A lázadás évtizede

2019. április 24.

Címkék: liberális elit, kultúrharc, populista korszak, népszuverenitás, nemzeti koalíció

Békés Márton

történész

A „19. század uralkodó eszméi” közül nem mindegyik maradhat talpon a 21. században is. Minden, ami ma korszerű, a liberalizmus különböző mértékű és mélységű tagadásából fakad.

 

Világ globalistái, meneküljetek!

 

Lassan tíz éve, hogy megfordult a szél. A 2008-as gazdasági válság óta a neoliberális konszenzuson előbb repedések jelentek meg, majd közgazdasági és kulturális hegemóniája is fölbomlott. Ennek legfőbb oka, hogy egy évtizede két, ezzel szembeni ellenfolyamat erősíti egymást. 1) Az egyik a nemzetekfölötti struktúrák befolyása helyett a demokratikus döntéshozatal területhez és többséghez kötődése, 2) a másik a liberális elitek elleni, értékek mentén folyó lázadás. Mindkettő a liberalizmus paradigmájának alkonyát kísérő jelenség, amelyek természetszerűleg kapcsolódnak össze – ezt hívják ma, jobb híján, „populizmusnak”. A demokrácia természete változóban van, a létében és identitásában magát fenyegetve érző többség – amint Ivan Krastev mondja – „visszacsinálja az 1989 utáni liberális rendet”.

Teljes cikk

Szabad-e bírálni George Sorost?

2019. április 17.

Címkék: nyílt társadalom, antipopulizmus, birodalomépítés, Roger Scruton, Soros-hálózat

Frank Füredi

szociológus, publicista

Próbálja csak valaki megbírálni George Sorost, a milliárdos spekulánst: ne lepődjék meg, ha antiszemitának titulálják. Így hát, amikor Roger Scruton a New Statesmannek adott múlt heti interjújában korántsem kedveskedett Sorosnak, mi sem volt természetesebb, minthogy némely sajtótermék haladéktalanul gonosz idegengyűlölőnek minősítse. Scruton utalt rá, hogy Magyarországon létezik „Soros-birodalom”, és ezen az alapon haladéktalanul antiszemitának minősítették. George Eaton, az interjú szerzője a Twitteren így fogalmazott: „Nincs olyan szövegösszefüggés, amelyben rendben volna, ha valaki ’Soros-birodalmat’ emleget (ez ugyanis antiszemita klisé)”. Pedig Soros bírálata nem számított mindig elítélendő világi eretnekségnek. Egyes szerzők nagyon is hajlamosak voltak élősködőnek bemutatni Soros magatartását, és olyan kíméletlen spekulánsnak ábrázolni őt, akit szemlátomást hidegen hagy, mennyire pusztító hatással vannak cselekedetei más emberek életére.

Teljes cikk

Szuverenista kiáltvány az európai népek jogaiért

2019. április 14.

Címkék: nemzetállam, önrendelkezés, egyén, Római Egyezmény, euroglobalizmus

Paolo Becchi

a jogfilozófia professzora

Kísértet járja be Európát – a szuverenizmus kísértete. Kíméletlen hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európa minden hatalma: Bergoglio és Draghi, Macron és Merkel, radikális divatszocialisták és álnéppártiak. A most következő európai parlamenti választás lesz az első, amelyben e régi Európa védelmezői és a minden országban előretörő és egy új Európáért küzdő szuverenista politikai erők állnak szemben egymással. Az európai hatalmak immár politikai erőnek ismerik el a szuverenizmust. Ideje hát, hogy a szuverenisták nyíltan a közönség elé tárják látásmódjukat és céljaikat, s hogy szuverenista kiáltványt állítsanak a kísértetmese helyébe!

Ha nem akarunk abba a hibába esni, amelynek színeivel a globalista propaganda igyekszik lefesteni bennünket, akkor mindenekelőtt tisztázni kell, miben is áll, mit jelent napjainkban a „szuverenizmus”. A szuverenizmus a világméretű gazdasági és pénzügyi lobbik „ügyintéző bizottságává” váló Európai Uniótól kíván visszahódítani szuverenitás-tereket, éspedig nem pusztán a nemzetállamok jogainak védelmében, hanem az európai népek jogainak kiteljesítése érdekében is.

