Kilógni a korból

2017. október 16.

Címkék: hitújítás, kármeliták, miszticizmus, lelkiség

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Először saját szerzetesközösségét reformálta meg a 16. század egyik nagy újítója. Pedig a szentekben és hitformálókban gazdag század nem akármilyen versenytársakat kínált neki. Ő mégis saját háza táján nézett körül először és alaposan. XV. Gergely 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Néri Fülöppel együtt avatta szentté. VI. Pál 1965 szeptemberében a spanyol írók védőszentjévé nyilvánította, majd 1970. szeptember 27-én egyháztanítóvá emelte. Avilai Nagy Szent Teréz emléknapja október 15-e. Ki volt Ő és miért Nagy?

A sarutlan kármeliták alapítóját, a spanyol irodalmi nyelv egyik megteremtőjét nyughatatlan nőszemélynek tartották a királyságban. II. Fülöp egyenesen megőrült a misztikus imaéletű, határozott elképzelésekkel bíró apácától; szinte könyörgött a pápának, hogy találjon valami nagy és nemes feladatot Teréz számára, mert a spanyol hon túl kicsi neki.

Az biztos, hogy századunkban is hat; Csányi Vilmos humánetológus 2013-ban regényt írt róla, Ferenc pápa a 2015-ös évet Nagy Szent Teréz emlékének szentelte, s az életéről szóló film sem fért bele hét órába (rendező: Josefina Molina, 1983, magyar változat: Etalon Kiadó, 2012), pedig kolostorba lépését követően tizennyolc hosszú esztendeig nem történt vele semmi. Aztán csoda vagy ördögtől való boszorkányság, de többször látták nővértársai, hogy a templomban egy méter magasan lebeg, és az arcából különleges fény sugárzik. Ő maga azt kérte Istentől, őrizze meg az ilyesmitől és vezesse más utakon. Önéletrajza szerint a vallásos elragadtatások pillanatában akarta, de nem tudta megakadályozni, hogy felemelkedjen a földről. Az inkvizíció mindennapos gyakorlatának korában, akkor, amikor az egyház Nagy Szulejmánnal, VIII. Henrikkel, Lutherrel, majd Kálvinnal küzdött, nem elhanyagolható teljesítmény volt nőként megvédenie magát és elhitetnie, hogy misztikus Isten-kapcsolata kegyelemből, kiválasztottságból fakad, nem a gonosz mesterkedéséből. Pedig kezdetben a gyóntatói is kihátráltak mögüle, mégis, és mindezek ellenére haláláig tizenhét női és tizenöt férfi kolostort alapított a sarutlan kármeliták számára.

Teljes cikk

Nemzeti princípium

2017. október 12.

Címkék: Európai Unió, együttélés, nemzeti elv, nemzetekfelettiség

Gerő András

történész

A princípium szó elvet jelent. A nemzeti princípium nemzeti elvet jelent. Azért használom a régiesen hangzó latin kifejezést, hogy jelezzem: amiről írok, az nem új, noha újult erővel és új kontextusban jelenkorunk része.

Az elv és versenytársai

A nemzeti elv jószerivel a XVIII. század vége, a francia forradalom óta Európa történetének szerves részét képezi. A XIX. században Európa egészében, ütemkésésekkel, egyre jobban hatott: nemzeti függetlenségi küzdelmeket, nemzeti alapon létrejövő államegységeket, a multinacionális államokon belül nemzeti önrendelkezési mozgalmakat eredményezett.

A nemzeti elv nemcsak politikai vetületben jelent meg – nemzeti kultúrákat és őket reprezentáló nemzeti identitásokat eredményezett. A nemzeti elv mindenütt, ahol hatott, a nemzetből világi vallást teremtett. Lett nemzeti ima – himnusz; lett nemzeti szent – hős; lett nemzeti Júdás – áruló; lett nemzeti oltár – emlékmű; lett a templomi zászlók helyett nemzeti lobogó. A nemzet hitvallássá vált; hol bigottabb, hol távolságtartó módon tudati és érzelmi azonosulást eredményezett.

A nemzeti elv érvényesülése az európai társadalmak egyik sikermércéjévé vált. A kulturálisan és politikailag megfogalmazott nemzeti közösség akkor tekinthette magát sikeresnek, ha önkifejezését korlátlanná tehette, azaz államot teremtett és az általa vallott nemzeti célokra állami politikát alapíthatott.

