Egy tulajdonságok nélküli lista

2017. augusztus 06.

Címkék: választások, ügynökök, listák, múltfeltárás

Balogh Gábor

történész

Miért gondolják sokan még 27 évvel a rendszerváltoztatás után is azt, hogy az embereket nem a cselekedeteik minősítik, hanem az, hogy milyen dokumentumokon szerepel a nevük?

A rendszerváltoztatás óta szinte nem telt el úgy év – különösen az országgyűlési választásokat megelőző kampányidőszakban – hogy ne került volna a közérdeklődés homlokterébe az „ügynöklisták” problémája. Történik mindez annak ellenére, hogy a sokak által mitizált úgynevezett „ügynöklisták” nem is léteznek. A meglévő, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) őrzött dokumentumokból, iktatókönyvekből, 6-os kartonokból, B(eszervezési)- és M(unka)dossziékból, stb., lehetetlen egy hiánytalan, az információs kárpótlási igényt maradéktalanul kielégítő lista összeállítása. Nem csupán a hiányos adatsorokat tartalmazó dokumentumok, de a Kádár-korszakban többnyire a helyhiány miatti sorozatos iratselejtezések, valamint az 1989-es iratmegsemmisítési hullám okán is.

Teljes cikk

Egy álruhás herceg

2017. július 30.

Címkék: Ady, rendszerváltók, generációk, Kelet-Európa

Schmidt Mária

történész

 

Szegény Kemény István – szegény, mert sanszos, hogy ha méltató sorokat írok a könyvéről, azonnal gyanússá, sőt persona non grata-vá válik azoknak a „zsűritagoknak” a szemében, akik örökbérletet váltottak a megmondóhelyekre. Büntetésül akár meg is tagadhatják tőle a bejárást a balliberális szalonokba, ahová, gyanítom, talán tartozónak véli magát. Ezért némileg vonakodva szántam rá magam erre az írásra. Pedig az utóbbi évek egyik leginspirálóbb, legőszintébb könyvét, a Lúdbőr-t (Esszék, Magvető, Budapest, 2017) olvasva, úgy éreztem, erre a hangra, jobban mondva erre a hangra is nagy szükségünk van ahhoz, hogy végiggondolhassuk, mit hoztunk magunkkal mi, akik felnőtt életünk egy meghatározó részét a kommunizmusban, annak is a puhább, gulyásos szakaszában töltöttük. És hol tartunk ma, közel ugyanannyi tapasztalattal a hátunk mögött, az új, demokratikus rendben? Ez a könyv egy szerelmi vallomás. Szerelmi vallomás a hazához, a magyar irodalomhoz, azon belül is Adyhoz (ezt az elfogultságot én is osztom), magunkhoz, ahhoz, amilyenek voltunk, vagyunk, lettünk, lehetünk.

 

Teljes cikk

Erős és büszke európai iszlám

2017. július 29.

Címkék: béke, vallásközi párbeszéd, hidzsáb, Eurábia

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Van-e a keresztes háborúnak alternatívája? Kell-e a muzulmán világhoz a II. Vatikáni Zsinat óta folytatott pozitív közeledést erősíteni? Jó-e, hogy a katolikus egyház a párbeszédet keresi az iszlámmal és testvérekként tekint a muszlimokra?

Bled, 2017 júliusa. A Karavankák déli lejtőjénél megbúvó, festői smaragdzöld tótól alig száz méterre lévő négycsillagos hotel teraszán jól szituált muszlim családok. Négy gyermek mindegyikükkel. Ahogy a tündöklő tó partján is négy gyermek sétál a hidzsábot viselő édesanyával és az édesapjukkal. Elnézem őket a falatnyi fürdőruhában járókelő nagyon civilizált és túl emancipált lányok, fiatal nők között – és zavarba jövök. Irigylem a muszlim nő arcára írt méltóságot, hagyományát és vallását tisztelő ruházatát, azt, hogy valódi nő, feleség, aki előtt szemmel láthatóan büszkén vonul a férje, a családfő. A magam biciklisnadrágjában, kényelmesen szellős pólójában és sportcipőjében kevésbé érzem ezt a fajta nőiességet.

