A számítógépes játékok manapság már nem csak a szórakozás, hanem a tanulás céljait is szolgálhatják, mivel számos ismeret sajátítható el rajtuk keresztül, amely a felnőttek számára is hasznos lehet. Ezeket a játékokat a különböző gyártók akkor vihetik a leginkább tökélyre, ha valami újat tudnak nyújtani a piacon.

A játékok egy igen jelentős hányada dolgozza fel a második világháborút, vagy a hidegháborút. Nem véletlen, hogy egy-egy jobban sikerült darab a későbbiekben nagy karriert futhat be, újabb és újabb kiadásokat is megélhet. Ez azon is múlik, hogy a játékos mennyire tudja magát beleélni az 1944-es partraszállás eseményeibe, vagy a vietnami dzsungelharcok poklába. A fiatalok gyakran újra és újra átélik a sztálingrádi csatát anélkül, hogy bármit is kockáztatnának. Anélkül szállhatnak ki a Volga partján, hogy azt kockáztatnák, hogy egy német gránát a valóságban is eltalálja őket. (A túlzott számítógép-használat okozta mentálhigiénés problémákat természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni!)

Az 1942–43-ban a Don mellett elesett, vagy az 1956-ban Budapest utcáin tüntető és hősi halált halt fiataloknak a helytállásáról azonban nem szól számítógépes játék. Ez természetesen piaci törvényszerűség, egy 14 milliós nemzet történetét valóban nehéz feldolgozni eladható videojáték formájában. Történtek kísérletek arra, hogy 1848–49 csatáit számítógépen is meg lehessen vívni, de legyünk őszinték, ezeknek nem sikerült betörnie a PC játékok piacára. A legnagyobb jó szándék ellenére azt is feltételezem, hogy a (képzeletbeli) Mansfeld című játékot nem lesz lehetősége a fiamnak vagy lányomnak (a legfrissebb kutatások szerint egyre több a női játékos!) kipróbálnia. Ennek az oka nem az, hogy ne lehetne egy olyan akciójátékot csinálni a Széna téri eseményekről, amelyben az a feladat, hogy a játékos kötszer fuvarozzon a felkelőknek, vagy már 1958-ban fegyvert rejtegessen és autót kössön el egy új forradalom szervezésének céljából (körülbelül úgy, ahogy Mansfeld Péter is). Még az se lenne probléma, hogy a főhőst végül kivégzik, a fiataloknak ugyanis egy ilyen tragikus hős bőrébe való belebújás nem okozna nagy traumát, számos példáját láthatjuk akár mozivásznon is ennek az önfeláldozásnak.

A fiatal korosztálynak hősökre van szüksége, ez nem csak Magyarországra, de a világ összes országára igaz. A kérdés, hogy hol találják meg maguknak ezeket a hősöket, mert annyi bizonyos, hogy meg fogják találni őket – ha máshogy nem, hát az általuk hősnek hitt antihősök formájában.

Mansfeld Péter nem volt egy Angyal István vagy Pongrácz Gergely, „csak” egy fiatal fiúcska, aki jogosítvány nélkül fuvarozott lőszert, kötszert és élelmiszert a Széna térre. 1959-es kivégzése a kádári diktatúra egyik legsötétebb tette. A legenda szerint a hatalomnak meg kellett várnia, hogy tizennyolc éves legyen, ám ez a vélekedés nem állja meg a helyét.  Egy akkor hatályos törvényerejű rendelet értelmében már akár 1957-ben, tizenhatodik életéve betöltése után kivégezhették volna. És ez az, ahol az igazi diktatúra elkezdődik, ahol már 16 éveseket is ki lehet végezni.

A PC játékok piacára attól tartok, a Mansfeld c. játék nem fog betörni. Pedig igény lenne rá.