A programot azzal a céllal indították, hogy az űrutazást követően a középiskolai tanárok élményeikről, tapasztalataikról minél több diáknak számoljanak be, ezzel inspirálva őket a világűr megismerésére. A Reagan-adminisztráció az űrrepülés kiterjesztését teljesen természetesnek tekintette, hiszen a korábbi sikerek biztos alapot jelentettek a civilek számára, s mindezt azért tehették, mert a szovjetek a ’80-as évek közepére elvesztették az űrversenyt.

Az 1986-os év legnagyobb katonai-űrrepülési projektje, a Challenger űrrepülőgép tízedik küldetése volt, fedélzetén hét fős legénységgel. Négyen közülük már jártak a világűrben, a többieknek ez volt az első útjuk. Január 28-án, egy roppant hideg napon a floridai Kennedy Űrközpontnál több száz fős tömeg várta feszülten az indítás pillanatát. Legjobban talán a harmincnyolc éves Sharon McAuliffe-ért izgultak, aki civilként került a legénységbe, miután közel 11 000 jelentkező közül rá esett a szakmai bizottság választása. A fiatal történelem szakos tanárnő az első polgári személy, lett volna, aki eljut a világűrbe. A Challenger azonban az indítás után másfél perccel a kamerák, rajtuk keresztül pedig több millió ember szeme láttára felrobbant.

Reagan elnök tv-üzenete a katasztrófa napján

A katasztrófa a meglepetésszerű, hatalmas robbanással, a tengerbe csapódó roncsokkal, nem csak az amerikai nézőket döbbentette meg, de az egész világ közvéleményét is. Gorbacsov szovjet főtitkár személyes üzenetben fejezte ki részvétét Reagan elnöknek. George Bush alelnök úgy vélte, kevés olyan katasztrófa történt az USA történetében, ami ennyire megrázta volna az egész társadalmat. Éppen ezért mondott köszönetet a magyar postának, amiért 1986 tavaszán emlékbélyeget bocsátott ki az elhunyt űrhajósokra emlékezve. Háláját 1989-ben budapesti látogatása során személyesen is kifejezte, amikor az ellenzék vezetőivel találkozott, ezzel legalitást az adott az addig félhivatalos életet élő ellenzéki pártok, szervezetek számára.