Teljes cikk

A Vasember emlékére

2017. október 07.

Címkék: Szolidaritás, Oscar, filmművészet, Andrzej Wajda

Szabó Ákos

történész

Immáron egy éve, hogy a lengyel filmes új hullám doyenje, a leghíresebb lengyel rendező itt hagyta a földi létet, a film lepergett, a gép nem forog tovább. Andrzej Wajda mozgalmas kilencven évvel a háta mögött egy esztendeje, 2016. október 9-én megtért a Teremtőhöz.

„A munkásokból álló őrség felismert a kapuban és a tárgyalóterembe vezetett, ahol egy hajógyári munkás ezekkel a szavakkal fordult hozzám:

− Rólunk csináljon filmet…

− Milyen filmet? − kérdeztem.

− A vasembert! − vágta rá gondolkodás nélkül.

Sohasem készítettem filmet megrendelésre, de ezt a felszólítást nem engedhettem el a fülem mellett. A Márványemberre gondoltam, amelynek cselekménye ennek a hajógyárnak a kapujában ért véget. Jó kezdőkép az új filmhez.” (Andrzej Wajda: A film és más hívságok, Osiris kiadó, Budapest, 2002. 215. o.)

A katonatiszti családból származó Wajda 1926. március 6-án látta meg a napvilágot az északkelet-lengyelországi Suwałkiban. Gyermekkorát az alapvető kisvárosi élmények mellett (mozizás tátott szájjal, futballozás a barátokkal, körmenetek) egyértelműen meghatározta édesapja, Jakub Wajda százados tragikus elvesztése 1939-ben. A Lengyel Hadsereg katonájaként ő is azok közé a tisztek közé tartozott, akiket a szovjetek által megszállt területen a Vörös Hadsereg lefegyverzett, és vagonokba zárva a Katyń városkája melletti erdőbe hurcolt. 1940 tavaszán az NKVD emberei módszeresen, emberről emberre váltva tarkón lőttek mintegy húszezer lengyel hazafit, köztük Jakub Wajda századost is.

Teljes cikk

VÉGRENDELET

2017. október 03.

Címkék: Biszku Béla, jog és erkölcs, hősök és áldozatok, kommunista büntettek

Békés Márton

történész

A négy még élő egykori ügyész és a hadbíró összesen 25 forradalmár kivégzéséért felelősek. Egy évtized múlva talán már nem lesznek köztünk, és minden bizonnyal akkor következik a végső elszámolás azért, amit egy emberöltővel ezelőtt tettek.

„A vesztesek olyan győzelmet arattak, amelyet a történelem soha el nem halványíthat.

Nem a politika a végső valóság, ez események más ítélőszék elé kerülnek.”

Raymond Aron: Egy antitotalitárius forradalom (1957)

 

A kádári megtorlás ítélkezési gyakorlatában résztvevő és még élő öt személy mind védekezhet azzal, amivel a náci tömeggyilkosok, tudniillik hogy „parancsra cselekedtek”, és egy kivétellel mindegyikük elmondhatja magáról, hogy csak elsőfokon vett részt az akkori „igazságszolgáltatás” működésében. Mégis, ha összesítjük 1957 és 1959 közötti tevékenységüket, azt találjuk, hogy a hadbíró által kiszabott és a négy ügyész által indítványozott 32 halálos ítélet közül – ha változó személyi összetételben is, de – 22-t emeltek jogerőre és hajtottak végre, és ezen felül még további három kivégzéshez van közük. Ami azt jelenti, hogy nevük az összes, bírósági ítélet nyomán kivégzett hős tizedével kapcsolatban merülhet fel. Ők öten összesen 25 forradalmár haláláért felelősek.

Teljes cikk

Üzenetek Abigélnek

2017. szeptember 30.

Címkék: kiállítások, bestseller, Baumgarten-díj, Szabó Magda

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Szabó Magda szavaitól könnyülünk. Kötelességünk emlékezni rá közelgő születésnapja alkalmából. Október 5-én lenne százéves a végtelen humanista, akinek „annyi titka maradt még”.

„Számomra kenyér meg víz az irodalom.”

