Vidékinek maradni

2017. augusztus 26.

Címkék: vidékfejlesztés, város, életminőség, falu, értékrend

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Hajnalpercenés falun, napfelkelte a városban. Létezik-e még a főváros-vidék ellentét, vagy már csak a fejekben élő hagyomány? Miért van romantikája a falusi életnek? Mi a vidék?

Augusztus izzásában figyelem az Alpokalja megunhatatlan levegőjének vibrálását, a nyár végi fényözönt, a leheletfinom tájat, és szívom magamba az elnyugatiasodott egyutcás határfalu emberkeltette zaját. Mégis csend van, pihenek. Naponta ötször hallatszik fel a hegyre a hazai harangszó, a hatodik a szomszédos osztrák faluból üzen. A burgenlandi rádió déli hírei előtt évtizedek óta bemondják, melyik toronyban hány harang lakik, sőt, ennél jóval többet árulnak el az adott templom művészettörténeti, vallási, közösségi értékeiről. Emlékszem, amikor nálunk először hangzott el a harangtörténeti összefoglaló a Déli Krónikát megelőzően a Kossuth Rádióban, a szabad akaratukból ateista, közismert és akkor még közkedvelt balliberális honfitársaink mennyit gúnyolódtak ezen az új szerkesztői „fogáson”. Pedig a harang falut és várost, múltat és jelent összeköt, határokon és lelkeken átível, ereje és súlya van. Benne egyesül a városi emberként élő Pál apostol energiája és a vidéki Jézus csendje. Az Isten alkotta bioszféra és az emberi értelem teremtette nooszféra is.

Az osztrákoknál és a bajoroknál már szombat délután háromkor megszólalnak a harangok, köszöntve a közelgő vasárnapot. Ilyenkor zárnak az üzletek, érkeznek a barátok, rokonok, indul a hétvégi élet. Tudják, hogy miért parancs a pihenés. És tudnak is pihenni, élni a szabadidejükkel mind a városban, mind a falun. (Számukra érthetetlen hungaricum volt a szabad vasárnapot biztosító jogszabály eltörlését követelni – ráadásul az emberi szabadság nevében.)

Teljes cikk

A végső ítéletre várva

2017. augusztus 22.

Címkék: Kádár-korszak, tömegterror, elszámoltatás, történelmi igazságtétel

Békés Márton

történész

Öten még élnek azok közül, akik részt vettek az 1956-os forradalom vérbefojtása utáni megtorlásban. Egy hadbíró és négy ügyész várja a végső elszámolást 25 hős halálba küldéséért. Hétrészes írásunk bevezető, első része.

 

„A jogalkotó a bíróság kezébe buzogányt adott,

és mi ezt nádpálcává akarjuk faragni? – Nem ezért kaptuk!”

Domokos József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke 1957 márciusában

 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc két hétnyi szabadságáért hét év megtorlás elszenvedésével fizetett a magyar nép. Az október végi és november elejei forradalmi napokat 1956 végétől az 1963-as amnesztiáig tartó megtorlás követte – azaz minden egyes szabad napért fél év terror járt. A megtorlás első, 1956 végétől 1957 tavaszáig tartó ad hoc szakaszát a leszámolás rendszeressé tétele követte 1959 tavaszáig, illetve e legsűrűbb időszakot követően egészen 1961 nyaráig, ameddig a halálos ítéletek meghozatala tartott. A folyamat történészek által elfogadott végpontja az 1963 tavaszi (részleges) közkegyelem. Soha olyan mértékű politikai retorzióra nem került sor Magyarországon, mint amit a Kádár-rendszer – szovjet csapatokra és tanácsadókra támaszkodva – hajtott végre. Összehasonlításképpen: 1849-ben Haynau 120 főt végeztetett ki és 1200-an kerültek börtönbe – az akkor területileg háromszor nagyobb országban! Ezt tükrözte a rendszerváltoztatás egyik népszerű, a Republikánus Kör által készített transzparensének „történelmi eredményhirdetése”, amely egyenesen így szólt: HAYNAU 108 † < KÁDÁR 453 †.

Teljes cikk

A Kolbe-örökség

2017. augusztus 13.

Címkék: emlékezet, felebarát, szent, Auschwitz, mártír

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Egyetlen kép a sublóton. Felirata: Maximilian Kolbe ferences, aki életét adta felebarátjáért. A felebarát Franciszek Gajowniczek lengyel őrmester volt, két gyermek apja. Élete végéig őrizte megmentője fotóját az Odera melletti Brzegben lévő otthonában. Maximilian Kolbét az Egyház szentté avatta. Emléknapja augusztus 14-e, bátor önfeláldozásának, vértanúságának dátuma.

„Bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ.”

                                                 Kertész Imre

 

Szent Maximiliánnak sorsa volt. Nem előre elrendelt, hanem szabadon választott. Nem sodródott, tűnt el a tömegben, nem túlélni akart, hanem élni  ̶  Krisztus tanítása szerint, minorita ferences áldozópapként. Tisztában volt vele, hogy vannak dolgok, melyek tőlünk függetlenül történnek, az ember csak kéretlen részese, uszadéka a történelemnek. Mégis vállalta – nem egyszer életében – az árral szemben haladást.

Már gyerekkorában sem törődött bele, hogy ne tanulhasson, hogy neki kevesebb jusson. A szegény lengyel családba született, Rajmund névre keresztelt ifjabb testvér bátyja iskolából hazahozott könyveiből tanult – önállóan, segítség nélkül. A Gondviselésnek köszönhette, hogy mestert kapott. Egyszer édesanyja gyógyszerért küldte, s a patikus ámulva tapasztalta, az ifjú milyen biztonsággal igazodik el a latin szavak között. Hosszasan elbeszélgetett vele, és tehetségét felismerve felajánlotta, hogy hetente órákat ad neki. A fiú majd kiugrott a bőréből: először tapasztalta meg egy felebarát szeretetét.

Teljes cikk

A múltat eltörölni, avagy Európa Ipatyev háza

2017. augusztus 11.

Címkék: Európa, emlékezet, bolsevikok, Romanovok

Szabó Ákos

történész

A világtörténelem során számos alkalommal, számos hatalom, nép, hadsereg igyekezett különféle világnézetek, eszmék nevében eltörölni vagy csak megváltoztatni koruk berendezkedését. Sokak szerint a jelenben is zajlik hasonló folyamat.

1918. július 16-án éjjel Jekatyerinburg egyik előkelő részén álló házban – amelyet egy, a bányaiparban érdekeltségekkel rendelkező gazdag kereskedő építtetett – a 20.század egyik legdrámaibb fejezete játszódott le. Az 1613 óta uralkodó Romanov-ház utolsó óráit élte. A hatalmat az előző év őszén megkaparintó bolsevikok ugyanis mindenkit ki akartak végezni a cár családjában és környezetében, írmagját sem hagyva az egykoron szebb napokat megélt dinasztiának. Az alagsori szoba golyó lyuggatta fala évtizedekig tanúskodott a bestiális cselekményről, megmutatta, milyen alávaló eszme nevében végeztek a cári családdal. Ám 1977-ben Moszkvában hoztak egy sok mindent megváltoztató döntést…

Teljes cikk

Egy tulajdonságok nélküli lista

2017. augusztus 06.

Címkék: választások, ügynökök, listák, múltfeltárás

Balogh Gábor

történész

Miért gondolják sokan még 27 évvel a rendszerváltoztatás után is azt, hogy az embereket nem a cselekedeteik minősítik, hanem az, hogy milyen dokumentumokon szerepel a nevük?

A rendszerváltoztatás óta szinte nem telt el úgy év – különösen az országgyűlési választásokat megelőző kampányidőszakban – hogy ne került volna a közérdeklődés homlokterébe az „ügynöklisták” problémája. Történik mindez annak ellenére, hogy a sokak által mitizált úgynevezett „ügynöklisták” nem is léteznek. A meglévő, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) őrzött dokumentumokból, iktatókönyvekből, 6-os kartonokból, B(eszervezési)- és M(unka)dossziékból, stb., lehetetlen egy hiánytalan, az információs kárpótlási igényt maradéktalanul kielégítő lista összeállítása. Nem csupán a hiányos adatsorokat tartalmazó dokumentumok, de a Kádár-korszakban többnyire a helyhiány miatti sorozatos iratselejtezések, valamint az 1989-es iratmegsemmisítési hullám okán is.

Teljes cikk

Egy álruhás herceg

2017. július 30.