Teljes cikk

A teflonbevonat hasznáról

2019. április 08.

Címkék: hazaárulás, Heller Ágnes, hazaszeretet, uniós kampány, ballib toposz

Schmidt Mária

történész

 

„… jóllehet Magyar is sok helyen botlott a vitézségben,

és sokszor rosszul cselekedett,

mindazonáltal a derekas veszedelmek az Idegenektül estek.”

                              gróf Zrínyi Miklós

 

A ballibek még mindig ügyeletben lévő megmondója, Heller Ágnes olasz nyelvű könyvet szentelt Orbán Viktornak és az orbánizmusnak. Vagyis Magyarország és a magyarok lejáratásának. (Orbánizmus. Magyarország esete: a liberális demokráciától a zsarnokságig. A kötet 65 oldalas és 2019. március 14-én jelent meg olasz nyelven a Castelvecchi Kiadó gondozásában.) A könyvecske már a fülszövegében eligazít minket arról, mire is számíthatunk Hellertől, aki „életét is kockára téve” veszi górcső alá Orbánt, a kegyetlen zsarnokot. Segítette volna az értelmezést, ha a filozófusasszony kifejtette volna, mégis milyen veszélyben van az élete ma, 2019-ben, Magyarországon? Kerékbe törik? Felnégyelik? Kivégeztetik felségárulásért? Esetleg nem ülhet be minden héten valamelyik tévé vagy rádió stúdiójába, hogy okosságait terjessze? Nem közlik le az írásait? Nem jelentetik meg a könyveit? Ki korlátozza őt és miben? Csak 2018-ban két új könyve jelent meg, ami az ő korában azért ritkaságszámba megy. Interjúival, Orbán sározásával elárasztja a Nyugat fősodrú médiáját. Miután 1929-ben született, és életének egy jelentős részét a kommunista diktatúrában töltötte el, hol lelkes párttagként, hol kivételezett ellenzékiként, elvárható lenne, hogy különbséget tudjon tenni diktatúra és demokrácia, a szabadsághiányos kommunista rendszer és a mai viszonyok között. Hogy mégsem tud, azt annak a képességének a hiánya indokolja, hogy indulatait, elfogultságait a valósággal ütköztesse.

Teljes cikk

Ausztráliai regény

2019. április 04.

Címkék: család, szabadság, haza, nyugati világ, Kádár-kor

Kormos Valéria

újságíró

Az egyik napon régi papírjaimat őrző dobozomból kivettem néhány kék, légipostai levelet. Ahogy olvasásukban elmélyedtem, úgy éreztem, mintha egy regény lenne. Története a XX. század hetvenes éveinek Magyarországán kezdődik és máig tart. Két fiatal nő útja, sorsuk alakulása, akik Budapesten kötnek barátságot. Pályakezdők, még nem alapítottak családot. Egyikük, az újságíró én vagyok, a barátnő pedig – akit Áginak hívnak –, tanárnő egy jónevű gimnáziumban. Igazságérzetük, érzékenységük nagyobb az átlagosnál, így gyakoriak összeütközéseik mindazzal, ami azokban az években körül veszi őket. Szinte naponta kell kitalálniuk, hogyan tudnak fennmaradni és belső világuknak is megfelelni. A korra jellemző, hogy nemcsak ők küszködnek e kettősséggel. Tetézi mindezt, hogy úgy látszott ekkor, Magyarországon, az ő életük alatt nem történhet sorsfordító változás. Ágival és másokkal sokat beszéltünk e teherről és arról, milyen lehet másutt, igazán szabadon élni. 

