A Szabad Kossuth Rádió

2017. január 04.

Varga Beáta

Szovjet katonák két fiatalembert terelnek a Parlament folyosóján, nem durván, de határozottan. A vörös kókuszszőnyegre nem léphetnek. Az egyik odasúgja társának: úgy látszik, nem akarják, hogy összevérezzük a szőnyeget. Aztán elérik a bejáratot, és a szovjet katonák kilökik őket az utcára: davaj, pasli damoj! Menjenek haza! Így ért véget a Szabad Kossuth Rádió működése – emlékszik vissza Tóbiás Áron, aki rádióriporterként mindvégig ’56 tűzközelében volt, s a Szabad Kossuth Rádió egyik szerkesztőbizottsági tagjaként első kézből tájékoztatta az országot. A Szabad Kossuth Rádiónak 1956-ban azonban csak pár nap jutott…

Teljes cikk

Az angol Schindler

2016. december 22.

Szabó Ákos

történész

Amikor a fiatal, bohém, alig harmincéves londoni bróker, Nicholas Winton egy barátja kérésére a svájci Alpok helyett az addigra megkopott fényű Arany Prágát választotta, nem gondolta, hogy neve örökre bekerül a történelemkönyvekbe. A napsütötte svájci lejtők helyett a nácik által fenyegetett csehszlovák főváros zsidó gyermekeinek megmentésére fordította energiáját, pénzét, idejét. A Jóisten cserébe igen hosszú, boldog élettel ajándékozta meg az embermentő bankárt.

Nicholas Winton szülei németországi zsidóként telepedtek le a brit fővárosban 1907-ben. A családfő a gyorsabb és hatékonyabb asszimiláció érdekében saját – s így leendő gyermekei – nevét Wertheimről Wintonra változtatta. A katolikusnak keresztelt legidősebb fiú, Nicholas 1909 májusában született a Nagy-Londonhoz tartozó Hampsteadben, nem messze attól a helytől, ahol a harmincas években a későbbi világhírű író, George Orwell könyvkereskedőként kereste kenyerét. Rövid ideig tartó iskolás évek után – amit egy kiváló vidéki magániskola jelentett, ahová a nobilitás és a művészvilág járatta gyermekeit – Winton visszatért Németországba és a bankszakmában helyezkedett el. Egy hamburgi pénzintézettől egy berlinibe távozott, remélvén, hogy a német fővárosban jobban ki tud teljesedni. Nem így lett. Testközelből tapasztalta meg az egyre jobban radikalizálódó Németországot, amely a nagy háború borzalmait alig feledve, egyre gyorsabban robogott egy újabb katasztrófa felé.

Teljes cikk

Költő és szabadságharcos

2016. december 12.

Varga Beáta

Byrontól Petőfin át, García Lorcáig sokakra aggatták már rá ezt a kissé sztereotip címkét, de talán épp ez jelzi, hogy a mindenkori történelmi emlékezetnek szüksége van sokoldalú, hiteles és szerethető példaképekre, akikben megtestesül az emberi helytállás, és akik művészi szinten írnak nemzeti sorskérdéseinkről forradalmak idején. Mi, magyarok nem állunk rosszul ezen a téren: ’48-nak van Petőfije, ’56-nak Gérecz Attilája. Ám mintha ez utóbbi költőnkről kevesebbet tudnánk, és sokszor azt a keveset is esetleg rosszul. Ezen segíthet a nemrég előkerült, svájci Gérecz-hagyaték.

Gérecz Attila életét 1956. november 7-én, alkonyat tájt oltja ki egy szovjet tank gépfegyversorozata a Klauzál utcai kereszteződésben. Huszonhét éves. Ami ez előtt zajlott: regénybe illő.

Teljes cikk

Egyenes derékkal

2016. december 10.

Címkék: 1956, emlékév, forradalom és szabadságharc, Nagy Imre

Schmidt Mária

történész

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság arra a feladatra vállalkozott, hogy méltó módon emlékezzen meg az 1956-os forradalom és szabadságharc világtörténelmi jelentőségéről. A tíz évvel ezelőtti emlékévet az akkor kormányzó szociálliberálisok ellehetetlenítették. Budapest utcáin újra vér folyt, fiatalokat tartóztattak le és börtönöztek be.  Ezért a 2016-os megemlékezéseknek a tíz évvel ezelőtt elmulasztottakat is be kellett pótolnia. Vissza akartuk adni 1956-ot a magyar embereknek, ezért azokra irányítottuk a figyelmet, akik példát mutattak bátorságból, hősies elszánásból, szabadság- és hazaszeretetből. Hogy tudják és értsék, és ezzel a tudással fölvértezve emlékezzenek rá, hogy azon a hatvan évvel ezelőtti őszön a magyar nemzet bebizonyította: ha kell, megharcol a szabadságáért, nemzete függetlenségéért. Arra törekedtünk, hogy megértessük: erre minden polgártársunk joggal lehet büszke.  