                                              Szabó Magda

Megemlékezések, kiállítások, felolvasóestek – megannyi méltatás születésének századik, halálának tizedik évében. Szabó Magda írógépe egykori iskolájában, a debreceni Dóczy Gedeon Gimnáziumban, az általa ihletett, Náray Tamás tervezte divatkollekció debütálása a Költészet napja alkalmából és az elmaradhatatlan Abigél-megidézések játékos variációi országszerte. A legtöbb időt a legmélyebb tartalommal mégis a nemzeti irodalmi múzeumunk szánja rá. A 2018. március 4-éig látogatható „Annyi titkom maradt még” című tárlatnak egyetlen mozzanata sincs, amelyet a költő, író Szabó Magda ne vállalhatna.

Megszokott, elegáns mélybordó váltakozik a fehérrel. Illik a szép Szabó Magdához. Finom nőiesség, tiszta tekintet, a jó és a helyes iránti érzék. Úgy tűnik, minden korszak kitermeli a maga klasszikusait; olyan alkotókat, akik vonatkozási pontként jöhetnek számításba. Ők azok, akik abban a korban tévedhetetlen pontossággal tudták kifejezni, hogy mit is jelentett az élet akkoriban. Elkoldusodott országot, a háborúból szürke, öreg arccal visszatért, alig serdült fiúkat, lábukvesztett, székbe ágyazott megnyomorodottakat, trianoni árvákat (Für Elise, 2006. 31. o.) vagy a szúrós, öklünket szánkba tömő börtön(Rákosi)-korszakot, amelynek nem volt rés a falában, hazánkat benyelte a Kelet-puszta (Európa, utolszor, 1950). Szabó Magda prózái és versei útbaigazítanak. Érzékeny és képzett ízlése ma is érvényes mérce, mert nem matematizálható, nem is valami ráadás, amely akár ki is maradhat az életünkből, sokkal inkább a valódi igazság forrása. Örök irodalom. Kötelező kicsiknek és nagyoknak!

Teljes cikk

Háromszáz év távlatából

2017. szeptember 28.

Címkék: Európa, szuverenitás, nemzetállam, kompromisszum

Schmidt Mária

történész

Mit adtak nekünk a rómaiak? Kérdezték a Brian életében a Nemzeti Front vezetőitől a rómaiak elleni felkelésre készülő zsidók. És jött a felsorolás… Kezdjük mi is ugyanezzel a kérdéssel! Mit adott nekünk Mária Terézia?

„A vallási türelem, a közöny csak arra szolgálnak, hogy mindent aláaknázzanak, s bennünket minden támasztól megfosszanak. Mint politikus beszélek, nincs fontosabb dolog a vallásnál. Meg akarja engedni, hogy ki-ki a saját feje szerint higgyen? Mi lesz abból, ha nincs szigorú kultusz, az emberek nincsenek alávetve az egyháznak? Bizonyára nem nyugalom és elégedettség, hanem ököljog és mindenféle szerencsétlenség születik ebből.”

Mária Terézia II. Józsefhez

 

Mit adott nekünk Mária Terézia? Sorolom: az úrbérrendezést, vagyis a jobbágyi terhek egységesítését, a robot korlátozását, a szabad költözéshez való joguk visszaadását (1767), az állami oktatásügyi reformot (Ratio Educationis, 1777), benne a közoktatás állami felügyelet alá helyezését. Továbbá népiskolákat, középiskolai hálózatot, tanítóképzést. Egyetemet Pest- Budán, orvos, ápoló,- és állatorvosképzést (1784). Öt királyi akadémiát hivatalnokok képzésére. Modern jogászképzést. Mérnöki Intézetet, vagyis mérnökképzést. Bányászati akadémiát. Népszámlálást. A kataszteri felmérést, amit ma is használunk. A térképezést. Az utak korszerűsítését és a fenntartását végző hálózatot. Igazságszolgáltatási reformot. A kínvallatás tiltását. A nem nemesi értelmiség tanulásának és elhelyezkedésének támogatását. A cigányintegráció beindítását. Elősegítette a magyar nemzeti nyelv és irodalom fejlődését. Az első magyar nyelvű újságot, amelynek rövid időn belül 310 előfizetője lett.

Impozáns lista. Mindez indokolja kitüntetett figyelmünket, teljesítményének megbecsülését és az utókor elismerését.

Teljes cikk

SAJTI IMRE: pesti őrszemesből békési főrendőr

2017. szeptember 26.

