Non ridere, non lugere, neque detestari, sed intelligere.

(Ne nevesd ki, ne ítéld el, ne is vesd meg, inkább értsd meg!)

Baruch Spinoza

 

A 21. század elejére nem csökkentek a globális jövedelmi különbségek a száz évvel korábbiakhoz képest. Kivéve Európában. Az európaiak soha korábban nem ismertek ilyen jólétet, nem éltek ilyen anyagi bőségben, mint ma. De Európán belül is az dönti el, hogy kinek, milyen az életszínvonala, hogy hol, a kontinens melyik felén él. A szociális helyzet ebből a szempontból másodlagos. Persze, a mi európai szegényeink globálisan nézve a gazdagok közé tartoznak. Ami azonban nem írja felül az Európai Unión belül meglévő hatalmas életszínvonal-különbségek jelentőségét. Európa keleti felén, az egykor szovjet megszállás alá kényszerített országok polgárainak jövedelme a harmadát sem éri el a nyugtaiakénak. Ezt a különbséget egészen a legutóbbi időkig a kohéziós támogatások folyósításával próbálta az Unió mérsékelni. Mára azonban a nyugat-európai politikai elit egy része az eltérő politikai véleményen lévő régiós országokat pont ezeknek a forrásoknak a visszatartásával, illetve csökkentésével fenyegeti, miközben Afrika szegényeiért aggódik. Arra a migrációs válságra pedig, amivel kontinensünk szembesül, olyan esélyként tekint, amitől egyszerre két problémája megoldását is reméli: felkarolhatja általa az afrikai és ázsiai földrészek elesettjeit, akikért már a múlt század hetvenes évei óta folyamatosan aggódik, és egyben megoldhatja azt a demográfiai válságot, ami jelenleg munkaerőhiányt okoz.

Minden válság lehetőség a korrekcióra és az újrakezdésre, arra, hogy újragondoljuk, mit rontottunk el, mivel állunk szemben, mit nem vettünk időben észre, mire nem reagáltunk jól. Ha ezekre a kérdésekre helyesen válaszolunk, ha elvégezzük a szükséges kiigazításokat, ha változtatunk ott, ahol kell, sikeresen és megerősödve kerülhetünk ki belőle.

De soha egy pillanatra se higgyük, hogy nincsenek, nem lesznek olyanok, akik szorult helyzetünket a saját javukra használják és abban érdekeltek, hogy a válságot minél jobban elmélyítsék, és a belőle kivezető utakat eltorlaszolják. Soros György és alapítványai pont ezt teszik a migrációs válság ürügyén.


 

Hackertámadás Soros zászlóshajója ellen

 

Több mint egy éve, 2016. augusztus 14-én meghekkelték az Open Society Foundation (OSF), a Soros zászlóshajójának számító alapítvány e-mail rendszerét, és mintegy 2500 dokumentumot tettek fel a világhálóra. Ennek azért van különösen nagy jelentősége, mert köztudott, hogy a nyitott társadalomról papoló Soros-alapítványai átláthatatlanul működnek, és ez egyaránt vonatkozik a gazdálkodásukra és a tevékenységükre is. A dokumentumokból kitűnik, hogy Soros milyen taktikát alkalmaz, hogyan használja ki saját céljai érdekében az európai migrációs krízist, hogyan pénzeli és befolyásolja a médiát, hogyan fizeti és mozgatja az általa inspirált „demokráciát” támogató programokat, hogyan állítja szolgálatába a társadalmi igazságosságot hirdető szervezeteket, hogyan fizeti azokat a médiamegjelenéseket, amelyek a sorosi célokat zavaró személyek elleni támadásokat lebonyolítják. A Soros-hálózatot mozgató OSF, ahova a spekuláns adóelkerülő célból most mentett át 18 milliárd dollárt, arra törekszik, hogy az Európát sújtó migrációs válságot az új normalitásként fogadtassa el. Ezzel lehetősége nyílik arra, hogy globális, vagyis világszinten befolyásolhassa a migrációs és bevándoroltatási politikát. A dokumentumok lerántják a leplet arról, hogy a Soros-agytröszt munkatársai hogyan működnek együtt a migrációt felügyelő politikusokkal, hogyan dolgozzák meg őket helyi és globális szinten annak érdekében, hogy az új honfoglalók számára utat nyissanak. „Célunk az, hogy egyrészt csökkentsük a negatív hatásokat, másrészt aktívan segítsük azokat, akik képesek arra, hogy a migrációt szabályozó törvényeket, előírásokat, szabályokat megváltoztassák.” – írják. „El kell érnünk, hogy a nemzeti szinten meglévő normákat megváltoztassuk.” – olvashatjuk. Tudatosan kerülik a „globális kormányzás” kifejezést, nehogy idő előtt lelepleződjenek, és különben is, a migráció tekintetében először nemzeti szinten kell eredményeket elérniük. A dokumentum felsorolja azokat a szervezeteket, amelyeket fizetnek, amelyekkel együtt dolgoznak, akiket inspirálnak. A migrációs krízis elmélyítésétől Soros – és ez a dokumentumokból egyértelműen kiolvasható – a helyi, nemzetállami döntéshozatal helyébe lépő globális, nemzetek feletti irányítás mihamarabbi megvalósulását várja.

