a szülőket. A gyermekvállalás ellenfelei másfelől azzal érvelnek, hogy gyermeket világra hozni felelőtlenség, mert az újszülöttek veszélyeztetik a környezetet.

Teljes cikk

Hosszú árnyék

2019. augusztus 02.

Címkék: rendszerváltoztatás, Horn Gyula, Fenyő János, Gyárfás Tamás

Kormos Valéria

újságíró

Vannak bűntények, gyilkosságok, amelyekből egy forgatókönyvíró húszrészes filmsorozatot kreálna, s amelyek némely eleme felér a Keresztapa zseniális mozijának egy-egy jelenetével. Nekünk is van ilyen valós történetünk, bár tudnánk nélkülözni. Például az, hogy 1998. február 11-én délután csúcsforgalmi időben, a budapesti Margit utcában egy járókelő felkiált, nézd csak, lövik a Mercit! A profi bérgyilkos semmi esélyt nem adott az autóban ülő személynek a túlélésre. Az áldozat Fenyő János volt, az egykori fotográfus, a gyilkosság idején egy hazai sajtóbirodalom tulajdonosa, aki a nyolcvanas évek közepén röpke időt töltött az Egyesült Államokban, majd ott „megvilágosodva”, a rendszerváltoztatással járó gazdasági kuszaság vonzására, visszatért eredeti terepére. Saját szavai szerint ezer dollárral kezdte, ebből, no meg a helyzetből és helyismeretéből, sajátos képességeivel nyolc év alatt 15 milliárd forintnyi vagyonra tett szert.

Teljes cikk

Egy beszéd hatása

2019. július 29.

Címkék: Orbán Viktor, Tusnádfürdő, kereszténydemokrácia, szekuláris humanizmus

B. Varga Judit

történész-muzeológus

 

„A jó demokrata bízik az emberek megjavíthatóságában,

a diktatúra mindig az emberek romlottságára épít.”

Barankovics István

 

Hazánk miniszterelnökének idei tusnádfürdői beszéde sokkal inkább megérintett katolikus hívőként „élőben” a közszolgálati rádión keresztül, mint a 2014-es korszakváltó illiberális szónoklat, amelyet valóban élőben hallgathattam. Az „Isten saját képmására teremtette az embert” (Ter 1,27), azaz mindenkit ennyire nyílt felvállalása szokatlan és példátlan korunkban egy politikus szájából. Legalább olyan bátorságra vall, mint a „Ruszkik haza” 1956-ban és a szovjet csapatok kivonásának követelése 1989-ben. Utóbbiról éppen Németh Miklós miniszterelnöktől tudjuk, hogy Orbán Viktor nem tudhatott arról (ahogy a Cserhalmi György színészt felkészítő ellenzékiek sem), hogy ő és Gorbacsov már tárgyaltak a csapatkivonásokról, ugyanis a szovjet pártfőtitkár az 1989. március 3-ai megbeszélésen titoktartást kért erre vonatkozóan. (Oplatka, 2014, 188. o.) Ahogy az esemény, a helyszín és az időpont meghatározó volt akkor is, 30 éve, úgy most is az. A ma már a kritikusai által is elismert politikusi tehetsége, érzéke miatt tudta és tudja a magyar kormányfő, hogy mikor és hol kell kimondani a történelmi jelentőségű szavakat.

Teljes cikk

Árral szemben

2019. július 19.

Címkék: liberalizmus, globalizáció, legitimáció, kultúrharc, hadviselés

Fekete Rajmund

történész

„Nyomás, gyerünk tovább
Elérjük célunk, csak gyerünk tovább
Új útra kelünk, csak megyünk tovább
Nem adjuk, fel csak megyünk tovább”

AMD: Gyerünk tovább

 

„A hazai új jobboldal által célként kitűzött szellemi fordulat [...] aligha kivitelezhető. Ehhez ugyanis eszmei viták megnyerésére, értékhierarchiák és reputációs rangsorok átformálására – ehhez pedig koherens, számottevő meggyőző erővel és belső integritással rendelkező intellektuális teljesítményre van szükség.”