Címkék: statárium, karhatalmisták, lelkiismeret, parancs

Békés Márton

történész

A gyulai megtorlások katonai ügyészéből előbb Békés megyei állambiztonsági alvezető, majd rendőrfőkapitány-helyettes lett. Ő talán megbánta, amit tett.

Az 1927-ben Sarkadon született Sajti Imre felmenői két nemzedékre visszamenőleg cukorgyári munkások voltak, elődei foglalkozását ő is folytatta szülővárosában. 1945 augusztusában Budapestre ment és rendőrnek állt, a kommunista pártba egy év múlva lépett be. Eleinte a Nagykörúton szolgált őrszemesként, majd az angyalföldi kapitányságra került. Elvégezte a tiszthelyettesi iskolát és a rendőrtiszti akadémiát, így 1949-ben alhadnagyi rendfokozattal véglegesítette az akkori belügyminiszter, Kádár János. A tárcához került, ahol egészen 1953-ig főhadnagyként az ügyészi csoport előadója volt. 

Bár arról nincs információ, hogy leérettségizett volna, személyes elmondása szerint a forradalom alatt félbeszakadt jogi tanulmányait 1957-ben fejezte be, majd bírói és államügyészi képesítést szerzett. Mégis, már jóval ezelőtt, 1953 szeptemberétől átkerült a Legfőbb Ügyészséghez. Jogi végzettség nélkül két éven keresztül a XIX. kerület vezető ügyésze volt. 1955-ben megyéjébe helyezték vissza: egészen 1960-ig városi és járási vezető ügyészként dolgozott Gyulán. Ez az időszak Sajti életpályája fordulópontjának bizonyult. 1956 októberében a gyulai forradalmi tanács felfüggesztette, s novemberben (1958-as minősítése szavaival élve) „jelentkezett a katonai karhatalmi alakulathoz, ahol mint katonai ügyész igen hathatósan működött közre az ellenforradalom felszámolásában. Több esetben látta el a vádképviseletet statáriális tárgyalás alá kerülő ügyekben.” A rögtönítélő szakaszban történt hathatós közreműködés után korábbi hivatalát 1957 márciusában vette át ismét. A még mindig csak harmincéves Sajti a kádári megtorlás kezdetekor már maga mögött tudhatott egy rendőrtiszti, egy kerületi és városi-járási vezető közvádlói pályaszakaszt, továbbá volt karhatalmista és katonai ügyész. 

Teljes cikk

Elfogultan

2017. szeptember 25.

Címkék: diktatúra, hit, 1948, szoborállítás

B. Varga Judit

történész-muzeológus

„A vallás nem magánügy.”

               Mindszenty József

Zsúfolt szeptemberi hétvége. Mégis közel hétezren hajtottak fejet Mindszenty József jelképpé nemesült személye előtt, és tettek tanúságot cselekvő hitükről a Városmajortól Máriaremetéig zarándokolva. A Kulturális Örökség Napok, a Nemzeti Vágta, az autómentes hétvége, a Színházak éjszakája és az Ars Sacra dús programjai helyett…

A boldoggá avatásra váró Isten Szolgája bátor, szókimondó és VI. Pál pápa igaz minősítése szerint is rettenthetetlen volt. A kérlelhetetlenül egyenes beszédű bíboros nevének csengése ma újra mély tartalmat hordoz. Mert a vallás nem magánügy! Az Egyház, amelyet képviselt és képvisel nem a karitatív szolgálat karanténjába zárt intézmény, ahogy ma sokan kívánják és látják. Kimeríthetetlen társadalmi erő, amely minden korban képes és tud bizonyítani. A hetven évvel ezelőtti városmajori zarándoklaton Mindszenty hívó szavára és őt követve százezer fővárosi férfi bizonyította – két héttel a kékcédulás választások után – kiállását Isten, haza és a család mellett. A 14 kilométeres utat gyalog tették meg. A következő vasárnapon a nők, az azt követőn pedig a fiatalság járta végig ugyanezt a zarándoklatot hét évtizeddel ezelőtt.

Teljes cikk

Mátsik György: Mansfeld vádlójából az Úszószövetség alelnöke

2017. szeptember 20.

Címkék: vádképviselet, kommunista karrier, Corvin köziek, kivégzések

Békés Márton

történész

Az 1956-ot követő megtorlás budapesti vezető ügyészéből a Kádár-rendszer végére úszószövetségi alelnök és MÉH-vezérigazgató lett. Tizenhét vádlottra indítványozott halált, ebből kilencet végre is hajtottak.