Soros jól látja, hogy a kontinensünkre zúduló népvándorlási nyomás alatt Európa nem tudott a migráció rövid-, közép-, illetve hosszú távú hatásaival foglalkozni, aminek végiggondolására alapítványai készséggel bejelentkeztek. Ennek a dokumentumcsoportnak az egyike tartalmazza azt a névsort, amely az európai döntéshozók közül azokat veszi számba, akiket az OSF törekvéseik támogatóiként tartanak számon. 11 bizottság, 26 delegált és 226 európai képviselő került fel az általuk összeállított listára. Ezek a Soros-barát erők persze a többi Soros által futtatott ügyben is megbízható partnereknek bizonyulnak.

 

Ukrajna újratöltve

 

Ukrajnában Soros nemcsak az elnököt, a miniszterelnököt és a kormány tagjait látja el folyamatosan tanácsokkal és jelöli ki számukra az elvégzendő feladatokat, de arra is odafigyel, hogy gondosan befolyásoljon minden, az országgal kapcsolatos nyugati médiabeszámolót. Ahogy azt a dokumentumok feltárják, Soros levelezésben van az ukrán elnökkel és a miniszterelnökökkel, akiket az egyik irat szerint éppen megdicsér azért a sokkterápiáért, amelyet bevezettek, vagyis azért „hogy az elnök az adminisztratív, értsd: törvényes akadályokat kiiktatta és a gazdaságot gyorsan és nem fokozatosan közelítette a piaci árakhoz. (George Soros levele Petro Porosenko elnök és Arseniy Yatsenyuk miniszterelnök részére, 2014. december 23.) Miközben kiosztja a feladatokat, hogy mennyivel kell csökkenteni a közalkalmazottak bérét, és hogy miként szervezzék át a Naftogast, az ukrán gázipari vállalatot, tájékoztatja őket arról is, hogy Ukrajnáról egyeztetett Junckerrel, Tuskkal és Christine Lagardeval, (az IMF vezetője) és ha szükséges – ajánlja fel – kész beszélni az USA pénzügyminiszterével, Jack Lew-vel is. (Obama elnök pénzügyminisztere 2013-2017 között.) Szerencsés véletlen, hogy a Burisma Holdingnak, Ukrajna legnagyobb gázkitermelő vállalatának élére olyan szakértőket sikerült találni, mint Joe Biden akkori amerikai alelnök fiát, Huntert, illetve John Kerry akkori külügyminiszter nevelt fiának legjobb barátját. Ez még Obama elnöksége alatt történt, amikor Soros György befolyása az általa támogatott Demokrata Pártban vitán felül állt. Akinek erről a korrupció jutna eszébe, azokat kénytelen vagyok helyreigazítani. Annak a ténynek, hogy a föld hétmilliárd lakója közül pont a fent említett két szakember bizonyult ezekre a pozíciókra a legalkalmasabbnak, kizárólag kiváló képességeiknek van köze, semmi másnak.

Sorosék fontosnak és szükségesnek tartották azt is, hogy olyan tényfeltáró, független újságírók ukrajnai útjait támogassák, akik hajlandók előzetesen bemutatni elkészült cikkeiket (!), mert Soros és alapítványai vétójogot kötöttek ki maguknak azzal kapcsolatban, hogy mi jelenhet meg közülük és mi nem! Vagyis, ha a készülő cikk, beszámoló, riport, tényfeltárás nem a megrendelő szájíze szerint való, nem kaphat nyilvánosságot! Már értem, hogy Soros és civiljei nálunk miért aggódnak annyira a sajtószabadságért! A cenzúrázás joga ugyanis őket illeti meg, mi pedig nem vagyunk hajlandók előzetes engedélykérésre eléjük járulni! Csak hogy érzékeljük, hogy is működik a Soros-média világszerte és nálunk is (pl. 444.hu stb.), nézzük a 2015. júniusi, az Ukrán média projekt című dokumentumot!