A muszlim nő szilárd iszlám nevelést kap, és rendületlenül vezeti a hite. Nem csupán azért hordja a hidzsábot, mert szokás, vagy mert ezt a hagyományt örökölte az édesanyjától és a nagymamájától, hanem azért, mert hiszi, hogy ez Allah parancsa, amelyet azért nyilatkoztatott ki, hogy megvédje őt, hogy egyedi személyiséget adjon neki, és hogy távoltartsa az erkölcstelenség és eltévelyedés útvesztőjétől. A muszlim nő ezért nem tartozik azok közé a „felöltözött, mégis meztelen” nők közé, akiket mi, fejlett nyugatiak megformálunk.

Aztán eszembe jut Jézus tanítása; a megfelelő ruhaviselet nem egy olyan dolog, amit az iszlám vezetett be. Minden, Allah előtt kinyilatkoztatott törvényben ott van. Ez látható a keresztény apácák egyszerű öltözékében. Aztán rájövök, hogy a nők megfelelő fedettségének és tartózkodó viselkedésének modernkori elutasítása ellene van minden isteni törvénynek, akár Ábrahám, akár Mózes, akár Jézus vagy akár Mohamed hirdette azokat.

Teljes cikk

At the Crossroads – Europe 2017

2017. július 28.

Címkék: Soros, identity, European Union, intellectual terrorism

Maria Schmidt

historian

What is the year 2017 about? What is at stake is whether Europe will be able to start preparing for the 21st century or we are going to continue where we left off.

 

Terror in the hearts of their enemies was why there were so many routs during the Muslim conquests."

Ibn Khaldun

 

Brussels, the capital of the European Union advertises itself as the heart of Europe. That city is dirty, neglected and its street corners are guarded by soldiers and policemen armed to their teeth. When we arrived rather exhausted in June 2017 in our hotel, the bar was closed and we could not call a taxi. In the heart of Europe it was Ramadan and the Muslim 70 per cent of the taxi drivers were still out of service in the evening and already out of service in the morning.

Depending as it was on Muslims, the heart of Europe was a disheartening site in 2017. The shadow of terror threat was omnipresent. Fear and military presence that have been unknown in our happier half of Europe for decades have become part of everyday life there.

Europe as we knew it when we used to stroll through its cities as tourists with our meagre currency allowances does not exist anymore. The „advanced West” we desperately used to long for has been given its eight count. And they know that. They even know more than that. They start beginning to learn the lesson that no terror act can save us from the next one. That is they have to realise that they cannot feel safe any longer. They also know or at least they feel that they have reached a crossroads. The period between World War II and the financial crunch of 2008 is irrevocably over. A new century, a new epoch, and a new era are underway. New directions would be needed; new ideas, a new vision. But there are no new thoughts, no new projects, nor is there any sense of purpose around. There is resignation coupled with increasingly unmistakable hopelessness instead.

The leading positions in Western Europe are filled with people who are unable to part with the illusion of still living in the late 20th century when they could lead careless, affluent and confident lives. They delude themselves believing to be able to smoothly transfer all that into the new 21st century. But as Karl Lagerfeld told us, yesterday’s successes are not creditworthy; nobody cares for yesterday’s collections. What is true in the fashion industry is also true in politics. All is moving on the Western front, I wrote four years ago. Now would say: all is different on the Western front.

Teljes cikk

Európa védői

2017. július 23.

Címkék: politika, közösség, vallás, hit

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Júliusban két olyan európait ünnepel (ma már csak) az Egyház, (valaha az egész kontinens,) akik a klasszikus görög erényeket hordozva és Krisztus tanítását megtestesítve forgatták fel saját Európájukat. Bátrak voltak, igazságosak, mértékletesek és nem utolsósorban okosak. Nem voltak híján hitnek, reménynek és szeretetnek. Nursiai Szent Benedek és a svéd Szent Brigitta – kettő az európai földrész hat védőszentje közül. Kortársaik likvidálni akarták őket; Benedeket megmérgezni (kétszer is), Brigittát máglyán megégetni, mert kimondták, ami akkoriban nem volt politikailag korrekt.

