2019. január 25-én Bernard-Henri Lévy francia filozófus nyílt levéllel fordult az európai közvéleményhez: Európai hazafiak kiáltványa: Már ég a ház! Felhívása, drámai címe ellenére, teljes érdektelenségbe fulladt. Lévy, a magukat meghatározónak tartó értelmiségi aláírótársaival együtt azt állítja, hogy Európát a szemünk láttára tépik szét az általa populistákként beazonosított romboló erők. Felhívásához magyar részről Konrád György és Heller Ágnes csatlakozott, ami minden magyar érdeklődő számára világossá tette, hogy a hivatásszerű aláírók ezúttal is egy olyan utópikus európai birodalom mellett törnek lándzsát, amelyet egy arra hivatott élcsapat (vagyis ők) irányít, egy antidemokratikus és bürokratikus adminisztráción keresztül. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy erről mifelénk mindenkinek azonnal a harminc éve kimúlt szovjet birodalom jut az eszébe.


Lévyre akkor figyeltem fel, amikor 2011-ben ugyanilyen eltökélten követelte a nyugati döntéshozóktól Líbia porig rombolását, ami az ottani államhatalom teljes megszűnését eredményezte. Ezzel aztán elhárult a Közel-Keletről Európába induló illegális migránsok beáramlásának utolsó akadálya is. Hiába: tudta, merte, tette. Ahogy akkor, úgy most is. A kiáltvány objektív és független, szakértő értelmiségi aláírói szerint a populisták, más szóval a nemzetállampártiak lelkén szárad, hogy az európai projekt, vagyis az európai birodalom utópista víziója kisiklani látszik. Szerintük ugyanis a nemzeti szuverenitás nem érték, sőt gát. „Ez a lélek és ez az identitás csupán a demagógok képzeletében létezik.” Sőt, a populisták „elpusztítják Európa lelkét és szellemét Párizstól Rómáig, és tovább.” Ezzel szemben annak az Európának, amit a birodalompárti elit képvisel, nem csak lelke, de „eszméje, akarata és reprezentációja”, mi több, hagyatéka is van pl. „Erasmus, Dante, Goethe, Comenius”.