A szöveg felsorolja a fentiekben leírt eljárással szembeni ellenérveket és arra figyelmeztet, hogy a Soros által elvártak nem felelnek meg a független újságírásnak, és a cenzúra alkalmazása a hitelességüket veszélyeztetné, ugyanakkor szükségesek, mert akadnak olyan sztorik, amik nem esnek egybe az általuk kívánatos narratívával, sőt azzal ellentétes, például a fasizmust hangsúlyozó beszámolók. A központ megoldási javaslata szerint ezért öt célországból (Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Görögország) kell kiválasztani olyan újságírókat, akiknek hosszabb tartózkodást biztosítanak Ukrajnában. „Ne szabjuk meg nekik, hogy miről írjanak, de tegyünk nekik javaslatot, és kössünk ki vétójogot azokra a sztorikra, amiket ellentétesnek látunk az érdekeinkkel. Lehetőség szerint közvetlenül lépjünk kapcsolatba újságírókkal, hogy megállapítsuk, kit, mi érdekel. Hasonlóan járjunk el, mint a többi sajtóutaztatásnál.” (http://zerohegde.com Soros Hack Reveals Plot Behind Europe’s Refugee Crisis; Media Manipulation; Cash for „Social Justice” by Tyler Durden, Aug 16, 2016.)

Emlékszünk még: Soros tanácsait követve járt el Hillary Clinton külügyminiszter Albánia ügyében. De Madeleine Albrichtot, az USA külügyminiszterét is „proxim”-ként (megbízottamként) emlegette annak idején.

Soros neve az elmúlt negyedszázad minden puccsával és forradalmával kapcsolatban felmerült. Az USA-ban Soros célja, hogy a helyi és állami szereplők helyzetbe hozásával befolyásolja a büntetőpolitikát, a drogliberalizációt, a migránskérdést stb. Soros ott van a latinok megdolgozására alapított La Raza mögött is évi félmillió dollárral, hogy az a Demokrata Párt programját népszerűsítse. A CAP (Center for American Progress, az Együtt nevű nem létező liberális párt támogatója) feladata pedig többek között az, hogy a muszlimellenesség ellen harcoljon és lejárassa azokat, akik a muszlimok ellen szót emelnek. Ezért a CAP szorosan együttműködik újságírókkal, egyetemi tanárokkal és a gyűlöletellenes mozgalmak vezetőivel; lásd a fenti receptet.

Aki Soros tevékenységét megpróbálja feltérképezni, értelmezni, nyilvánvalóan összeesküvés-elméleteket gyárt, sőt Anne Applebaum szerint bolsevikká, jobb esetben neobolsevikká válik.

 

Soros belépett a választási kampányba

 

Soros György 2017. november végén személyesen is beszállt a magyar választási kampányba. A Financial Times szerint elérkezettnek látta az időt, hogy az EU-országok kormányai erőteljesebben válaszoljanak arra, ahogy Orbán Viktor bánik a civil társadalommal, illetve ahogyan a magyarországi jogállamisággal kapcsolatos félelmeket kezeli. „Vannak arra utaló jelek, hogy a mostani magyarországi rezsim túl messzire ment.” – idézte a londoni lap Soros Györgyöt. De nálunk is újságcikkekben, videóüzenetekben fejti ki, hogy ő csak egy öreg, fáradt filantróp, akit Orbán és a Fidesz kipécézett, és akit méltatlanul meghurcolnak, holott ő sohasem politizált, mindig csak azt célozta meg, hogy mi magyarok el legyünk látva xerox, illetve lélegeztetőgépekkel és az iskolás gyermekek ingyen tejet kapjanak. „Ingyen tejhez segítettem a budapesti és vidéki iskolás gyerekeket, ultrahang- és röntgenberendezésekhez a kórházakat. 1980 óta 350 millió euróval támogattam Magyarországot alapítványaimon keresztül.”– írja.

Érdekes, hogy Soros mennyire leértékeli mindazt, amit Alapítványának a tevékenysége a rendszerváltoztatók számára jelentett. Azt az ideológiai fellazítást, ami felgyorsította az elbizonytalanodott, szétesésben levő kommunista hatalomgyakorlók végleges talajvesztését. Az akkori támogatások, amiket a rendszerrel szembenállók – köztük én is – kaptak, ugyanis ténylegesen hozzájárultak a kommunista rendszer bukásához, amire Soros joggal lehetne büszke. De nem az. Már csak a xeroxgépekre és az iskolatejre az.