A Szombathelyen, 1925-ben született Mátsik György műszerész végzettséget szerzett, s 1944-ben a budapesti Magyar Optikai Műveknél szakmájában helyezkedett el. 1945. január közepén jelentkezett a kommunista nyomásra és vezetéssel frissen alakuló rendőrség kötelékébe, és az angyalföldi kapitányságra került. Még az év során belépett a Magyar Kommunista Pártba. Több tanfolyam elvégzése után 1949-ben rendőr hadnaggyá léptették elő és beosztásai miatt gyors egymásutánban megjárta Szeged, Gyula és Miskolc városait. 1950-ben a rendőrség 25 éves munkáskádere a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei rendőrkapitányságon szolgált tovább. 1951 és 1953 között a Szovjetunióban tanulhatott, majd őrnaggyá léptették elő és az ORFK IX. (személyigazolvány-kibocsátó) osztályának vezetőjévé tették. Két év múlva ugyanott a III. (társadalmi tulajdon védelméért felelős) osztály élére helyezték át. A forradalom és szabadságharc alatt rendszerhű maradt (alighanem a belügyi karhatalomba is belépett), így 1957-ben a korábban már megjárt Borsod-Abaúj-Zemplénbe helyezték vissza, méghozzá egyenesen az ottani megyei szervek vezetőjének, minden bizonnyal a forradalom alatt szétesett rendőrség újjászervezésének feladatával.

Teljes cikk

Egy elmaradt előadás margójára

2017. szeptember 13.

Címkék: jog, igazságtétel, kommunista bűnösök, hazaárulás

Schmidt Mária

történész

A kommunista diktatúra bukását nem követte igazságtétel. Mondhatnánk azt is, a kommunizmusnak nem volt nürnbergi pere, így a demokrácia és a szabad piacgazdaság hirtelen barátaivá avanzsált kommunistáknak semmilyen felelősségre vonástól nem kellett tartaniuk. Nagy árat fizet(t)ünk ezért! Pedig nem mondhatjuk, hogy nem próbáltuk meg. A Zétényi - Takács-féle törvényre – még ha a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság el is kaszálta – ma is büszkék lehetünk. Ezt az írást 1991 őszén publikáltam először a Magyar Narancsban, 2003-ban pedig megjelent az Egyazon mércével – A visszaperelt történelem kötetemben Az Eichmann-per tanulságai címmel. Most, hogy érthető okokból, és újra beszédtéma a kommunisták gyilkosságainak megítélése, annyit mondhatok csak: „itt állok, másként nem tehetek”.

 

„Miképp éljünk igazság nélkül?”

Albert Camus 



Amikor Adolf Eichmannt 1961-ben Jeruzsálemben bírái elé állították, számot kellett adnia azon cselekedeteiről, melyeket a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (NSDAP) tagjaként, vezető beosztásban, az emberiség és mindenekelőtt a zsidóság kárára elkövetett. Eichmann megbocsáthatatlan bűneit perbe fogása előtt húsz évvel, 1941-1944 között, egy a tárgyalás idején már a történelem süllyesztőjébe veszett rendszer, a Harmadik Birodalom főhivatalnokaként követte el.

Eichmann-nal a vádlottak padjára került a nácizmus egész ideológiája, fajüldöző politikája és emberidegen gyakorlata, a náci Németország vezetői: Hitler, Himmler, Göring, Goebbels, Müller, Kaltenbrunner, Mengele és a többiek is mind, akik elkerülték a felelősségre vonást. A mintegy nyolc hónapig tartó rendőrségi kihallgatások több mint három és félezer oldalnyi anyaga, a tárgyaláson bemutatott sokezer eredeti dokumentum, a világ minden tájáról megidézett, különböző nemzetiségű tanúk eskü alatti vallomása a nyilvánosság elé tárta a náci népirtás mechanizmusát, és minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy az abban résztvevők − és így az üvegkalitkában feszengő, kopaszodó, aktakukac külsejű Eichmann is − felelősséggel tartoznak a történtekért. Eichmannt halálra ítélte az izraeli bíróság és kivégezték. Pere megmutatta: vannak bűnök, amelyekért  nem jár feloldozás, mert nem évülnek el, és hogy az ilyen bűncselekményeket elkövetőket előbb vagy utóbb utoléri az igazságszolgáltatás.

Teljes cikk