Ha nem sajnáljuk az időt az irányelv tanulmányozásától, azt fogjuk tapasztalni, hogy ideológiai jellegű okmánnyal van dolgunk, nem pedig a diákság egészségügyi szükségleteit szem előtt tartó nyilatkozattal. A szöveg abból indul ki, hogy számos nem létezik, és megállapítja, hogy: „menstruációs termékekre lányoknak, nem bináris és transznemű tanulóknak egyaránt szükségük lehet”. A politikai stratégák indítékaiban a tamponok rendszeresítésének vágyánál is sokkal nagyobb szerepet játszik az a törekvés, hogy elfogadtassák az iskolákban az új elvet, miszerint az emberiség számos nemre oszlik, nem kettőre.

Ha az összeesküvés-elméletek híve lennék – mint ahogy nem vagyok –, nehezen tudnék más következtetést levonni mindebből, mint hogy a brit iskolákban immár buzgón szorgalmazott hivatalos programmá vált a transznemű kultúra intézményesítése.


Az elképzelés hirdetői a legcsekélyebb erkölcsi fenntartás nélkül igyekeznek egy gyermek életének legszemélyesebb és legintimebb dimenzióira rátuszkolni a maguk véleményét.  Egyértelműen tisztában vannak vele, hogy a gyermeki élet olyan tereibe hatolnak, amelyeknek édeskevés közük van az iskoláztatáshoz, az oktatáshoz. A BBC koragyermekkorú közönségnek szánt oktatási filmsorozatának, a Teach-nek szerkesztői figyelmeztettek is rá, hogy „érzékeny” terepen járunk. „A téma érzékeny természetére való tekintettel nyomatékosan ajánljuk a tanítónak, hogy tekintse meg a filmet, mielőtt a diákoknak lejátszaná”.1

A BBC Teach-filmjei nem egyszerűen tájékoztatnak, hanem kimondatlanul azt sugallják a kisgyermekeknek, hogy többtucatnyi nemi identitás között választhatnak. Az egyik epizódban egy Kyra nevű tanítónő nagy lelkesedéssel így válaszol egy hat-hét éves fiúnak, aki azt kérdi, mik azok a többféle nemi identitások: „Nagyon-nagyon izgalmas kérdés!” A jelek szerint attól jön izgalomba, hogy végre szakíthatunk a régi, unalmas felfogással, miszerint az osztályban csak fiúk és lányok vannak. Egy másik epizódban a tanító diadalittasan közli, hogy „nagyon sok nemi identitás van,” majd így folytatja „azt tudtuk, hogy vannak férfiak és vannak nők, de ma már több szász nemi identitás van, ha nem több”! Manapság kulturálisan engedélyezett dolog a nemek fogalmát lazán kezelni, 100 vagy több nemi identitást emlegetni azonban még ma is merésznek számít. A transzneműség doktrínája azonban nem tűri, hogy a tények az ideológia útjába álljanak. Olyan ideológiával van dolgunk, amely arra igyekszik rávenni a gyerekeket, hogy tartsanak távolságot attól a nemtől, amelybe születtek, mielőtt úgy döntenek, hogy ez lesz az identitásuk. Az egyre burjánzó nemi identitások elfogadtatását célzó program létjogosultságát azzal indokolják, hogy a gyermekek ennek segítségével válnak tisztelettudó és jó állampolgárokká.

A Keser Girls' School nevű gatesheadi ortodox zsidó iskola bírálatot kapott az állami iskolafelügyelettől, mert diákjai nem kapnak nemi és párkapcsolati oktatást.

„Ennek az eljárásnak eredményeként” – olvasható a jelentésben – „a diákok nem tanulnak az iskolában a meleg, a leszbikus és a transznemű emberekről. Vagyis nem lesznek képesek tiszteletet tanúsítani e csoportok iránt, hiszen nem is tudnak róluk.”

Miért is ne lehetnének tisztelettudóak a tanulók az olyan emberek iránt, akikről nem tudnak? Nem kell az eszkimókról, sem a peruiakról külön tanulniuk ahhoz, hogy tisztelettudóan viselkedjenek, ha szembe kerülnek velük. A „tisztelet” szó használata itt tipikusan ideologikus eljárás. A jelentés nem egyszerűen tiszteletet követel meg a tanulóktól, hanem olyan identitások érvényességének elfogadását és ünneplését, amelyek adott esetben ellenkeznek szüleik erkölcsi felfogásával.

Ami azt illeti, a szülők immár nem tudják kivonni gyermekeiket a nemiség és a nemi identitás rögeszmés erőltetésének hatása alól, amelyet manapság az Oktatási Minisztérium képvisel. A szülőknek a legutóbbi időkig joguk volt felmenteni gyermekeiket a nemiség- és párkapcsolati órák alól. 2020 szeptemberétől azonban Anglia-szerte minden elemi iskolában kötelező lesz ez a tantárgy. Minden gyermeknek megtanítják majd, hogy több mint 100 nemi identitás van.