A Nemzeti Konzultációnak a Soros-tervvel kapcsolatoskérdéseit azzal cáfolja, hogy bár 2015-ben még volt egy terve, aminek értelmében Európának évi 1 millió migránst kellett volna befogadnia, de egy évvel később már másik javaslattal állt elő. (Opinion: George Soros: Here’s my plan to solve the asylum chaos Published: Sept 2)

„A Szíriában folyó háború miatt az Európai Uniónak az előrelátható időszakban legalább egymillió menekültet kellene befogadnia évente. És hogy ez megoldható legyen, a terhet igazságosan kell elosztani.”– szólt az eredeti terv. Egy évvel később egy másik írásában már csak évente háromszázezret javasolt. Az Európai Uniónak eszerint „15.000 eurós összeget kellene juttatnia minden menekültnek az első két évben a lakhatási, egészségügyi és oktatási költségek fedezetére, és hogy a menekültek befogadását vonzóbbá tegye a tagállamok számára.” Soros olyan megmondóembernek képzeli magát, aki hatalmas vagyonával, a világot behálózó networkjére támaszkodva, kibicként, választott tisztséget nem viselve, vagyis be- és elszámoltatásra nem kötelezetten, felelőtlenül rendelkezhet mindenhol, beszólhat minden ország dolgába. Legyen az a Balkánon vagy Ukrajnában, Magyarországon vagy Afrikában, most éppen Kongóban.

Neki mindegy, mert nem fogy ki az ötletekből. Amint csődöt mond az egyik, előjön egy másikkal.

Ami hazánkat illeti, írása pontról pontra alátámasztja azokat az állításaimat, amiket A baloldal sírásója című esszémben megfogalmaztam, és ami annyira kiverte a biztosítékot, hogy Anne Applebaum a Washington Posttól direkt Budapestre jött, hogy pontról-pontra megcáfolja, amit írtam. Többek között azt, hogy Soros bevásárolta magát az amerikai Demokrata Pártba, amire néhány sorral fentebb már egy-két példát hoztam. Most nézzük az írás azon részét, amiben az mutattam be, hogyan falta föl Soros a magyar ellenzék balliberális részét. Azt állítottam, hogy Soros és alapítványai határozzák meg, sőt jelölik ki az ellenzék témáit, szabják meg a nyelvét, érvrendszerét. Íme, néhány példa: Magyar Bálint Soros-pénzből évek óta kutatja a „Maffiaállam” tematikát, amit könyv alakban Soros egyeteme jelentetett meg. Eszerint Orbán 2010 óta maffiaállamot épített ki. Soros szerint Orbán mára „egy maffiállam vezetőjévé vált”. A korrupció témáját a Soros hálózat minden destabilizálásra kijelölt országban csúcsra járatja. Ezt mindenki, minden nap tapasztalhatja Románia, Ukrajna, Oroszország vagy Magyarország esetében mindaddig, míg Soros és csókosai helyzetbe nem kerülnek. De ez volt a fő érv a siralmas következményekkel járó „arab tavasz” esetében is, melyben Soros hálózata ugyancsak jelentős szerepet játszott. A „korrupció mindent áthat”– írja tehát rólunk 2017. december 8-i cikkében Soros. Ő csak tudja, elég tapasztalata van benne. Ami a korrupciót illeti, mi magyarok jól emlékszünk Hofi örökbecsű bon mot-jára: „Korrupció az, amiben nem vagyok benne.” Lehet, hogy Soros is így van vele?

A ballibek újabban nem győznek az egészségügy és az oktatás állapota miatt aggódni. Soros szerint Orbán az ellene indított támadással az „oktatásról és az egészségügy helyzetéről akarja elterelni a figyelmet.” Még arra is kitér, hogy a „rákbetegek halálozási aránya Magyarországon az egyik legmagasabb az egész világon”, hogy mindannyian lássuk, ő folyamatosan aggódik értünk. De nem csak a rákbetegekkel törődik, munkatársai sorsa iránt sem közömbös. „Fennáll a veszély, hogy nem csupán a szervezetek, hanem vezetőik is üldöztetést fognak elszenvedni.”– írja, miközben egy könnycseppet töröl le az arcáról. Ugyanis az Orbán által belengetett nemzetbiztonsági vizsgálat, amivel a Soros pénzből működő civil szervezetek magyarországi tevékenységét kívánja átvilágíttatni, félelemmel tölti el a rettenthetetlen spekulánst. A külföldi pénzek mozgása, az általuk finanszírozott szervezetek nemzetbiztonsági átvilágítása mindenhol rutineljárásnak számít, ezért teljességgel érthetetlen az a műbalhé, amit ennek kapcsán rendeznek.

