Mindszenty József letartóztatása, a 39 napos vizsgálati fogság alatti fizikai, lelki és szellemi megkínzása, majd az ötnapos koncepciós pere papok, szerzetesek és egyszerű hívő emberek kommunista diktatúra alatti sorsát vetítették előre – haraggal és részrehajlással a pártállami hatalom részéről.

Ettől kezdve nyíltan és félreérthetetlenül folyt a fékezhetetlen élet-halál harc a „klerikális reakció” képviselői ellen. A társadalomra rákényszerített elfordulás Istentől és az ő szolgálóitól az egyéni és a kollektív bűnök áradatát engedte szabadon. A kis vétkek egyre súlyosabb tettekbe torkolltak; evilági törvényekkel írták felül a lelkiismereti szabadság ősidők óta létező és elfogadott szabályait. A történelem bebizonyította ott és akkor is, ahogy számtalanszor korábban: kényszer ellenében is lehet máshogyan, a lelkiismeret szerint gondolkodni és cselekedni.

Az 1948-as év központi támadásának célpontja Mindszenty József volt. Karácsonyra elvégezték a hercegprímás letartóztatásához vezető út alapjainak lerakását és a nagy terv (koncepció) bevégeztetett.


6 340 424 római katolikus vallású állampolgárt és 2 014 707 reformátust, egy ország lakosságának 89,7 százalékát (!) a legbejáratottabb diktatúra sem képes átnevelni, de egy időre elhallgattatni igen – megfélemlítéssel, szenvedéssel, gyilkolással. A „tettek pártja” nem nézte tétlenül az iskolai államosítások és a hitoktatás megszüntetése ellen tiltakozó szülők százezres tömegeit, a Mária-évben országszerte megmozduló négy és félmillió hívő ember zarándoklatát. Válaszként közismert egyházi vezetőket zártak börtönbe. 1948 fekete éve volt a magyar egyházaknak. A Máriapócs melletti falu plébánosát, Asztalos Jánost június 3-án tartóztatták le, statáriálisan halálra, majd köztársasági elnöki kegyelemből életfogytiglanra ítélték. Lénárd Ödön piarista szerzetest, az Actio Catholica kulturális titkárát június 17-én vették őrizetbe először. Augusztus 24-én házi őrizetbe került, majd szeptember 8-án letartóztatták Ordass Lajos evangélikus püspököt. Mindszenty környezetére novemberben került sor: Zakar András prímási titkárt az esztergomi utcáról rabolta el az államvédelem; Beresztóczy Miklós kanonok, az Actio Catholica budapesti igazgatója és Ispánki Béla korábbi érseki szertartó túl voltak már a gumibot diktatúrája szülte jegyzőkönyvek aláírásán az Andrássy út 60.-ban. A bíboros volt az első, aki vette a bátorságot és neve mellé odatette a C. F. betűket. Coactus feci, azaz kényszer hatására született beismerő vallomás, a kommunista jog netovábbja, a népbíróság által perdöntő bizonyítékként kezelt dokumentum – ahogy Sztálin főügyésze, Visinszkij tanította.

Magyarország utolsó hercegprímása készült a letartóztatására. Átrendeztette az esztergomi palotát, hogy 74 éves édesanyja ott lehessen mellette, s leköltözött az első emeletre. December 16-án megtartotta az utolsó, általa elnökölt püspökkari ülést Esztergomban. December 23-án, délután fél kettőkor előzetes bejelentés nélkül házkutatást tartottak a prímási palotában, hogy az előre eltervezett perhez a szükséges bizonyítékokat begyűjtsék. Ezalatt a bíboros édesanyjával közösen rózsafüzért imádkozott. Testben és lélekben felkészült; a legsilányabb reverendáját vette fel, és a legegyszerűbb püspöki láncot és gyűrűt viselte. Nem hagyta megalázni egyházát azzal, hogy érseki palástját húzzák le róla Péter Gábor pribékjei. Magához vette azt a Krisztus-képet, amelyet egy hónappal korábban egy híve küldött neki. A felirata meghatározta és előre vetítette hitvalló sorsát: Devictus vincit – Legyőzetve győz. Másnap, december 27-én reggel Kádár János belügyminiszter sajtónyilatkozatot adott ki: Mindszenty érseket a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, hazaárulás, kémkedés és valutaüzérkedés gyanúja miatt a rendőrhatóság őrizetbe vette.

1948 karácsonya más volt, mint a többi. Családok milliói döbbentek rá, hogy folytatódik az alig elmúlt háború borzalma, amelyben nem voltak tekintettel a végtelen Istenre, így a véges emberrel szemben is könnyen követtek el bűnöket. A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett korszak egy nagy közös ateista, kommunista összefüggésrendszerbe kívánta terelni az állampolgárokat. Tudták, hogy a történelemből nem lehet katapultálni, azzal viszont nem számoltak, hogy a rossz alternatívákat kínáló zsákutca-helyzetek ellen hamar fellázad az ország.

XII. Piusz pápa 1949. február 12-én kiközösített mindenkit, aki részt vett Mindszenty József elítélésében. Az Acerrimo Moerore kezdetű apostoli levelében nyilvánosan elítélte a bíboros bebörtönzését és a per során tanúsított nem megfelelő bánásmódot.

Mindszenty József rabsága állomásai közül a Conti (ma Tolnai Lajos) utca 41. szám alatti ÁVH-s börtönben töltötte a leghosszabb időt, 1949. szeptember 27-től 1954. május 13-ig. Emlékére november elején szobrot avattak a józsefvárosi börtön előtt. 1950-ben engedték meg neki itt a Conti utcában, hogy karácsonykor éjféli szentmisét mondjon. Addig csak magában, a börtönágyban dúdolta a karácsonyi énekeket, hogy senki ne hallja meg.

Mindszenty József 1975. május 6-án hunyt el a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben helyezték el, majd 1991. május 4-én az esztergomi érseki kriptában talált végső nyugalomra. Ügyében, 1989-ben Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek folyamodott Németh Miklós miniszterelnökhöz. A perújítási nyomozásban a Legfőbb Ügyészség kihallgatta a perben részt vett még élő személyeket: Péter Gábort, az ÁVO, majd az ÁVH vezetőjét, Décsi Gyulát, az ÁVH alezredesét, aki a letartóztatást vezette és Farkas Vladimirt, szintén államvédelmi alezredest. A Mindszenty-per felülvizsgálata során a katolikus egyház közbenjárására vallomást tett Habsburg Ottó is. Ő azt volt hivatott elmondani, hogy Mindszenty 1947. júniusi amerikai útján, az ottawai Mária-ünnepségek „ürügyén”, amikor találkozott vele és édesanyjával, Zita királynéval, nem szőtt összeesküvést a demokratikus köztársaság és államrend megdöntésére.

Mindszenty atya nyugodtan nézte a körülötte mesterségesen felkorbácsolt hullámokat. Nem vádolta vádlóit. Acéljellem volt, hitet tevő modern mártír, és 2017 karácsonyán boldoggá avatásra váró fehér vértanú.

 

(A kép forrása: itt)