Dicsőség és béke neked, szegények reménye!
Dicsőség és béke neked, népünk szemefénye!
Dicsőség és béke neked, egész világ fénye!
Dicsőség és béke neked, Lenin Vezér!

Igy volt hajdan: a gazdagság azé volt, ki gazdag,
A gazdagok minden földi jóban dúskálhattak,
Övék volt a fű a réten, szántókon az asztag.
Gazdagé volt az országnak minden vaja, méze,
Árpakenyér, savanyútej volt a szegény része.

Igy volt hajdan: gazdagoknak dolgozzék a béres,
De jól soha ne lakhasson, legyen mindig éhes.
A gazdagot a cár védi s törvényes hatalmak,
Szegényé a kóborló szél s a mezőn a harmat.
Nézd meg a gazdagokat: seregük maroknyi,
Ezerannyi a szegény, - össze kell csak fogni,
Elég volt oly sokáig tűrni, nyomorogni.

Ám egyszer Lenin vezér kiállt a porondra,
Szultán-cárnak, gazdagnak a szemébe mondta:
»Szegény vagyok, testvérem minden szegény, árva -
Gyertek, áll a küzdelem, életre, halálra!«

Hadait a cár-szultán összehívta tüstént,
Elhozta a gazdag mind aranyát, ezüstjét,
A bégek és az agák legott lóra kaptak.
Hős Lenin vezér ellen vágtatva vágtattak.

Hívta Lenin vezér a munkást, a parasztot.
Jöttek - csákányt ragadva, kalapácsot, sarlót.
Felpattant Lenin vezér gyorslábú lovára,
Saumjan vezér vágtatva elindult utána,
Mjasznyikjan vezér lovon elindult utána,
Mikojan vezér felült csótáros lovára,
Kalinyin vezér nyargalt mindnyájuk nyomába,
Maga Sztálin vezér is felpattant lovára,
Mindenki aki szegény, utána, utána!

Seregük a gazdagok mindjárt összeszedték,
Gyülekezett nagy haddal az egész szövetség.
Jött Anglia katonája,
Franciaföld katonája,
Kínaiak katonája,
Japánoknak katonája,
Törökország katonája,
Egyiptomnak katonája,
Perzsiának katonája,
Amerika katonája,
Németeknek katonája.
Harc lesz itten valóban életre-halálra.

Van olyan katona, kit ezüst pénzen vettek,
Van olyan katona, ki bőre miatt reszket,
Van, akinek testében fehér minden csontja, -
Van, akinek minden mindegy, nincs magára gondja.

Akit megvásároltak, nem akar meghalni,
Aki fél, valahová el akar inalni,
Szép a világ annak, kinek csontjai fehérek,
Az marad csak, akinek mindegy már az élet.
Együtt érez, kinek sorsa csupa munka, éhség.
A keserű kenyértől torka száraz és ég,
Lelkük egyformán viseli a sors vad verését.
De haragjuk izzó vörös lesz tőle!
Veled mennek, Lenin vezér! Előre!