Olvashattuk pár hónappal ezelőtt Körösényi András és Mándi Tibor „Miért nem vagyunk »új jobboldaliak«?” címmel írott esszéjükben. Erre (is) cáfolt rá a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójaként, valamint a Kommentár folyóirat főszerkesztőjeként dolgozó Békés Márton legújabb, „Fordul a szél” címmel megjelent kötete (illetve Schmidt Mária, Szájer József, Karácsony András, Megadja Gábor vagy éppen Máthé Áron könyve).

Békés legújabb munkája a 2017-es „Gerillaháború – A fegyveres felkelés elmélete és gyakorlata” című tanulmányának a folytatása, melynek alapját a 2017 és 2019 között jobboldali fórumokon (Figyelő, Látószög blog, Kommentár, Mandiner) megjelent írások adják. A 90. Ünnepi Könyvhéten megjelent kötet ékes bizonyítéka annak, hogy a szerző nem fél hangot adni markáns véleményének és olyan témákat is előszeretettel – pontosabban fogalmazva: bátran – vesz elő, ami mások számára megingathatatlan totemoszlopként rögzültek. Legyen szó liberális demokráciáról, hatvannyolcasokról, „civil” szervezetekről, nyílt társadalomról, globalizációról, kultúrharcról, hadviselésről, háborúról és békéről vagy éppen a radikális iszlámról.

Teljes cikk

A globális kultúrharc, avagy miért van igaza Putyinnak, és miért nincs

2019. július 12.

Címkék: Oroszország, liberalizmus, populizmus, Financial Times, kultúrharc, tradíció

Frank Füredi

szociológus, publicista

Vlagyimir Putyin alaposan megbotránkoztatta a fősodorhoz tartozó nyugati médiát a Financial Timesnak a G20-ak legutóbbi értekezletén adott interjújával. Oroszország elnöke a büszke kultúrharcos köpönyegét öltötte magára és „túlhaladottnak” minősítette a nyugati társadalmunkban uralkodó ideológiát. A nyugati liberalizmus – mondotta – kifáradt, elaggott, „idejétmúlt” ideológia, s „összeütközésbe került a lakosság túlnyomó többségének érdekeivel”. Külön is kitért „a továbbiakban már tarthatatlan” multikulturalizmusra, és nem kis élvezettel marasztalta el Angela Merkelt, amiért rászabadította a migránsokat Európa népeire.

Putyinnak az identitáspolitikáról is volt mondanivalója. Különösen rossz a véleménye a nemi semlegesség divatos dogmájáról, amelynek alapján – mint mondotta – a gyerekek „öt-hat nemi szerepet és eljátszhatnak”. Fontosnak tartotta hozzátenni, hogy felőle bárki nyugodtan kitűzheti a mellére nemi identitását, de „ennek nem szabad háttérbe szorítania a társadalom magvát alkotó embermilliók kultúráját, tradícióit és a család hagyományos értékeit”.

Hogy világos legyen, mennyire nem csupán a G20-ak csúcsértekezletén összegyűlt elithez intézte szavait, üdvözölte a populizmus európai és amerikai felemelkedését. Nem sok kétséget hagyott afelől, hogy a nyugati populistákat szövetségesének tekinti a globális kultúrharcban, amely a hagyományos konzervatív eszmények, illetve az Egyesült Államok kulturális elitjéhez szorosan kötődő társadalomtervező ethosz között dúl.

Teljes cikk

Édes íze a sónak

2019. július 06.

