Stanisław Dziwisz az Anyaszentegyház bíborosa, Karol Józef Wojtyła igaz barátja, a római katolikus egyház 264. pápájának, II. János Pálnak áldozatos szolgája. Páratlan életútja során 39 éven át kísérte, követte és óvta honfitársát, az első lengyel pápát, aki még közös hazájukban szentelte őt áldozópappá, majd nevezte ki titkárává krakkói érseki hivatalában. Karol Wojtyła Róma püspökeként még inkább ragaszkodott erős támaszához. Stanisław Dziwisz személyi titkárként szolgálta őt, II. János Pál hite szerint személyében vagyont talált, olyat, amelynek nincsen ára, nincsen, ami Vele értékben fölérne.

Dziwisz atya  történelmi pillanatokban állt II. János Pál pápa mellett. 1979 júniusában, a kommunista diktatúrává kényszerített szülőhazájukba tett első apostoli látogatásuk felmérhetetlen lelki megerősítést adott lengyelek millióinak, s döntően hozzájárult a szocialista világrendszer összeomlásához. Dziwisz így vallott később erről: „Minden új volt mindenki számára, minden egyes pillanat. A találkozó Krakkó győzelmi terén megváltoztatta Varsó, Lengyelország és az egész világ közhangulatát. Valami elkezdődött, ahogy ő mondta, engedjétek, hogy a szellem kitáruljon és megújítsa a föld arculatát. Ez a gondolat kelt életre azon a helyen. Az emberek érezték, hogy sokan vannak, hogy egységben vannak, és hogy ezt a morális erőt tiszteletben kell tartani.” A lengyel út igazi diadala az volt, hogy több millió lengyel felismerte: bár diktatúrában élnek, nem szabad félniük, mert nincsenek egyedül.


De ő volt az, akinek karjaiba hanyatlott a Szentatya teste, amikor eldördült a gyilkosnak szánt lövés a Szent Péter téren, miközben a tömeg riadtan futott szét. És ő értette legjobban, miért bocsátott meg háromszor is merénylőjének a pápa. „Agca az ő számára egy bárány volt, aki elkóborolt.”

A pápa vérével átitatott ereklyét ő maga ajándékozta San Pietro della Ienca templomának, ahová II. János Pál sokszor betért imádkozni.

A hű szolgát, az igaz barátot II. János Pál utódja, XVI. Benedek pápa 2006-ban kreálta bíborossá. 11 éven és 5 hónapon keresztül volt Krakkó metropolita érseke. Krakkó érsekeként bátran és határozottan elítélte a természeti törvénnyel szemben álló, az emberi méltóságot veszélyeztető törvényjavaslatokat, amelyek nem vallják, hogy a házasság egy férfi és egy nő köteléke.

Kitüntették többek között a Szent Mártonról elnevezett Felszabadítási Érdemrenddel Argentínában, a Máltai Lovagrend Tisztelet és Becsületrend Nagykeresztjével, a krakkói Pápai Teológiai Akadémia Bene merenti díjával, a Magyar Érdemrend nagykeresztjével és legutóbb a Fehér Sas-rend kitüntetéssel. Tiszteletbeli doktorátust kapott a Lublini Katolikus Egyetemtől (2011), a Pedagógiai Akadémiától (2006), a barcelonai Abat Oliba CEU Egyetemtől (2007), a Varmia-Mazúriai Egyetemtől (2008), a Buenos Aires-i Katolikus Pápai Egyetemtől (2009), a bogotai Fővárosi Amerika Egyetemtől (2010), a Bukaresti Egyetemtől (2011), a leccei Salentói Egyetemtől (2011), az albániai Tiranai Egyetemtől (2013), a New York állambeli South Orange-i Seton Hall Egyetemtől (2014) és az Eperjesen működő Prešovi Egyetemtől (2014).

Stanisław Dziwisz bíboros a huszadik század szelíd és kérlelhetetlen szabadságharcosainak egyike. A Krakkó melletti Raba Wyżna-ban 1939-ben született bíboros életútja annak a szakrális hagyománynak az eleven folytatása, amely nemcsak elutasította a diktatúráktól sújtott Európa megosztottságát és szellemi nyomorúságát, hanem mindenkor és nagy erővel fogalmazta meg a keresztény világképben rejtőző útmutatást. Csak szabad és független közösségek képesek otthont teremteni az embernek. Csak a szabad és független ember képes követni Krisztust és beteljesíteni tanítását, amely nem más mint a szeretet, s amely a bíboros jelmondata értelmében felemeli szívünket. Dziwisz bíboros atya gyakran idézte Szent II. János Pál mondatát, amelynél kevés aktuálisabb útmutatás akad: „A jövő ma kezdődik, nem holnap.”

 

(A kép forrása: itt)