Most jön az az érvelés, amit két héttel korábban Applebaum nálam már kipróbált. Azt állította ugyanis, hogy Soros azért állt a migráns projekt mögé, mert maga is migráns volt. Ugyanez Sorostól két héttel később: „Véleményem, meggyőződésem személyes tapasztalatomban gyökerezik. Menekültként érkeztem tizenhét évesen Nagy-Britanniába, 1947-ben. Szüleim 200 000 magyarral együtt az 1956-os forradalom leverése után távoztak az országból és az Egyesült Államokban kaptak menedékjogot. Bár én menekült voltam, sem én, sem az alapítványaim soha nem bátorítottak senkit szülőföldje elhagyására. Soha nem biztattam senkit menekülésre, de saját tapasztalataim és a világ nagy részén jelen lévő alapítványaim működése során szerzett ismeretek alapján úgy véltem, hogy meg kell osztanom elképzeléseimet erről a világméretű válságról.”

Szóval, mert menekült volt, ezért viseli szívén a többi migráns sorsát. Annyira meghatódtam, hogy most már én is törlöm a könnyet a szemem sarkából. Bár állítását mintha hiteltelenítené egy kissé az a szemenszedett hazugságáradat, ami arra vonatkozik, hogy ő maga és civil szervezetei semmilyen szerepet nem játszottak tervével vagy javaslatával, illetve elképzelésével együtt a migrációs nyomás fokozásában. Mintha nem tudnánk, hogy Soros szervezetei tájékoztató kiadványokat szerkesztettek és juttattak el a gyűjtőpontokra, útvonalakat jelöltek ki az indulók számára és praktikus tanácsokkal látták el őket. Talán egyszer arra is fény derül, hogy az embercsempészek és a segélyszervezetek között milyen munkamegosztásban folyt a migránsáradat Európába juttatása! A parti vizeken tevékenykedő segélyszervezeti machinációkról az olasz ügyészség már lerántotta a leplet. Ami az akció médiatámogatását illeti, arról az Ukrajnával kapcsolatban ismertetett eljárásrend ad eligazítást. Nincs okunk feltételezni, hogy a migráns-projekttel kapcsolatban ne a máshol már jól bevált receptet alkalmazták volna. Rólunk is részletes tényfeltáró cikkeket, riportokat és beszámolókat írtak és írnak szünet nélkül a sorosi értelemben vett függetlenek, az objektív tájékoztatás jól kipróbált bajnokai. (Földes András hosszú helyszíni migránstámogató útibeszámolóit az indexre vajon Spéder vagy Simicska fizette? Ha egyik sem, akkor marad Soros.)

Érdekes, hogy Soros szerint „a mai Magyarországon rosszabb a helyzet, mint a kommunizmus, az orosz megszállás alatt volt.” Ha ez így van, érthetetlen, hogy Soros miért hagyta el Magyarországot 1947-ben, illetve szülei 1956-ban? És ha a szovjet megszállók alatt jobb volt a helyzet, mint most, miért akarta azt a rendszert fellazítani a nyolcvanas években? Miért járkál ide rendszeresen?

 

Az elmaradhatatlan antiszemita vád

 

Mielőtt a lényegre rátérnék, nem állom meg, hogy a Soros függetlenjei által már megpendített zsidókártyára is kitérjek egy idézet erejéig. Soros szerint ugyanis: „Mint arra sokan rámutattak, a száját nevetésre húzó zsidó, a bábmester, a harmincas évek náci antiszemita propagandájának meghatározó elemei voltak.” A rendszerváltoztatás után ezt a kártyát a bukott komcsik nálunk már rendre kijátszották. Ha valaki kritizálta őket, felhozta a kommunista rendszerben játszott dicstelen szerepüket, egyből felfedezték, hogy ők zsidók, az ellenük irányuló kritika tehát nem más, mint antiszemitizmus. (Schmidt Mária: Az „antiszemitizmus elleni harc” szerepe a rendszerváltozás éveiben. In: Janus-arcú rendszerváltozás. Tanulmányok. Kairosz, Budapest, 1998.)