Címkék: Ady, rendszerváltók, generációk, Kelet-Európa

Schmidt Mária

történész

 

Szegény Kemény István – szegény, mert sanszos, hogy ha méltató sorokat írok a könyvéről, azonnal gyanússá, sőt persona non grata-vá válik azoknak a „zsűritagoknak” a szemében, akik örökbérletet váltottak a megmondóhelyekre. Büntetésül akár meg is tagadhatják tőle a bejárást a balliberális szalonokba, ahová, gyanítom, talán tartozónak véli magát. Ezért némileg vonakodva szántam rá magam erre az írásra. Pedig az utóbbi évek egyik leginspirálóbb, legőszintébb könyvét, a Lúdbőr-t (Esszék, Magvető, Budapest, 2017) olvasva, úgy éreztem, erre a hangra, jobban mondva erre a hangra is nagy szükségünk van ahhoz, hogy végiggondolhassuk, mit hoztunk magunkkal mi, akik felnőtt életünk egy meghatározó részét a kommunizmusban, annak is a puhább, gulyásos szakaszában töltöttük. És hol tartunk ma, közel ugyanannyi tapasztalattal a hátunk mögött, az új, demokratikus rendben? Ez a könyv egy szerelmi vallomás. Szerelmi vallomás a hazához, a magyar irodalomhoz, azon belül is Adyhoz (ezt az elfogultságot én is osztom), magunkhoz, ahhoz, amilyenek voltunk, vagyunk, lettünk, lehetünk.

 

Teljes cikk

Erős és büszke európai iszlám

2017. július 29.

Címkék: béke, vallásközi párbeszéd, hidzsáb, Eurábia

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Van-e a keresztes háborúnak alternatívája? Kell-e a muzulmán világhoz a II. Vatikáni Zsinat óta folytatott pozitív közeledést erősíteni? Jó-e, hogy a katolikus egyház a párbeszédet keresi az iszlámmal és testvérekként tekint a muszlimokra?

Bled, 2017 júliusa. A Karavankák déli lejtőjénél megbúvó, festői smaragdzöld tótól alig száz méterre lévő négycsillagos hotel teraszán jól szituált muszlim családok. Négy gyermek mindegyikükkel. Ahogy a tündöklő tó partján is négy gyermek sétál a hidzsábot viselő édesanyával és az édesapjukkal. Elnézem őket a falatnyi fürdőruhában járókelő nagyon civilizált és túl emancipált lányok, fiatal nők között – és zavarba jövök. Irigylem a muszlim nő arcára írt méltóságot, hagyományát és vallását tisztelő ruházatát, azt, hogy valódi nő, feleség, aki előtt szemmel láthatóan büszkén vonul a férje, a családfő. A magam biciklisnadrágjában, kényelmesen szellős pólójában és sportcipőjében kevésbé érzem ezt a fajta nőiességet.

A muszlim nő szilárd iszlám nevelést kap, és rendületlenül vezeti a hite. Nem csupán azért hordja a hidzsábot, mert szokás, vagy mert ezt a hagyományt örökölte az édesanyjától és a nagymamájától, hanem azért, mert hiszi, hogy ez Allah parancsa, amelyet azért nyilatkoztatott ki, hogy megvédje őt, hogy egyedi személyiséget adjon neki, és hogy távoltartsa az erkölcstelenség és eltévelyedés útvesztőjétől. A muszlim nő ezért nem tartozik azok közé a „felöltözött, mégis meztelen” nők közé, akiket mi, fejlett nyugatiak megformálunk.

Aztán eszembe jut Jézus tanítása; a megfelelő ruhaviselet nem egy olyan dolog, amit az iszlám vezetett be. Minden, Allah előtt kinyilatkoztatott törvényben ott van. Ez látható a keresztény apácák egyszerű öltözékében. Aztán rájövök, hogy a nők megfelelő fedettségének és tartózkodó viselkedésének modernkori elutasítása ellene van minden isteni törvénynek, akár Ábrahám, akár Mózes, akár Jézus vagy akár Mohamed hirdette azokat.

Teljes cikk

At the Crossroads – Europe 2017

2017. július 28.

Címkék: Soros, identity, European Union, intellectual terrorism

Maria Schmidt

historian

What is the year 2017 about? What is at stake is whether Europe will be able to start preparing for the 21st century or we are going to continue where we left off.

 

Terror in the hearts of their enemies was why there were so many routs during the Muslim conquests."

Ibn Khaldun

 

Brussels, the capital of the European Union advertises itself as the heart of Europe. That city is dirty, neglected and its street corners are guarded by soldiers and policemen armed to their teeth. When we arrived rather exhausted in June 2017 in our hotel, the bar was closed and we could not call a taxi. In the heart of Europe it was Ramadan and the Muslim 70 per cent of the taxi drivers were still out of service in the evening and already out of service in the morning.

Depending as it was on Muslims, the heart of Europe was a disheartening site in 2017. The shadow of terror threat was omnipresent. Fear and military presence that have been unknown in our happier half of Europe for decades have become part of everyday life there.