„Aki hibát akar találni, az az Édenben is talál.”

Henry David Thoreau

 

Az amerikai filozófus, író Thoreau-t 1300 év választja el a szerzetesközösségek atyjától, Nursiai Szent Benedektől, mégis ugyanabból az indíttatásból hagyták el a civilizációt jelentő várost: Thoreau a természetet féltette az embertől, ezért egy saját kezűleg épített kunyhóban élt 1845 és 1847 között, Benedek pedig az erkölcsöket a Nyugatot megtestesítő Rómától, így egy barlang magányába vonult vissza három évre. Idejüket mindketten a korszellemtől távol, csendes elmélyüléssel töltötték. Előbbit ma az első amerikai környezetvédőként és a polgári engedetlenség megalapozójaként tisztelik, utóbbit 1964-ben Európa fővédőszentjének nyilvánította VI. Pál pápa. A hivatalos indoklás szerint azért választotta őt, „hogy a mai embereknek legyen szinte kitapintható és szent Európa spirituális egységének eszménye, és ehhez ne hiányozzék nekik a fentről jövő segítség, hogy ezt a gyakorlatban is tervszerűen megvalósítsák.” (Pacis nuntius 1964. október 24.)

Teljes cikk

An Egg Without a Shell, a Country Without Borders

2017. július 19.

Címkék: quota, migration, human rights, invasion

Maria Schmidt

historian

European history is a history of invasions

 

Hans Peter Schwarz, one of the most renowned representatives of German historiography who authored the authoritative and the official biographies of scores of CDU luminaries has devoted his latest book to the mass migration threatening Europe. The retired scholar was born in 1934 and has achieved everything – ranks, medals, influence – that a historian can achieve in Germany. I am emphasising all this because this work of his that I am about to review and that has prompted me further considerations [1], is characterised by a kind of courageous forthrightness and bluntness which is increasingly uncharacteristic of Germans. Unlike Schwarz, for the time being they content themselves with using the proven method of silencing the other side and have not so far launched the kind of character assassination offensive against him another giant of German historiography, the recently deceased Ernst Nolte was the victim of at the hands of „progressives” whose names even then were not worth remembering. The title of Schwarz’s book is a provocation in itself, as rather than using the mandatory term ‘refugee’ the press and the public are expected to abide by, Schwarz consistently writes ‘Völkerwanderung’, that is ‘migration of peoples,’ using an expression that nobody has had the courage to pronounce in Europe with the sole exception of Viktor Orbán. The book is in fact entitled The new Völkerwanderung towards Europe. About the Loss of Political Control and of Moral Certainties. (Die neue Völkerwanderung nach Europa. Über den Verlust politischer Kontrolle und moraslischer Gewissheiten, Deutsche Verlags-Anstalt, 2017, München)

Teljes cikk

Egy nyugati liberális a nyugati liberalizmus visszaszorulásáról

2017. július 13.

Címkék: Európai Unió, nacionalizmus, populizmus, globalizmus, demofóbia

Szájer József

Válságban van-e a liberális demokrácia? Edward Luce amerikai közíró, a 2012-ben nagy sikert aratott Time to Start Thinking könyve után mostani, legújabb kötetében szokatlan szókimondással a liberális nézeteket is ostorozza – megingathatatlan liberálisként.

 

Edward Luce, a Financial Times vezető tárcaírója The Retreat of Western Liberalism címmel júniusban megjelent könyvében gyakran idézi Obama − általa igencsak bírált − szavajárását, amellyel a vele egyet nem értőket, meggyőzés vagy érvek helyett, könnyed retorikával a történelem sötét oldalára helyezi. Ebből még akár arra is lehetne következtetni, hogy a szerző konzervatív, vagy az éppen újra divatos szóval, populista. De nem! Igazi liberális, aki a liberális demokráciáért, érte és nem ellene aggódik. 