Figyelemre méltó, hogy Lévy és elvbarátai szerint az Európai Unió és Európa egy és ugyanaz. Jó lenne tudni, hogy ezt mivel tudnák megindokolni? Az Európai Unió és Európa között ugyanis semmilyen szempontból nem lehet egyenlőségjelet tenni. Európai országok sora nem tagja az Uniónak, a britek pedig éppen távozófélben vannak. Európa történelme évezredekre nyúlik vissza, az unióé pár évtizedre. Az általuk felsorolt neveknek pont semmi közük az Európai Unióhoz. Amikor Lévy és eszmetársai a szellem és a kultúra megalázásával, a xenofóbia és az antiszemitizmus felszínre törésével vádolják az általuk populistának tekintetteket, eltagadják, hogy mindez a brüsszeli uniós, bevándorláspárti elit és szövetségeseik tevékenységének az eredménye. Ők azok, akik el akarják vitatni a velük egyet nem értő politikai álláspontot képviselő uniós polgárok jogát arra, hogy megtartsák, sőt megbecsüljék saját nemzeti identitásukat. Hogy szabadságuk zálogaként tekintsenek nemzeti szuverenitásukra. Mindezt arra a liberális demokráciára hivatkozva teszik, amelyet mára erősen szabadsághiányos állapotba kormányoztak. Az ő liberális demokráciájuk ugyanis minden, csak nem demokratikus és főleg nem liberális. Elitista, kizárólagos és szabadsághiányos. Lévy és társai a liberalizmusra hivatkoznak, de amit ők liberalizmusnak hívnak, annak már rég nincs köze a klasszikus liberális értékekhez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a velük szemben álló nemzetállampárti erők előretörésétől tartva, már most kijelentik, hogy a tavaszi választások eredményét csak akkor fogadják el, ha azon a birodalomépítők és bevándorláspártiak aratnak győzelmet. Az uniós választások tétje Lévyék szerint az európai civilizáció jövője. „Háromnegyed századdal a fasizmus bukása és harminc esztendővel a berlini fal ledöntése után új harc kezdődik az európai civilizációért.” - írják. Bár a huszadik század közepén nem a fasizmus, hanem a nácizmus került legyőzésre  ̶  aki nácizmus helyett fasizmust mond, az Sztálin nyelvét beszéli. A fenti kijelentésekkel egyetértek. Az európai civilizáció sorsa múlik azon, hogy Európa európai maradjon. Európai civilizációnkat pont azok a bevándorláspárti élcsapatok veszélyeztetik, akik nemzetállamellenesek, vagyis tagadják a szabadságot és a demokráciát. Akik többre tartják magukat polgártársaiknál azt állítva, hogy nem illeti meg a szólás és cselekvés joga azokat, akik a nép nyelvét beszélik, a néphez szólnak, a nép érdekeit képviselik és többségi felhatalmazással rendelkeznek. Az európai társadalmakat ugyanis a szabadság és a szuverenitás, valamint a belőlük fakadó felelősségvállalás tette „naggyá, megbecsültté és jómódúvá.” A Lévy és aláírótársai által képviselt elitista, posztliberális élcsapat mindezt veszélyezteti. Ők azok, akik a szólásszabadság helyébe politikailag korrekt kánont léptettek. Akik felszámolják a nemi identitások természetes kategóriáit, hadat üzennek a keresztény kultúrának. Megtámadták a család intézményét, nevetségessé tették a hazaszeretetet, a tekintély minden formáját a porba rántották, miközben saját maguk számára feltétlen tiszteletet és elismerést követelnek. Hátat fordítottak az európai kultúra értékeinek azt hazudva, hogy minden kultúra azonos értéket képvisel. Idegen, más, a miénket megkérdőjelező, szabályainkat és életmódunkat megvető és tagadó illegális migránsok millióit szabadították és szabadítják rá Európára, kockáztatva ezzel kultúránk és életmódunk megőrzését és megtartását. Megtagadták a női emancipáció eredményeit, amikor a női egyenjogúsítás sikereit semmibe vevő, sőt tagadó tömegekkel árasztották el Nyugat-Európa városait, településeit. Ezzel párhuzamosan a metoo-mozgalom felkarolásával és szponzorálásával alázzák meg a nőket, azt a látszatot keltve, mintha a viktoriánus korhoz hasonlóan fokozott védelemre és kíméletre szorulnának. Az áldozati kultúra mértéktelen túlterjeszkedésével hadat üzentek a felelősségvállalás minden formájának, ami nyámnyilává és kiszolgáltatottá teszi férfitársainkat és ezen keresztül mindannyiunkat. A maszkulinitás elleni hadjárat súlyos társadalmi és civilizációs válságot eredményez. Ez a liberális elit bűnös abban is, hogy múltunk vállalását ellehetetleníti, történelmünket szégyenletesnek hazudja, büszkeségpontjainkat eltagadja.

Ők jelentik tehát a legnagyobb veszélyt Európára. Mert szabadságellenesek, demokráciaellenesek, elitisták, és ki akarják szolgáltatni kontinensünket azoknak a birodalmi erőknek, amelyek arctalanok, felelősségre nem vonhatók, beazonosításuk nehézkes, érdekeik csak profitban mérhetők, és a rövid távú profitmaximalizáláson kívül semmi másra nincsenek tekintettel.

Milyen jó, hogy végre kihullottak a mából! Senki nem figyel rájuk, senkit sem tévesztenek már meg, senkit nem érdekel a mondanivalójuk!

Ennek az elitnek rossz a lelkiismerete. Mert a nyolcvanas évek óta mindent és mindenkit elárultak, és most rettegnek, mert lelepleződtek, mert tudják, hogy a szánalmasok, a sárga mellényesek, a dühösek, a lenézettek, a hazafiak, és mindazok, akik szerintük nem számítanak, eltakarítják őket az útból. Az amerikai, a francia, az olasz, az osztrák és a közép-kelet-európai emberek olyan elitet akarnak, akikre számíthatnak, akik az ő érdekeiket is szem előtt tartják, az ő kultúrájukat is meg akarják őrizni és értéknek tekintik mindazt, amit az európaiak évezredek alatt létrehoztak.