Europe as we knew it when we used to stroll through its cities as tourists with our meagre currency allowances does not exist anymore. The „advanced West” we desperately used to long for has been given its eight count. And they know that. They even know more than that. They start beginning to learn the lesson that no terror act can save us from the next one. That is they have to realise that they cannot feel safe any longer. They also know or at least they feel that they have reached a crossroads. The period between World War II and the financial crunch of 2008 is irrevocably over. A new century, a new epoch, and a new era are underway. New directions would be needed; new ideas, a new vision. But there are no new thoughts, no new projects, nor is there any sense of purpose around. There is resignation coupled with increasingly unmistakable hopelessness instead.

The leading positions in Western Europe are filled with people who are unable to part with the illusion of still living in the late 20th century when they could lead careless, affluent and confident lives. They delude themselves believing to be able to smoothly transfer all that into the new 21st century. But as Karl Lagerfeld told us, yesterday’s successes are not creditworthy; nobody cares for yesterday’s collections. What is true in the fashion industry is also true in politics. All is moving on the Western front, I wrote four years ago. Now would say: all is different on the Western front.

Teljes cikk

Európa védői

2017. július 23.

Címkék: politika, közösség, vallás, hit

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Júliusban két olyan európait ünnepel (ma már csak) az Egyház, (valaha az egész kontinens,) akik a klasszikus görög erényeket hordozva és Krisztus tanítását megtestesítve forgatták fel saját Európájukat. Bátrak voltak, igazságosak, mértékletesek és nem utolsósorban okosak. Nem voltak híján hitnek, reménynek és szeretetnek. Nursiai Szent Benedek és a svéd Szent Brigitta – kettő az európai földrész hat védőszentje közül. Kortársaik likvidálni akarták őket; Benedeket megmérgezni (kétszer is), Brigittát máglyán megégetni, mert kimondták, ami akkoriban nem volt politikailag korrekt.

„Aki hibát akar találni, az az Édenben is talál.”

Henry David Thoreau

 

Az amerikai filozófus, író Thoreau-t 1300 év választja el a szerzetesközösségek atyjától, Nursiai Szent Benedektől, mégis ugyanabból az indíttatásból hagyták el a civilizációt jelentő várost: Thoreau a természetet féltette az embertől, ezért egy saját kezűleg épített kunyhóban élt 1845 és 1847 között, Benedek pedig az erkölcsöket a Nyugatot megtestesítő Rómától, így egy barlang magányába vonult vissza három évre. Idejüket mindketten a korszellemtől távol, csendes elmélyüléssel töltötték. Előbbit ma az első amerikai környezetvédőként és a polgári engedetlenség megalapozójaként tisztelik, utóbbit 1964-ben Európa fővédőszentjének nyilvánította VI. Pál pápa. A hivatalos indoklás szerint azért választotta őt, „hogy a mai embereknek legyen szinte kitapintható és szent Európa spirituális egységének eszménye, és ehhez ne hiányozzék nekik a fentről jövő segítség, hogy ezt a gyakorlatban is tervszerűen megvalósítsák.” (Pacis nuntius 1964. október 24.)

Teljes cikk

An Egg Without a Shell, a Country Without Borders

2017. július 19.

Címkék: quota, migration, human rights, invasion

Maria Schmidt

historian

European history is a history of invasions

 

Hans Peter Schwarz, one of the most renowned representatives of German historiography who authored the authoritative and the official biographies of scores of CDU luminaries has devoted his latest book to the mass migration threatening Europe. The retired scholar was born in 1934 and has achieved everything – ranks, medals, influence – that a historian can achieve in Germany. I am emphasising all this because this work of his that I am about to review and that has prompted me further considerations [1], is characterised by a kind of courageous forthrightness and bluntness which is increasingly uncharacteristic of Germans. Unlike Schwarz, for the time being they content themselves with using the proven method of silencing the other side and have not so far launched the kind of character assassination offensive against him another giant of German historiography, the recently deceased Ernst Nolte was the victim of at the hands of „progressives” whose names even then were not worth remembering. The title of Schwarz’s book is a provocation in itself, as rather than using the mandatory term ‘refugee’ the press and the public are expected to abide by, Schwarz consistently writes ‘Völkerwanderung’, that is ‘migration of peoples,’ using an expression that nobody has had the courage to pronounce in Europe with the sole exception of Viktor Orbán. The book is in fact entitled The new Völkerwanderung towards Europe. About the Loss of Political Control and of Moral Certainties. (Die neue Völkerwanderung nach Europa. Über den Verlust politischer Kontrolle und moraslischer Gewissheiten, Deutsche Verlags-Anstalt, 2017, München)

Teljes cikk