„Isten azért enged olyan sokáig élni, mert így ad még egy kis haladékot ennek az ősöreg birodalomnak” – jelentette ki Ferenc József nem sokkal halála előtt. A haladék 1916. november 21-én, este kilenc óra öt perckor járt le. A császár és király temetése kapcsán sokan azt gondolták, hogy aznap nem csak egy nagy uralkodótól, de egyben egy birodalomtól, egy korszaktól is örök búcsút vettek a gyászolók. A birodalom keleti részében, a Magyar Királyságban, az ország történetének ténylegesen legrégebb óta, több mint 65 éve uralkodó királyát gyászolták az alattvalók.

Ki volt Ferenc József? Hogyan alakult az uralkodó és a magyarság viszonya a több mint fél évszázados regnálás alatt? Milyen volt a császár és király megítélése a korabeli Magyarországon? Hogyan lett a felkent gyilkosból „Ferenc Jóska”, a magyarok királya? Hogyan alakult/alakul az uralkodóval kapcsolatos emlékezet napjainkban? Aki elolvassa a Ferenc József és a magyarok című könyvet többek között ezekre a kérdésekre is választ kap.

A szerző, Gerő András történész, egyetemi tanár, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója. Ferenc József és a magyarok című írása első ízben 1988-ban, majd ezt követően 1999-ben jelent meg. Jelen kiadvány a sorban a harmadik, átdolgozott és bővített kiadás.

A kötet első részében az ifjú főherceg életét követhetjük nyomon: a szerző részletesen foglalkozik Ferenc József neveltetésével, oktatásával, amelynek megszervezését nem kisebb személyiség irányította, mint Metternich kancellár, aki maga is tartott a főhercegnek előadásokat a helyes kormányzásról. Kiemelkedő szerep jutott a nyelvoktatásnak is, így a főherceg a francia, latin, lengyel és a cseh mellett a magyar nyelvet is elsajátította. Gerő András kiemeli, hogy bár a katonai nevelés mindig is fontos eleme volt a Habsburg főhercegek képzésének, Ferenc József életét ettől kezdve teljesen kitöltötte a katonaság intézménye iránti feltétlen odaadás. A hadsereg, a militarizmus iránti ragaszkodását tovább erősítette a birodalom zavaros helyzete 1848–1849-ben, amikor az ifjú főherceg, majd uralkodó úgy látta, egyedül a hadsereg képes úrrá lenni a káoszon. Ebben a hitében Ferenc József élete végéig kitartott.

A magyar forradalom és szabadságharc leverését követő 18 évben a fiatal uralkodó – állapítja meg a szerző – már egyre inkább maga irányította birodalmát. Az említett fejezeteket olvasva nyomon követhető a zavaros időszak, amely elvezetett az 1867-es kiegyezésig. A magyarok hangulatát az időszak nagy részében Arany János A walesi bárdok című költeménye fejezte ki a leginkább, még akkor is, ha az elnyomás mértéke a vers 1863-as megjelenéséig jelentősen enyhült. Gerő András rámutat: az elnyomás, az önkényuralomnak való kiszolgáltatottság lehetősége ezt követően is fennállt, a rendszer lényegét tekintve nem változott.

Visszatérő elem a könyvben, hogy a magyarok már a neoabszolutizmus korában ügyük feltétlen barátjaként tekintettek Wittelsbach Erzsébetre, Ferenc József feleségére. Talán ez tekinthető az azóta is létező Sisi-kultusz kezdeteinek. A szerző ugyanakkor kiemeli, hogy az Erzsébet iránt megnyilvánuló tiszteletükkel a magyarok császár iránti ellenszenvüket próbálták kifejezésre juttatni.

Gerő András arra is rámutat, hogy a kiegyezést a magyarság részéről nem követte teljes érzelmi azonosulás. Azt még a kiegyezés magyar hívei is elismerték, hogy választások idején a magyarlakta körzetekben a „Kossuth apánk” volt a fő hívószó, a királyra, vagy a Monarchiára való bárminemű utalás nélkül. Mindez azonban Gerő szerint nem jelentette a rendszer elutasítását, hiszen az gazdasági fellendülést, polgárosodást és modernizációt teremtett.

A kötet rendkívül érdekes részei a magyar „ellenzék” és az uralkodó viszonyát bemutató fejezetek, melyekből kiderül, hogy a korszak kurucos, hazafias, csupán a szimbolikus politikai gesztusokra építő magyar ellenzéki politikusai valójában az egykori labancoknál is nagyobb labancok voltak. Hazafiasságuk csupán szavakban és jelképekben nyilvánult meg, míg a háttérben, a valós politikai döntések meghozatala során eszük ágában sem volt az uralkodóval ellentétes álláspontra helyezkedni. Ezzel szemben Ferenc József, ahogy a szerző fogalmaz, „még meztelenül is nyert”: szándékai, politikai alapelvei évtizedek óta nyilvánvalóak voltak.

A kötetből megismerkedhetünk Ferenc József részletes napirendjével, szokásaival, az uralkodó személyiségével is. Megtudhatjuk, hogyan zajlott le egy uralkodói kihallgatás, valamint azt is, hogy mi a különbség az „udvari bál” és a „bál az udvarnál” rendezvénykategóriák között. Külön alfejezet szól a 19. század második felének ikonikus alakjai (Ferenc József, Erzsébet, Rudolf főherceg és Kossuth) körül kibontakozó mítosszal is.

A király és a magyarság egy pillanatra érzelmileg is azonosulni tudott egymással. Ez 1914. június 28-án következett be, Ferenc Ferdinánd trónörökös, és felesége, Chotek Zsófia meggyilkolásával. „Hirtelen minden olyan egyszerű lesz. A nemzet lelkesedik királyáért, akiről felfedezik, hogy öreg. A bajban pedig nem lehet az idős embert egyedül hagyni; végre a nemzet úgy érezheti, hogy segíthet öreg királyán.” – írja Gerő. A „segítség” ellenére a világháború végeredménye – mint ismeretes –, közel sem volt sikeres. Ferenc József ezt azonban már nem érhette meg.

Gerő András a kötet végén az uralkodó emlékezetét bemutatva elemzi a képet, amely Ferenc József megítélését jellemezte. A halála utáni méltató hangnemű újságcikkektől kezdve eljut a róla elnevezett keserűvízig, amely napjainkban az egyetlen nevét viselő tárgy, termék.

Ferenc József és a magyarok kapcsolata sajátosan alakult. A szerző rávilágít, ez nem egy szerelemből kötött házasság volt, de a házastársak idővel elfogadták egymás játékszabályait, ami lehetővé tette az együttélést – azt az együttélést, amelyet az első világháború után „aranykornak” vagy „boldog békeidőknek” neveztek. A kötet erénye, hogy egy hús-vér ember képét rajzolja fel a szemünk láttára, akinek teljes életútját nyomon követhetjük a sikerekkel és a buktatókkal együtt, a tájékozódást szépirodalmi részletekkel és rövid történetekkel segítve. Elismerést érdemel a könyv borítója is, amely a Habsburg-sárga alapszín mellett a jellegzetes Ferenc József-szakáll és a magyar trikolór ötvözésével fejezi ki az uralkodó és a magyarság hosszú, viszontagságokkal teli kapcsolatát.

 
Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány –
Habsburg Történeti Intézet, Budapest, 2016.
374 oldal
3200 Ft
ISBN: 978-615-5118-38-8