1974-ben jártunk. Elakadt a lélegzetem, amikor Ági azzal állított be hozzám, hogy búcsúzni jött. Annyit mondott még, hogy a véletlennek köszönhetően megismerkedett egy ausztrál fiúval és úgy döntött, társa lesz. A részletekbe nem avatott be, én pedig nem kíváncsiskodtam. Átéreztem milyen nehéz lehet számára, hogy tudja, ha elmegy, talán évek múltán láthatja viszont családját és barátait. Szóba került még, hogy a közelmúltban nagy megrázkódtatás érte, amely megerősítette elhatározásában, hogy új életet kezdjen egy másik földrészen. Megígérte nekem, hogy mindenről beszámol amit megtapasztal, jóról, rosszról egyaránt, hátha hasznomra lesz.

Teljes cikk

Mindig van lejjebb

2019. március 28.

Címkék: Fidesz, Juncker, Néppárt, Weber

Schmidt Mária

történész

 

„Szabad a magyar nép...

lejárt napod, német!”

Petőfi Sándor

 

Az Európai Néppárt csúcsjelöltjét Manfred Webernek hívják. Bajor keresztényszociális politikus. Jelenleg az Európai Unió néppárti frakciójának vezetője. Egészen a legutóbbi időkig egyike volt azoknak a mély fedésben lévő német politikusoknak, akik minden idegszálukkal arra összpontosítanak, hogy ne vegyék rajtuk észre, hogy németek és keresztények. Neki még azt is feledtetnie kellett, hogy Bajorországból jön, az egykori Franz Josef Strauss pártjából. El tudom képzelni, milyen jelentős hendikep ez abban az Unióban, ami a keresztény pártok tömörüléséből mára a legjelentéktelenebb, a legkevesebb feltűnést keltő tömböt csinálta. Időközben ugyanis ez a néppárt a népet az elitre, a kereszténységet az ateizmusra, régi értékeit pedig liberálisakra cserélte le, hogy ezzel nagykoalíció-kompatibilissé tegye magát. Pont úgy, ahogy német anyapártjai tették. A CDU és a CSU, valamint állandó szövetségese az SPD, már csak az elitek egyre szélesebb körű összefogásától remélhetik hatalmuk megőrzését. A hagyományos nagypártoktól egyre jelentősebb szavazói csoportok fordulnak el ott is, ami őket nem politikájuk felülvizsgálatára ösztönzi, hanem arra, hogy még szélesebb felületen nyissanak a zöldek, a liberálisok és a szélsőbal felé. Ez persze nem igazán esik nehezükre, hiszen rég feladtak már mindent, amitől egykor azok voltak, amik. Keresztények, konzervatívok, szociálisan érzékenyek. Mára a szélsőségesen liberális elvek mindegyikét magukévá tették, úgy a gazdaságpolitikában, mint a társadalomszervezésben. Ebben Angela Merkel járt az élen, akinek elvtelensége minden határon túlment. Migránssimogatóbbá vált, mint a migránsok betelepítésére szakosodott civilek, radikálisabban és gyorsabban vezetett be atomstopot, mint azt bármelyik zöldpolitikus tette volna, és frakciójával nemcsak megszavaztatta, de egyenesen kezdeményezte is a homoszexuálisok házasságának engedélyezését, ami lássuk be, egy állítólagosan keresztény párt esetében elég unikálisnak tűnik. 

Teljes cikk

Új világ született: a Nyugat önbizalomvesztésének százada

2019. március 22.

Címkék: diktatúra, függetlenség, első világháború, szabadság, nemzeti szuverenitás, világrend, nagyhatalmak

Fekete Rajmund

történész

„Az átlagember számára minden probléma a II. világháborúval kezdődött.

A tájékozottabbak szerint az elsővel.”

Erik von Kuehnelt-Leddihn

 

Száz év távlatából nézve az első világháború, vagy ahogy az angolszász irodalom hívja, a „Nagy Háború” egy letűnt kor romantikus, távoli, furcsa háborújának tűnhet. Fekete-fehér, kezdetleges némafilmek peregnek le szemünk előtt, az emberek mosolyogva, szinte önfeledten indulnak a csatatérre, hogy „hősi helytállással, vitéz tettekkel gyors győzelmeket” arassanak. Ma már tudjuk, nem ez történt. „Beköszöntött a személytelen és gépesített öldöklés korszaka.”

