A kis piros autó

2017. április 07.

Szabó Ákos

történész

1991 forró nyarán Jugoszlávia a polgárháború szélére sodródott. Szerbek, horvátok, bosnyákok, szlovének évtizedek óta fedő alatt fortyogó, elementáris erejű indulatai pillanatok alatt végigsöpörtek a legnagyobb balkáni országon. Az egykor a szovjetek és az amerikaiak kegyeit is kereső – és részben el is nyerő – országban soha nem látott hevességű harcok dúltak. Ebben a felforrósodott helyzetben egy régi, kis piros autó sofőrje és járműve örökre beírta magát a délszláv háború történetébe.

Teljes cikk

Terpeszállásban két láb közt hátratekinteni

2017. április 05.

Varga Beáta

Munkaszolgálat, hadifogolytábor, ’56 utáni politikai tiltólista és szilencium. Ezek talán mind kellettek ahhoz, hogy Örkény István groteszk-ironikus szemlélete kiteljesedjen. Az a szemlélet, amellyel aztán a politikai rendszerek, a diktatúrák lényegére, abszurditására tűpontossággal mutatott rá műveiben.

Teljes cikk

Vanek úr Ukrajnában

2017. április 03.

Varga Beáta

Rejtő Jenő a legolvasottabb magyar írók egyike. Mondatai szállóigévé lettek, poénjait, szóvicceit mindenki ismeri. Számos legenda, anekdota kering róla, kalandos utazásairól, kávéházi életéről, házasságairól és haláláról is. Irodalomtörténészek szerint Rejtő Jenőnek „kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot”. Egyszerre írt irodalmat, és annak paródiáját. Mert adódnak olyan történelmi helyzetek, amikor a világ megőrül, és már csak paródiát lehet írni.

Teljes cikk

A BRFK III/a csoportja az „Elmélkedők” nyomában

2017. április 03.

Pelle János

PhD, egyetemi oktató

A magyar politikai rendőrség a hatvanas évek végén nehéz helyzetbe került: egyre kevesebb lett a „szocialista rendszer elleni összeesküvés”, amelynek leleplezése igazolta volna a jelentős költséget felemésztő nyomozó apparátus létét, illetve hasznát. Ilyen viszonyok között a titkos ügynökök úgy segítettek magukon, ahogy tudtak: veszedelmesnek minősítettek a szűkre szabott törvényes kereteken kívül működő, teljesen ártalmatlan, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező csoportokat, művészi társaságokat vagy filozófiai-vallási jellegű, meditációval foglalkozó köröket is. Nyomoztak utánuk, tagjaikat meghurcolták, és hosszabb-rövidebb ideig börtönbe zárták, vádat próbáltak emelni ellenük. Az egyik legabszurdabb ilyen akció az 1951-ben feloszlatott, majd titokban újjáalakult Magyar Teozófiai Társulat elleni, fél évig tartó, nagy erőkkel folytatott nyomozás volt, amelynek dokumentumait „Elmélkedők” címmel 1970. január 15-én nyitott dosszié őrzi az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ABSZTL 3.15.o-13711)

Nem derül ki belőle, ki volt a „tippadó”, aki felhívta Szebeni Sándor rendőr őrnagy, csoportvezető, és Réti Endre rendőr alhadnagy figyelmét az illegálisan működő, gyanúsan meditáló társaságra. Éber politikai rendőreinknek először persze tisztáznia kellett, mi fán terem a teozófia, ezért a Filozófiai Kislexikonból és az Idegen szavak szótárának cikkeiből összefoglalót készítettek maguknak. Eszerint a teozófia nem más, mint „az emberi léleknek az istenséggel való egységéről szóló misztikus vallási elmélet, amely szerint a kiválasztottak közvetlen kapcsolatba juthatnak a túlvilággal”.

Teljes cikk

Egy „egésztudású” eszmefuttatása arról, hogy rajta kívül mindenki kutyaütő

2017. március 30.

Schmidt Mária

történész

Köszönet illeti Orbán Krisztiánt, hogy hitet tesz a magyar demokrácia mellett! Most, 2017-ben, a NER hetedik évében ugyanis, először, félelem nélkül, saját néven publikálta írását a spéderi/simicskai Indexen (Száz év szorongás (2017). Ezt megelőzően Publius Hungaricusként jegyezte opuszait, (A féltudású elit alternatívája (2007), A negyedszázados esély, avagy a féltudású politikai elit alkonya (2009), Felzárkózás a Nyugathoz: mit tehet a magyar elit? (2016) melyekben, ahogy most is, féltudásúnak és alkalmatlannak bélyegezte a magyar elitet, ami rá, rokonaira és üzletfeleire értelemszerűen nem vonatkozik. Mindez azt jelenti, hogy míg a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok alatt diktatúrás félelmek akadályozták abban, hogy nevével vállalja véleményét, ma ilyen fenntartásai nincsenek. Nyilván lecsekkolta, hogy a fékekkel és ellensúlyokkal körülbástyázott demokráciánkban immár semmilyen retorziótól nem kell tartania, nyugodtan coming outolhat és ráterhelheti eszmefuttatásait a nagyérdeműre.

Teljes cikk

MAZSIHISZ és Jobbik: egy furcsa pár

2017. március 23.