Címkék: Kormos Valéria, Kádár, nőpolitika, Álomszövők

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Milyen „nőt” hozott létre a kádári társadalom? Milyen ösztönöket épített a hitben felnőtt, titokban felszentelt, folyamatosan megfigyelt apácában, az egy pártban, egy eszmében hívő, a rendszer vezetőiben bízó egykor életerős ügyésznőben, aki kivégzésekre járt hivatástudatból még mielőtt reggelit készített volna a gyerekének? Vagy a „menő” szocialista nagyvállalat első női vezérigazgatójában, aki belebetegedett a felkészültsége, tudása, józan esze és a valóság közti oldhatatlan ellentétbe? Milyen volt az ő aktív, tenni, jobbítani vágyó, korán érett felnőttségük a már „bársonykesztyűs”, de még mindig szabadsághiányos „jóléti” diktatúrában? Meg tudtak-e változni a kommunizmus bukása óta vagy továbbra is magukban hordozzák akkori reflexeiket? Milyen emberi tragédiák rejtőznek a büszke fogalom, a rendszerváltoztatás, rendszerváltozás mögött?

Kormos Valéria Álomszövők című kötetének hősei nem hányódó kisemberek, nem is döntésképtelen átlagosak, de végtelenül kiszolgáltatottak, akár feljebb, akár alul vagy középen vannak társadalmi rangsorukban. Néha szédülünk, néha derülünk életük, sorsuk olvasásakor.

Teljes cikk

Pöffeszkedő brit arrogancia

2019. július 01.

Címkék: demokrácia, Orbán Viktor, brexit, európai értékek, gyarmatosító attitűd

Schmidt Mária

történész

Nézem Timothy Garton Asht az Euronews-on (2019. június 28.), ahol Magyarországról beszél. Azt mondja: elfogadhatatlan, hogy a populisták, nacionalisták és mindenekelőtt Orbán az európai adófizetők pénzéből rombolják le az Európai Unió alapértékeit. Jó lenne tudni, hogy Ashnek mi a beszédhelyzete. Oxfordi professzorként hivatkoznak rá, ami jól hangzó cím, de korántsem elég ahhoz, hogy beszóljon az Uniónak, valamint egyes tagországainak. Hazája ugyanis, a még Egyesült Királyság éppen elhagyja az Európai Uniót, annak jövendőbeli ügyeihez tehát neki, a brit állampolgárnak, vajmi kevés köze van. Véleménye persze lehet, csak kérdés, hogy kit érdekel és miért. Nekem is van a brit politikai és kulturális életről markáns véleményem, mégsem szoktam legyalázni őket a köztérben menetrendszerűen, ahogy ő, a fontos és nyilván megkerülhetetlen megmondóember teszi. A brit politikai élet ugyanis éppen romokban van. Elavult és ötlettelen kétpárti elitje a kimúlás szélén próbál egyensúlyozni. A Brexitre szavazó többség döntését az Ash-hez hasonló nagyon demokraták nem hajlandóak tudomásul venni, újabb népszavazásban reménykednek, és mindent megpróbálnak, hogy a nép döntését semmivé tegyék. Lenne éppen mit sepregetni tehát a saját háza táján. Gazdaságuk romokban, a közbiztonság arrafelé a béka segge alatt, és akkor még nem utaltam a dél-yorkshire-i Rotherhamre, ahol 1997 és 2013 között pakisztáni és egyéb ázsiai maffiák megrontottak és brutálisan megerőszakoltak másfélezer kiskorú lányt. A hatóságok pedig a rasszista vádtól tartva, sorra a szőnyeg alá söpörték a be- és feljelentéseket. Ez nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsa.

Teljes cikk

A liberalizmus bukott apostolai

2019. június 28.

Címkék: szólásszabadság, rendszerváltoztatás, szekta, Hősök tere

Megyery Gerda

programigazgató, XXI. Század Intézet

Valaha volt egy liberalizmus, amely a természetjogon alapuló személyes szabadságot, a magántulajdon védelmét és a gondolatok, vélemények szabad vitáját tűzte zászlajára. Ez volt a 18 ̶ 19. század utólag klasszikusnak nevezett liberalizmusa. A liberalizmus azonban, éppen a természetéből fakadóan, nem sokat ad a hagyományokra, még akkor sem, ha a saját tradícióiról van szó. Korunk liberális dogmája már nem a szólásszabadság és az egyén autonómiája mellett tör lándzsát, hanem épp ellenkezőleg: azzal az igénnyel lép fel, hogy a nyugati ember életének minden apró szegmensét leuralja. A liberalizmus apostolai napról napra megkérdőjelezhetetlen kinyilatkoztatásokat tesznek arról, hogyan kellene élnünk, miben kellene hinnünk, mit kellene gondolnunk, és egyáltalán: kinek kellene lennünk.