Az úgynevezett párkapcsolati pedagógia társadalomátalakító törekvéseinek egyik legaggasztóbb vonása az, hogy a szülőket megkerülve veszi célba a legfiatalabbakat. 2018-ban az Oktatási Minisztérium bejelentette, hogy a gyerekek már négy éves koruk előtt „beleegyezés-órákon” vesznek majd részt, ahol is életkoruknak megfelelő oktatást kapnak a nemi magatartást szabályozó határokról. Ha a négyévesek szexuális határokkal kapcsolatos képzése afféle vicc, például arról van szó, hogy megtanítják őket maszturbálni, hát viccnek elég groteszk! Warwickshire 241 elemi iskolájában tavaly indítottak egy Mindent rólam elnevezésű tantárgyat, amely arra hivatott megtanítani az alig hatéveseket, hogy miként érintsék meg és stimulálják nemi szerveiket. A jelek szerint az új pedagógia egyre fokozódó ütemben kezdi hivatásának tekinteni, hogy a nemi élet felé fordítsa a kisgyerekek érdeklődését.

Elsőre nehezen érthető, miért fordít a brit oktatáspolitika sokkal nagyobb gondot arra, hogyan tukmálja a gyerekekre a maga nemiség- és identitás-felfogását, mint hogy orvosolja a válsághelyzetet, amellyel írástudás- és számtantudás dolgában küzdenek az iskolák. A nemiség-mániás pedagógia védelmében felhozott érvek azonban arra utalnak, hogy van értelmezhető cél: el akarják távolítani a gyerekeket szüleiknek, illetve annak a közösségnek az értékeitől, ahová születtek. E társadalom-átalakító program hívei nem hiszek benne, hogy a szülők tudják a legjobban, mi gyermekeiknek a legjobb. Ahogy Lloyd Russell-Moyle brightoni munkáspárti parlamenti képviselő mondotta, az ember ugyanúgy nem bízná rá a szülőkre a nemiélet-oktatást, ahogy fizikára is képzett pedagógus tanítja a gyerekeket.

Skócia 2018-ban jó példával szolgált arra, miként képes az állam elbitorolni a szülőktől jogaikat, a kormány ugyanis közölte a tanárokkal: lehetővé kell tenniük a gyerekeknek, hogy szüleik tájékoztatása nélkül is nemet változtassanak. A skót kormány irányelveket bocsátott ki ebben a tárgykörben, és ezekben az áll, hogy mára alig hároméves gyerekeket is „támogatni kell identitásuk keresésében és kifejezésében”. Ezek az irányelvek kifejezetten abból indultak ki, hogy a tanár, nem pedig a szülő jogosult megteremteni a feltételeket a gyermek nemváltásához. A dokumentum, mely A transznemű fiatalok támogatása –iránymutatás a skóciai iskoláknak címet viseli, hangsúlyozza, hogy a tanároknak nem szabad tájékoztatniuk a szülőket gyermekeik iskolai nemváltásáról, hacsak maga a gyermek – aki lehet akár négyéves is – hozzá nem járul.

Szerencsére azon ritka esetek egyikével van dolgunk, amikor mégiscsak felülkerekedett a józan ész: igaz, erőteljes tiltakozás nyomán és a közvélemény nyomásának hatására, a skót kormány kénytelen volt visszavonni az irányelveket. Az aktivisták azonban, akiknek rögeszméjük a nemiség- és identitás-központú oktatás, alighanem kettőzött erővel igyekeznek majd uralmuk alá vonni a kisgyermekek legbensőbb világát. Ha gyermekeink erkölcsi életét legalább részben ki akarják szabadítani a társadalom-átalakítók szorításából, a szülőknek fel kell lépniük gyermekeik ideológiai átnevelése ellen.

Hadd álljon itt végül még egy megjegyzés a tamponokról és egyéb egészségügyi kellékekről. Magától értetődik, a lánymosdókat mindenütt fel kell szerelni az ilyen termékekkel. Ugyanolyan szükségesek, mit az egészségügyi papír – senki sem fogadná el, hogy maguknak kelljen gondoskodniuk róla. Az az igazság, hogy eddig nem vettek tudomást a lányok egyik alapvető igényéről (ha azt mondják, hogy csak megfizettették velük, az ugyanazt jelenti). Alice Cooper híres 1975-ös dalának szavai – „Csak a nők véreznek” – nem csak metaforikus értelemben érvényesek. A tanítók koncentráljanak a matematikaoktatásra, az angol nyelvre és irodalomra...  de a biológia alapjaira is talán. A fiúkat tamponokkal ellátni viszont értelmetlenség.

 

1 https://www.bbc.co.uk/teach/class-clips-video/rse-ks2-the-big-talk/zn8f7nb

(A kép forrása: itt)