Sajnálatos módon a magyar történelemtudomány nem kezelte megfelelő helyén az I. világháború jelentőségét és súlyát, hiszen mind a mai napig ugyanazt az idejétmúlt elbeszélésmódot tükrözi: győztesek és vesztesek, demokrácia és diktatúra, jók és rosszak, egy kis merénylet, egy kis gáztámadás, egy kis tömegmészárlás, egy kis béke és megvolnánk.

Schmidt Mária részéről bátor vállalkozás, hogy új könyvében más, magasabb értelmezési keretet ad a száz évvel ezelőtti történéseknek és kilép a „háborús logika” útvesztőiből. A kötet címe is világosan és egyértelműen fogalmaz: új világ született. Félelmetes és idegen világ, amely újrarajzolta Európa térképét, áthelyezte a világgazdaság súlypontjait, magában hordozta a második és a „harmadik” (hideg) világháborút, a diktatúrákat, a kommunistákat, a fasisztákat, a nácikat és a rövid, de annál véresebb XX. századot. Ahogy fogalmaz: „Az I. világháború a régi világot drámai erővel lökte át az újba. Egy olyan újba, amely a Nyugat önbizalomvesztésének századává vált.”

Teljes cikk

Marxista bumeráng

2019. március 18.

Címkék: totalitarizmus, Európai Parlament, nyugati baloldal, kommunista szimbólumok, kommunista pártok

Békés Márton

történész

A marxizmus mint tipikusan nyugati eszme, visszatérni látszik feladójához. Kísérleti terepén, Közép- és Kelet-Európában megbukott, az ottani népek nem kérnek belőle, de Nyugat-Európában még mindig maradt hitele.

 

„Kommunista az, aki olvasta Marx és Lenin műveit,

antikommunista az, aki meg is értette őket.”

Ronald Reagan

 

A kommunizmus Nyugaton idea, Keleten valóság. 2019 februárjában a kisföldalattiról leszállva egy elegánsan, lazán öltözött francia turista segítséget kért a járókelőktől, hogy a „szocializmus szobrai” merre találhatóak Budapesten. A városszéli Szoborparkba eligazító választ meg sem várva, a Hősök terénél található megállóból kijőve, lelkesen szemlélte az elé táruló páratlan látványt, a széles horizontot, a historizáló szobrok méltóságát. Nem hitte el, hogy nem a régóta külvárosba száműzött szocreál szobrokat látja, s azt gondolta, hogy Magyarországon még mindig főhelyen állnak a kommunista alkotások, amelyek ráadásul ilyen nívósak voltak… 

A marxizmus tipikusan nyugati eszme, a francia felvilágosodásból eredő ideológia, annak a modernizációs projektnek a része, amely a 18. század vége óta foglyul ejtette Nyugat-Európát. A marxizmus nem más, mint az Aufklärung racionalista, szekuláris progressziójának radikális változata, a maga teleologikus, materialista történelemszemléletével és mechanikus gazdasági–társadalmi „törvényszerűségeivel” (amelyekben mindig az „alap” élvez elsőbbséget a „fölépítménnyel” szemben). Több évszázados távlatból ma már úgy látszik, hogy a Nyugat két dolgot ajánlott a világnak: Európa keleti felének a kommunizmust, a világ többi részének pedig a gyarmatosítást. 

Teljes cikk

Az ellenállás évtizede

2019. március 11.

Címkék: totalitarizmus, 1956, kommunista terror, balti államok, partizánháború, szovjet megszállás, gerillaharc, lengyel ellenállás

Békés Márton

történész

Az 1945 és 1956 közötti közép- és kelet-európai antikommunista mozgalmak kövezték ki az utat a lengyel és a magyar 1956-hoz, valamint a régió többi szabadságküzdelméhez.