A könyv a Brexit és a Trump-győzelem sokkjában fogant. Próbálja a maga korlátai között értelmezni, mi is történt az uralkodó, főáramú politikai berendezkedést eddig támogató társadalmi csoportokkal, hogyan kerültek át a szerinte felelőtlen populista táborba. Azt kutatja, mit kellene tenni, hogy ezt a tendenciát vissza lehessen fordítani.

  

Néhány gondolat Luce-tól, amit érdemes megjegyezni: a Nyugat modellje, amely eddig annyira sikeres volt, válságban van, méghozzá sokkal súlyosabban, mint azt egyesek gondolnák. Ennek a fő oka, hogy a középosztály mind anyagi értelemben, mind pedig várakozásait tekintve lecsúszóban van, ami aláássa az eddig sikerrel rájuk alapozott demokráciát. A nemzetek szerepe visszaszorult a globalizmus nyomása alatt, és egy olyan rendszer jött létre, amelyben a demokratikus folyamatban kialakított nemzeti érdekeket a globalista intézmények könnyedén felülírják. A globalista elitek elszakadtak a saját nemzeti, lokális környezetüktől, a többi hasonló felsőosztállyal éreznek közösséget, a saját alsóbb, nemzeti társadalmi rétegeiket lenézik. Megvetik azok nacionális lojalitását, vidékinek, bugrisnak, reménytelennek és szűklátókörűnek tekintik őket. Ezek az elitek elkezdtek rettegni magától a demokráciától, mert úgy érzik, hogy a népakarat ellenőrzés nélküli kifejezése számukra veszélyes lehet, megzavarhatja a világ számukra eddig nagyon is kedvezőre kialakított rendjét, ezért azt szigorú kontroll alatt akarják tartani.

Teljes cikk

Útelágazásnál: Európa 2017

2017. július 07.

Címkék: identitás, nyugat, haladás, Soros, politikailag korrekt

Schmidt Mária

történész

Miről szól a 2017. év? Arról, hogy képes-e Európa elkezdeni a felkészülést a 21. századra, vagy folytatjuk, ahol abbahagytuk?

 

„Az ellenség szívében bujkáló félelem volt
a hódítások során elszenvedett összes vereségük okozója
."

Ibn Khaldún

 

Brüsszel, az Európai Unió fővárosa Európa szíveként hirdeti magát. A város koszos, elhanyagolt, és minden utcasarkán állig felfegyverzett katonák és rendőrök teljesítenek szolgálatot. A szállodában, ahova eléggé elcsigázva 2017 júniusában megérkeztünk, nem működött a bár, és nem lehetett taxit hívni. Európa szívében ugyanis ramadán volt, és miután a taxisofőrök több mint 70%-a muszlim, az esti órákban már nem, reggel pedig még nem dolgoztak.

Európa szíve 2017-ben a muszlimoknak kiszolgáltatva igencsak hervasztó képet nyújt. A terrorfenyegetés árnya mindent beleng. A félelem és a katonai jelenlét, amitől mi itt, Európa boldogabbik felén egészen elszoktunk, ott a mindennapok részévé vált.

Az az Európa, amit felnőttként, kispénzű turistaként bejártunk, nincs többé. Arra a „fejlett Nyugatra”, ami után annyira vágytunk, rászámoltak. És ezt ők is tudják. De ennél többet is tudnak. Kezdik megtanulni a leckét: hogy egyetlen terrorcselekmény sem óv meg a következőtől, vagyis, be kell látniuk, hogy nem érezhetik többé biztonságban magukat. Azt is tudják, de legalábbis érzik, hogy útelágazáshoz érkeztek. A második világháborútól a 2008-as válságig tartó időszaknak végérvényesen vége. Új század, új kor, új időszámítás kezdődött. Új iránymeghatározásra lenne szükség, új ötletekre, új vízióra. De nincs gondolat, nincs ötlet, nincs még csak elszánás sem. Beletörődés van, és egyre szembeötlőbben: reményvesztettség.