Teljes cikk

Kanadából jöttem, mesterségem címere…

2019. június 24.

Címkék: CEU, európai értékek, demokráciafelfogás, Ignatieff

Schmidt Mária

történész

 „…mindig azt képzelte, hogy majd a német kancellár, vagy a francia elnök egy nap felhívja Orbánt, hogy kérdőre vonja, hogy mit is csinál, de ez nem történt meg, és azt is zavarónak tartja, hogy miközben Magyarország nagyrészt az uniós kifizetésektől függ, ezt nem használták ki.”  ̶  mondja ezt a CEU rektoraként az a Michael Ignatieff, aki szerint a CEU missziója a tudomány szabadságáért és az európai értékekért való küzdelem.

Álljunk már meg egy pillanatra! Ez az ember vendég nálunk. Nem magyar, nem beszéli a nyelvünket, vendégként ugyan számíthat a vendégszeretetünkre, de vissza nem élhet vele!

Szabad ország vagyunk. Szabadon beszélhet mindenki nálunk, de ez nem jelenti azt, hogy a kimondott szóért ne kellene helytállni.

Szóval, hogyan is van ez rektor úr? Milyen demokráciafelfogás az, ahol a választópolgárok elsöprő többsége által megválasztott szuverén ország vezetőjét számon kérheti, illetve Ignatieff szerint számon kellett volna kérnie a sokkal kisebb demokratikus felhatalmazással rendelkező francia elnöknek, illetve a német kancellárnak?

Teljes cikk

Proletárdiktatúra és kereszténység

2019. június 22.

Címkék: liberalizmus, II. János Pál, vallásüldözés, vörösterror

Horváth Pál

teológus, vallástörténész

Ma van száz esztendeje, hogy a hazánkat, ha akkor még csak rövid időre is, de hatalmába kerítő bolsevizmus magyar fanatikusai Cserny József vezetésével nekirontottak az úrnapi körmenet résztvevőinek Budán. Az egy halálos áldozatot követelő erőszakos megmozduláson a hívek éppen a Himnuszt énekelték.

Szintén ezekben a napokban, 1919. június 25-én történt, hogy Kucsera Ferenc káplánt ellenforradalmi tevékenység miatt a szentendrei Duna-parton agyonlőtték. A később kiadott halotti anyakönyvében ez áll: „A nemzeti ügy és a keresztény erkölcs szolgálatában vértanúhalált halt.” Mindössze 27 éves volt.

Felelősen gondolkodó keresztények már akkor is látták, hogy ami a vörös diktatúra alatt történik, nem más, mint egy borzasztó, később sajnos évtizedekre ránk telepedő emberkísérlet, valódi danse macabre, ordas eszmék haláltánca, amelyre emlékezni, tanulságait levonni sajnos még ma is időszerű.

Történészek feladata értelmezni azt, hogy mi és miért történt 1919-ben Budapesten vagy két évvel korábban Péterváron, hogy a vesztett háború utáni békediktátumok idején nekünk miért nem egy Kemal Atatürk, hanem csak egy Károlyi Mihály vagy Kun Béla jutott. Ám a történelmi magyarázatokon, értékeléseken túl máig időszerű arról beszélnünk, miként is viszonyult ez a vörös téboly a nyugati civilizáció alapját jelentő kereszténységhez, a hit, a vallás, az egyházak világához. Az események sodrában élő szemlélő, Prohászka Ottokár fehérvári püspök naplójában már 1919 júniusában világosan megfogalmazta: „A proletárforradalom le akarja törni a világot s ítéletet ül fölötte. Neki ezt tenni passzió, szenvedély, gyűlölet is, irigység is, káröröm is és igazság is. Úgy látszik, mintha ő ülne ítéletet, de nem ő, Isten ül, ő csak pribék, az ördög”.

Teljes cikk