Teljes cikk

Ne kérdezd, ki voltam

2016. december 08.

Varga Beáta

Nehéz is lenne válaszolni, milyen volt igazából Karády Katalin: egy korszak „végzet asszonya”, mégis sebezhető és védtelen. Jó humorú, egyik filmjében felszabadultan, vidáman táncoló mégis nagyon zárkózott. A korabeli pletykák szerint férfifaló díva, igazi sztárkultusszal, rajongótáborral, mégis számos fényképen magányosan látni. A csupa ellentmondás, örök titok Karády, aki miközben reflektorfényben fürdik, csendesen életeket ment. Csak mert kötelességének érezte, hogy mindenekelőtt ember maradjon.

 

 

 

Teljes cikk

Panni nem akar halálpálcát eladni, Panni hazamegy és átgondolja az életet¹

2016. november 23.

Címkék: liberális, függetlenség, hazugság, emlékezet, 1956, hősök, forradalom és szabadságharc

Tallai Gábor

író, a Terror Háza Múzeum programigazgatója

„erre vártak ezek a köcsög fideszesek.”
Puskás Panni, facebook-poszt

„Hasztalan bárkinek is kifejteni egy gondolatot,
ha a puszta célzás rá nem elegendő.”
Nicolás Gómez Dávila


Dózsa László 1942-ben született Budapesten, élettörténetének az 1956-os forradalomra és szabadságharcra vonatkozó fejezeteit ő maga mesélte el, írta meg. Színész körökben a durva részek már az átkosban ismertek voltak, színészember imád mesélni, igazán abban jó, szakma ez is, pontosabban szerelem. 1967-től, a Színiakadémia elvégzése után Dózsa végre színészként dolgozhatott, művészeti teljesítményét ugyanakkor sem a rendszerváltozatás előtt sem után nem ismerték el díjakkal. Nem névtelen társulatoknál játszott (Csokonai Nemzeti Színház, Madách Színház, Nemzeti Színház stb.), közben közel harminc magyar filmben kapott szerepet, öt híján kétszázhoz adta hangját. Mindenkor olyan rendezők választották (Sára, Fábri, Böszörményi, Karinthy, Horváth stb.), kiknek kvalitásérzékét nemigen szokás megkérdőjelezni. Amikor élete hatvanas éveiben végre elismeréseket kapott, azokat az 1956-os forradalomban és szabadságharcban tanúsított helytállása, passiója okán kapta, amit 2016-ig (!) senki nem vont kétségbe, nem kérdőjelezett meg, nem kicsinyített stb., sem az '56-os bajtársak, sem a mindenkor „objektív és apolitikus” történészszakma (élén a virtigli Gyurcsány-fan Rainer M. Jánossal és az utolsó autodidakta eszdéeszes historiográfussal, Eörsi Lászlóval).

Teljes cikk

Szabadság torzóban

2016. november 19.

Címkék: diktatúra, USA, kommunizmus, függetlenség, Egyiptom, Sztálin, forradalom és szabadságharc

Schmidt Mária

történész

A szuezi csatorna a brit  

birodalom gerincveleje. 

Bismarck


Két torzóban maradt szobor, két egymással párhuzamosan futó szabadságküzdelem. A magyar „szobrászok” a pöffeszkedő Sztálint döntötték le, úgy hogy csak a csizmája maradt, míg az egyiptomiak a francia Ferdinand de Lesseps, a csatorna építtetőjének diadalt sugárzó emlékművét rombolták le térd felett, hogy ezzel is nyomatékosítsák, saját kezükbe veszik az akkori világ egyik legfontosabb vízi útjának ellenőrzését. A magyarok a szovjet megszállást és a rájuk kényszerített kommunista terrorrendszert akarták lerázni magukról, az egyiptomiaknak a britek gyámkodásából lett végérvényesen elegük.

1956. október 23-án a magyarok kinyilvánították, hogy nem tűrik tovább a kommunista diktatúrát és a szovjet megszállást. Szabadságot és nemzeti függetlenséget követeltek. 29-én Nagy- Britannia és Franciaország Izraellel közösen katonai beavatkozásra szánta el magát Egyiptom ellen. Ez volt a válaszuk arra, hogy Egyiptom állami tulajdonba vette a Szuezi csatornát, és ki kívánta vásárolni a korábbi tulajdonosokat. November 4-én a Magyarországra támadó Vörös Hadsereg katonái közül többen azt hitték a Szuezi- csatornához vezényelték őket. Nyilvánvaló volt, hogy a háborúzó katonák egy részének fogalma sem volt arról, hogy a kommunista diktatúra ellen felkelt magyar szabadságharcosok ellen vetették be őket.