Európa nyugati felének vezető posztjain olyanok ülnek, akik görcsösen ragaszkodnak a huszadik század második feléhez, amikor olyan gondtalanul, bőségben és magabiztosan élhettek. Abban a hitben ringatják magukat, hogy mindezt különösebb erőfeszítés nélkül átmenthetik az új, a 21. századba is. De a tegnapi sikerre nem adnak hitelt, a tegnapi kollekció ma már senkit sem érdekel − tanítja Karl Lagerfeld. Ami igaz a divatiparban, igaz a politikában is. Nyugaton a helyzet változóban − írtam négy évvel ezelőtt. Ma azt írnám: Nyugaton a helyzet megváltozott.

Teljes cikk

Szép új világvége

2017. július 04.

Címkék: technológia, utópia, apokalipszis, kibernetika, science fiction

Békés Márton

történész

A múlt utópiája gyakran a jövő rémálmaként valósul meg. Ahhoz, hogy az utópia apokalipszissé váljon, soha nem voltunk még ennyire közel.

 

„Az utópia apokalipszissel történő fertőzésének vagyunk a tanúi:
az »új föld«, amelyet hirdet, egyre inkább az új
pokol alakját ölti. Az utópia és az apokalipszis most
egymásba olvadnak.”

Émil Cioran: Az utópia mechanizmusa (1960)

 

Utópiák apokalipszise

 

Tudományos-fantasztikus közhely, hogy a jelen a megelőző évszázad sci-fijének jövője. A késő középkorból kiutat kínáló Morus Tamás jövőkonstrukciója a kora újkor végére úgy-ahogy bekövetkezett, bár a műfajteremtő Utópiában leírt fotocellás ajtóra még sok évszázadot kellett várni. A Campanella Napállamában körvonalazott racionális munkakultuszt a polgári társadalom tette magáévá, az utópista szocialisták (Saint-Simon, Robert Owen, Charles Fourier) világjobbító iratainak terveit viszont csakhamar a kapitalizmus negatív értelemben váltotta valóra munkakényszer és munkanélküliség formájában. Az iparosítás, a gyarmatosítás és a természettudományos eredmények által lenyűgözött 19. század csalfa reményeit a rákövetkező teljesítette be. A 20. század sci-fijének álma pedig a mi jelenünk. Az utópia időbeli mechanizmusa úgy működik, hogy a múlt utópiája többnyire a jövő rémálmaként valósul meg. Vigyázz tehát, mit kívánsz!

Teljes cikk

The Caviar Elite’s Affair with Popular Sovereignty

2017. július 03.

Schmidt Mária

történész

Four years of war and four years of revolution
destroyed the work of several generations.
Reconstruction will require several generations.
Anything else is illusion and self-deception.

Ferrero

 

Popular Sovereignty

From the First World War which broke out hundred years ago, a new world was born. The year 1917 became decisive for the future of Europe. The February revolution, followed by the Bolshevik coup sent the Russia of the Tsars to the grave and introduced a new untested government formula, while spreading the universal promise to create a new order based on social equality and devoid of exploitation, following Marx’s teachings. Once it would eliminate conflicts between social classes, it would also put an end to its own rule and would lead us to Communism – the perfect society. While Europe was looking increasingly anaemic after the huge loss of blood suffered in great power confrontations, it was offered an alternative universal promise – US President Woodrow Wilson’s 14-point scheme. From that moment on, the whole of 20th century history, namely the fate of our continent and, by implication, the world as a whole, were to be marked by the competition between those two worldviews.

During the last year of the war, the ruling dynasties of Europe fell one after the other. The Romanovs, the Hohenzollerns, the Habsburgs. The Sultan of Turkey was chased from his throne; and much of our continent gave up or rather was forced to give up its monarchic and aristocratic ideals of organising its societies and opt, in the spirit of an apparently utterly modern promise, for majoritarian democracy based on popular sovereignty. That was the endpoint of a process that by the second half of the 19th century had resulted in a sweeping democratic transformation of monarchies, as well as by an alliance of Throne and Parliament – that is constitutional monarchy.

Teljes cikk