A II. világháborús kiterjedt partizánháború és szovjet romantizálása, valamint a ’60-as évek dekolonizációs küzdelmei és a vietnami háború hadászati–politikai tapasztalata után – amely együtt járt a „keleti blokk” ezek politikai energiáját és propagandalehetőségét messzemenőkig kihasználó tevékenységével – kissé pejoratívan fogalmazva: visszanyalt a fagyi. A ’70-es évek közepétől kezdve ugyanis a hidegháború végéig egy sor antikommunista gerillamozgalom jött létre, amelyek között klasszikus „fehér partizánok”, megbuktatott Amerika-barát rezsimek utóvédharcosai, királypárti fegyveresek és vallásos gerillaharcosok is akadtak Etiópiától Mozambikon és Salvadoron át Kambodzsáig. A három legfontosabb szovjetellenes erő közül az egyik a nicaraguai kontrák voltak, akik a Somoza-diktatúrát megdöntő sandinisták ellen harcoltak; a másik az eredetileg maoista angolai UNITA keretében szerveződött, ők a kubai csapatokkal kiegészült, szovjetbarát MPLA ellen vívtak polgárháborút; de a legnevesebb az afganisztáni „szent háborút” vívó mudzsahedin [szent harcos] szervezet volt, amely tíz éven keresztül harcolt a szovjet megszállókkal. Küzdelmüket a Rambo-sorozat harmadik része (1988) is feldolgozta – a szovjetek kivonulása előtt egy évvel.  

Teljes cikk

A globalista utópizmus áfiuma és az ellene való orvosság

2019. március 05.

Címkék: határvédelem, birodalmi gondolkodás, nyitottság, uniós választások, ellenanyag, nemzeti önazonosság, hazafiság, nemzeti önbecsülés

Szájer József

Itt állok Önök előtt egy előadás megtartására készülve, amely Zrínyi Miklós Ne bántsd a magyart! művének az alcímét parafrazálja, edzi hozzá a mai helyzethez: A globalista utópizmus áfiuma és az ellene való orvosság.

A leplezetlen szándék pedig az, hogy ha szerény és méltatlan személyemmel nem is, de a korral és a magyarság XVII. századi török birodalmi fenyegetettségével, a nemzeti védelem és erő lehetőségeivel XXI. századi párhuzamot vonjak. Mert a nagy Zrínyi kora, ha kevésbé volt is szerencsés, ha a magyarság szempontjából, sokkal keservesebb és nehezebb is volt, mint a mai, sok mindenben hasonlít is hozzá. A Bán éles látásával felismerte, hogy mit jelent az, ha a keleti muszlim óriás Magyarország területéről való kiűzetését nem magunk erejéből végezzük, hanem ahhoz másoktól kérjük a segítséget. Tudta jól, mit jelent ez a nemzetünknek, mi lehet ennek az ára. Levonta a következtetést és programot hirdetett, kimondta, leírta, hogy a magyarság fennmaradása érdekében a nemzeti erőnk, önállóságunk garanciáinak megerősítésére, vagyis saját hadseregre van szükség.

A továbbiakban fogok még birodalmakról, azok árnyékáról részletesen is szólni, de már rögtön itt az elején el kell mondjam, hogy a mai világunk egy másik alapvető jellemvonásában is hasonlít a három-, négyszáz évvel ezelőttihez. Mert Zrínyi éles szemeivel azt is kiválóan felismerte, hogy a magyarságot fenyegető veszélynek van szellemi dimenziója is, hogy a helytelen, tunya hozzáállás saját hazánk dolgaihoz nagyobb baj, mint az ellenség hódítása. Vagyis nem csupán reálpolitikai, katonai kérdésről van szó, amikor a saját haderőről beszélünk, hanem magunkról, önbecsülésünkről. Zrínyi könyvének általam átvett alcímében szereplő áfium szó az elme összezavarását célzó, már abban a korban is jól ismert, az ember gondolkodási képességét elpusztító szerre, az ópiumra utal. Ha az eszedet, a tartásodat elveszted, az rosszabb, mint a szolgaság. A tétlenség, a tehetetlenség téveszméket, tévképzeteket, azaz áfiumokat táplál a fejünkbe. 

Amikor Zrínyi az áfium elleni orvosságokat emlegeti, használ egy másik latin szót, az antidotum kifejezést. Hogy ez mit jelent, azt mi talán még az akkori magyaroknál is jobban tudjuk, legfeljebb másképp ejtjük ki. Ellenanyagot, ellenszert, ellenmérget jelent.

Teljes cikk