Soros, aki soha zsidó ügyet nem támogatott, sőt Izrael minden ellenségét pénzeli, most egy hirtelen mozdulattal előkapta a már jól beváltnak tartott antiszemita kártyát. Pedig 1944-es szerepe legalábbis óvatosságra inthetné. (CBS News, 1998; beszélgetés Steve Krofttal.) Legjobb tudomásom szerint Soros Györgynek a szülei már az ő születése előtt kikeresztelkedtek, valószínűtlen, hogy őt magát ne keresztényként anyakönyvezték volna. (A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattára elfekvő dokumentuma szerint Schwarz Theodor a 14. honvéd regiment 21 éves római katolikus vallású tisztiiskolása 1916. június 6-án orosz fogságba esett, Chabarovszk Primoszkaja 780-as tábor. Nyt. sz.: LEV/745-2/2017.)

 

A módosított terv

 

Soros ma úgy látja: „A menekültprobléma azonban nem az egyes országok, de Európa közös gondja, amelyre közös, európai megoldást kell találni. Nem vádolom a magyar és a lengyel kormányt azért, hogy nem fogadnak be olyan menekülteket, akiket nem szeretnének, de az Európát mérgező, az emberi szolidaritást megfojtó légkörért többnyire ezek a kormányok a felelősek. 2015-ben azt írtam, hogy a világ fejlett, gazdag részének, legalább egymillió, az életükért menekülő bevándorlót képesnek kell lennie évente befogadni. A döntéshozatal nehézségeit látva, a fejlemények fényében, később ezt a számot, az egész világra vonatkoztatva, 500 000-re módosítottam, és úgy véltem, hogy ebből a félmillió menekültből egész Európának módja lenne 300 000 veszélyben lévő embert befogadnia. A második világháború éveiben sok millió ember életét menthette volna meg egy humánusabb menekültpolitika.”

Az USA rekord hosszúságú háborúkat vív Afganisztánban és Irakban. Líbiát többekkel együtt instabillá tette. Szíriában ugyanők olyan polgárháborúért felelnek, ami hat éve tart és azt célozta meg, hogy az USA által felfegyverzett „demokratikus” (?!) ellenzék távolítsa el Bassár el-Aszadot, hogy ezzel megvalósulhasson az a demokráciaexport, amelyet az USA Trump előtti külpolitikája alapelvévé tett. Most Jemen van soron, ahol az USA jóváhagyó támogatásával a szaúdiak szétbombázzák és kiéheztetik az országot. A Közel-Kelet jelenleg éppen Irán és Szaúd-Arábia versengésétől szenved. Ha ez így van, márpedig minden erre mutat, akkor Soros György, aki amerikai állampolgár is, miért nem az USA-t szólította fel arra, hogy fogadjon be évi egymillió olyan migránst, aki ezekről a vidékekről indult útnak? Miért nem Szaúd-Arábiának, és a többi kőgazdag arab országnak a felelőssége, hogy hittársait megsegítse? Azt írja, hogy a világ fejlett, gazdag részének kötelessége ezeknek a szerencsétleneknek a befogadása. Az USA nem gazdag, nem fejlett? Katarnak nem annyi a pénze, mint a pelyva? Ománnak? Szaúd- Arábiának? Miért egyedül Európára háramlanak az USA és a többiek elhibázott nagyhatalmi politikájának a következményei? Miért vádolja Lengyelországot és Magyarországot azzal, hogy megmérgezik az európai légkört? Nem inkább Soros és hálózata felel azért, hogy az Unió kezd egyre jobban hasonlítani a Három testőr Afrikában-ból ismert kaszárnyára, egyes politikusai pedig egyenesen Potrien őrmester babérjaira pályáznak?

Soros elrettentő példaként a II. világháborúban hiányzó nagyvonalú menekültpolitikát is felemlegeti. De arra már nem tér ki, hogy az akkori Amerikai Egyesült Államok kevesebb zsidó menekültet fogadott be, mint a kis, háborútól körülölelt Svájc. Az a gyanúm, hogy Soros a migrációval kapcsolatos ötleteivel, terveivel és avval, hogy világhálózata a megváltozott amerikai külpolitikai doktrína ellenére, ami lemondani látszik arról, hogy demokráciává bombázzon a világ legkülönbözőbb helyein lévő országokat, továbbra is a demokráciaexportot erőlteti, azt célozza meg, hogy széttörje az euroatlanti szövetséget. Ha ugyanis megroppantja Európát, ezáltal az USA-t is meggyengíti.

 

(A képek forrása: itt és itt)