Teljes cikk

A szovjet Titanic utolsó útja

2016. november 15.

Címkék: Szovjetunió, nyugat, Csernobil, szovjet, tragédia

Szabó Ákos

történész

1986 nyárutóján a szovjet társadalmat az áprilisi csernobili atomreaktorban bekövetkezett robbanás következményei és a júniusi mexikói futball világbajnokság eseményei tartották lázban. Természetesen az előbbi esemény következményeinek híreit a pártállami sajtó nagyon keményen cenzúrázta, csak a legszükségesebb, kellőképpen tompított információt juttatta el a majd háromszáz milliós ország lakosaihoz. Utóbbi világeseményről bővebben – és főleg kevésbé cenzúrázva – számolt be a Pravda a többi szovjet sajtótermékkel együtt. A Belgium elleni vereséget követően már másnap olvashatók voltak a beszámolók a nagy reményekkel indult, főképp a Dinamo Kijevre épített szovjet csapat kieséséről.

Ez év augusztus 31-én történt még egy esemény, bekövetkezett egy tragédia a Fekete-tengeren, amelynek tényét az állami felügyelet alatt álló, rövid pórázra fogott sajtó igyekezett elhallgatni. Köztudomású, hogy a kommunista diktatúra éveiben a szovjet birodalom területén megtörtént balesetekről, katasztrófákról a sajtó mélyen hallgatott, hiszen minden napvilágra került negatív esemény rést ütött volna a kommunizmus sziklaszilárdnak látszó pajzsán, beárnyékolta volna a kommunista embertípus hibátlanságának mítoszát. Légikatasztrófákról, bányaszerencsétlenségekről, brutális tűzesetekről a szovjet állampolgárok vajmi keveset tudhattak, annál többet olvashattak a munkaversenyekről, a szocialista rendszer helyességéről és a kapitalista világ közelgő bukásáról.

Teljes cikk

Mozi a forradalom után

2016. november 13.

Halmai Krisztina

Az 1956-os forradalom a mozik világát is megrázta: elmaradtak a vetítések, a harcokat követően több mozit is helyre kellett állítani. A Corvin mozi a forradalmi ellenállás egyik gócpontja volt. Nem kedvezett a moziba járásnak a hónapokig érvényben lévő kijárási tilalom és a decemberben is akut szénhiány, valamint a rendszeresen előforduló áramszünet sem. A hazai filmgyártás és -beszerzés hónapokra leállt, ez komoly filmhiányt idézett elő, a filmek gyors pótlást pedig az ország gazdasági helyzete nem tette lehetővé.

A Népszabadság 1956. november 25-én, vasárnap számolt be arról, hogy Szolnokon előző nap már újra megnyitottak a mozik. November 29-én a Népszabadság újra közölte a fővárosi mozik műsorát. A felsorolt 34 mozi csupán egy-egy filmet tűzött műsorra, mivel a kijárási tilalom miatt csak 11 és 16 óra között lehettek vetítések. A korábban említett filmhiányt az év első felében, sőt az előző években bemutatott filmekkel igyekeztek pótolni, mivel ezeknek a filmeknek az általában öt évre lekötött forgalmazási joga még élt.

Teljes cikk

Filmkínálat a magyar mozikban – 1956

2016. november 12.

Címkék: film, Cannes, 1956, mozi, dráma, szovjet

Halmai Krisztina

1956 utolsó negyedévében a forradalom és szabadságharc kirobbanása és vérbe fojtása hatására elmaradó új bemutatók miatt mindössze 12 új mozifilmet tűztek műsorra a magyarországi filmszínházak, ami komoly visszaesést jelentett az átlagosan jellemző évi 29 bemutatóhoz képest. A filmbemutatók száma kevesebb volt ugyan, azonban a forradalom évének filmes arányai nem különböztek érdemben az előző évektől: a filmek kb. 31-32 százaléka készült Nyugaton, a többi keleti alkotás volt.

A magyar filmek száma a korábbiakhoz képest visszaesett, ebben az évben mindössze kilenc magyar filmbemutatóra került sor, a szocialista táborban készült filmek száma viszont nőtt. Az év szenzációja Fábri Zoltán filmje, a Körhinta volt. A Cannes-i Filmfesztiválon is indult, és bár díjat nem kapott, kivívta a nemzetközi filmszakma elismerését annak ellenére, hogy a termelőszövetkezeti boldogulás nagy kérdése adta a szerelmi dráma keretét.

Teljes cikk