Rátvai János

Neil Simon nagy sikerű, megfilmesített komédiáját eredetileg két férfi játszotta, de újabban nők is előadják, talán már travik is. Magyarországon, alig több mint egy évvel a választások előtt egy vallási szervezet, a MAZSIHISZ, és a legnagyobb ellenzéki párt, a Jobbik próbálja a két szerepet. Vezetőik, Heisler András és Vona Gábor láthatóan bíznak abban, hogy ugyanakkora sikert aratnak majd, mint egykor Oscar szerepében Jack Lemmon és Felixként Walter Matthau. Kettőjük gátlásokkal terhelt közeledésének nem egy manhattani lakás, hanem a magyar média a színhelye, és időnként közvetítők révén zajlik, egészen meglepő orgánumokban. Legutóbb a Jobbikhoz közel álló Alfahír portálon, mely eddig az agyament antiszemita uszításban jeleskedett, méltó utódjaként a Kuruc.info-nak.

 

Teljes cikk

„A hagyomány az embernek visszaadja önmagát”

2017. március 23.

Varga Beáta

Hamvas Béla életvitele és következetes írói magatartása a vörös diktatúra évtizedei alatt éppoly kivételes, mint '56-ról vallott nézetei. A százhúsz éve született Hamvas Bélát, a XX. század egyik legnagyobb magyar gondolkodóját a dogmatikus kommunista kultúrpolitikai hallgattatta el, hosszú éveken át raktáros és segédmunkás volt Tiszapalkonyán, tartása azonban mindvégig megmaradt.

Teljes cikk

Háború van-e már?

2017. március 21.

Békés Márton

történész

A világtörténelem kényelmetlen igazsága a háború, amelyről felelőtlenség tudomást nem venni. Aki gyáva hadat üzenni, arra ítéltetik, hogy örökké háborúzzon.

 

„Aki a háborúról megfeledkezik, az egészen biztos, hogy veszélybe kerül.”

Zsang-csü: A tábornagy metódusa

A pacifista ész kritikája

A középkorhoz kötött sötétséggel szembeszálló felvilágosodás programja az emberi ész (és nem az értelem) egyetemes terjesztése volt. Ahol ugyanis a cáfolhatatlan ráció terjed, ott nincs helye babonáknak, igazolhatatlan szokásoknak és irracionális meggyőződéseknek. Amint a mocsarakat, úgy az emberek hiedelmeit is lecsapolták. Maradt a puszta ész, a csupasz föld.

A XVIII. század tudományos–technológiai fejlődéséből táplálkozó racionalizmus módszere (már ekkor) a nyilvántartás volt. A kényszeres katalogizálás kiválóan megfelelt a racionális ésszel leírt jelenségek, tárgyak és eszmények regisztrálására vonatkozó igénynek. Főként, hogy az Aufklärung a descartes-i programból fakadt, vagyis a természet kíméletlen megismeréséből, a világot működtető nagy titkok leleplezéséből, majd eztán a megszerzett és tárolt tudás emberi ész általi felhasználásából.

Logikus hát, hogy a felvilágosodás legfontosabb dokumentuma az Encyclopédie. Nemcsak szerzői kiléte és a benne olvasható racionalista tartalom miatt fontos a francia felvilágosodás alkotása (amelynél az angolszász–skót felvilágosodás sokkal türelmesebb és mérsékeltebb volt), hanem azért is, mert már műfajánál fogva egyenlő volt a világról ésszel szerzett tudás összefoglalásával. Amint alcíme is üzente, a gyűjtemény nem más, mint „a természettudományok, a művészetek és a mesterségek szótára”, amelynek szerkesztési elveit egyébként a Francis Baconnal kezdődő tudományos szisztematizáció sugallta. Szorosan ide kapcsolódik, hogy a világnak kizárólag az ész alá rendelése és az egyetemes tudás kereshetővé tétele jelenti a Google alapelvét is.

Teljes cikk

„Szerettem volna becsületes lenni”

2017. március 11.

Varga Beáta

„Jézus neked megbocsát” – kezdi híres-hírhedt Marx című versét Derzsi Sándor költő, a fordulat évében. Ígéretes tehetség volt, akinek irodalmi pályáját kettétörte a kommunista diktatúra embertelensége, s akibe hiába próbálták beléfojtani a szót, a börtön vagy az elmegyógyintézet rácsai mögött is mert tisztességes, bátor és tántoríthatatlan maradni.

Teljes cikk

Romzsa Tódor, a vértanú püspök

2017. március 09.

Szabó Ákos

történész

A nagyközönség számára a Kárpátaljai Nagybocskó városkája talán nem mond semmit. Az évszázadok során nem számított ismert helyszínnek, hisz sem török kori csaták, sem Habsburg-ellenes összeesküvések, sem pedig a reformáció korának viharos ütközetei nem zajlottak a környékén. Ennek ellenére a XX. századi történelem viharai mégis feltették a jelenleg majd tízezres városkát a térképre, igaz, két ellenkező előjellel. A város egyik szülötte, Korvin Ottó ugyanis a Tanácsköztársaság egyik legvéreskezűbb hóhéra lett, míg másik szülöttje Romzsa Tódor, Istennek ajánlva életét, a reá bízott nyáját el nem hagyva szolgált mindhalálig.

Teljes cikk