Nézem Timothy Garton Asht az Euronews-on (2019. június 28.), ahol Magyarországról beszél. Azt mondja: elfogadhatatlan, hogy a populisták, nacionalisták és mindenekelőtt Orbán az európai adófizetők pénzéből rombolják le az Európai Unió alapértékeit. Jó lenne tudni, hogy Ashnek mi a beszédhelyzete. Oxfordi professzorként hivatkoznak rá, ami jól hangzó cím, de korántsem elég ahhoz, hogy beszóljon az Uniónak, valamint egyes tagországainak. Hazája ugyanis, a még Egyesült Királyság éppen elhagyja az Európai Uniót, annak jövendőbeli ügyeihez tehát neki, a brit állampolgárnak, vajmi kevés köze van. Véleménye persze lehet, csak kérdés, hogy kit érdekel és miért. Nekem is van a brit politikai és kulturális életről markáns véleményem, mégsem szoktam legyalázni őket a köztérben menetrendszerűen, ahogy ő, a fontos és nyilván megkerülhetetlen megmondóember teszi. A brit politikai élet ugyanis éppen romokban van. Elavult és ötlettelen kétpárti elitje a kimúlás szélén próbál egyensúlyozni. A Brexitre szavazó többség döntését az Ash-hez hasonló nagyon demokraták nem hajlandóak tudomásul venni, újabb népszavazásban reménykednek, és mindent megpróbálnak, hogy a nép döntését semmivé tegyék. Lenne éppen mit sepregetni tehát a saját háza táján. Gazdaságuk romokban, a közbiztonság arrafelé a béka segge alatt, és akkor még nem utaltam a dél-yorkshire-i Rotherhamre, ahol 1997 és 2013 között pakisztáni és egyéb ázsiai maffiák megrontottak és brutálisan megerőszakoltak másfélezer kiskorú lányt. A hatóságok pedig a rasszista vádtól tartva, sorra a szőnyeg alá söpörték a be- és feljelentéseket. Ez nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsa.


Ash azzal a kolonizációs magabiztossággal áll ki a kamerák elé és szól be nekünk, ami szerint őket, a briteket, uralkodásra és észosztásra teremtette az Isten, valamint arra, hogy mindenkinek, minden cselekedetét véleményezzék, megítéljék. Ehhez szoktatta őket az egykori brit világbirodalom, és erről a gyarmatosító attitűdről képtelenek lejönni. Nézzen meg bárki, bármilyen nagyon független, nagyon objektív BBC-adást, figyelje meg bármelyik riporterüket. Aki nem ők, azzal csak fentről lefelé tudnak beszélni. Ahogy azt a gyarmatokon megszokták.

És közben nem veszik észre, hogy mekkora lúzerek! A birodalom rég oda, és a szigetüket sem sokáig tudják már tartani. Skócia újra népszavazást akar az elszakadásról, Wales is mozgolódik, az ír kérdés rendezésére való képtelenségük pedig most fogja igazán megbosszulni magát.

Tehát, Ash professzor! Pont senkit nem érdekel a véleménye a magyar közállapotokról. A magyar demokrácia stabil és működik. Virágzik a sajtó-, a szólás- és a gyülekezési szabadság. A közbiztonság jó. Mindenki részt vehet, és egyre többen részt is vesznek a szabad választásokon, hogy kifejezésre juttassák politikai akaratukat. Hogy Ön szerint mi az Európai Unió pénzéből élünk, az sértő és hazug. Az Unió, saját kimutatása szerint is minden egyes nekünk járó euró háromnegyedét visszaáramoltatja a befizető országoknak. Azoknak, akik az ezerkilencszáznyolcvanas évek végétől kiprivatizáltak tőlünk mindent, aminek értéke volt, például a közműveinket, és ellopták a piacainkat. Többek között a britek is. Magyarország egy viszonylag kis ország, ahol már nincs demokrácia – folytatja Ön. De ez, mármint a demokrácia állítólagos hiánya nálunk, Ash szerint közös európai probléma. Ahogy az uniós választásokon jól szereplő Salvini, illetve Le Pen is. Tényleg tőlem kell megtudnia, hogy a brit választópolgárok elsöprő támogatását a legutóbbi európai választásokon Nigel Farage kapta? A többiek pedig csúfosan leszerepeltek? Ezt az arroganciát már a száz évvel ezelőtti trianoni békediktátum kapcsán megtapasztaltuk, ahol a britek a nemzeti önrendelkezésre, valamint arra hivatkozva, hogy mi nem bánunk elég jól a nemzetiségeinkkel, elcsatoltatták országunk kétharmadát. Miközben, ha valakik képtelenek voltak és maradtak a nemzetiségeikkel való együttélés normalizálására, azok pont a britek. Írország és az észak-írek fegyveres, és terrorista ellenállása ezt mindennél jobban példázza.

Ash megoldást is javasol: össze kell kapcsolni az európai pénzeket az európai értékekkel. Orbán a demokráciát az európai adófizetők pénzéből rombolta le. Ezt nem engedhetjük tovább. Kik? A kilépést szervező vagy szabotáló britek? (Nem kívánt törlendő.) Az oxfordi professzorok? Soros György barátai és üzletfelei? Mi indokolja a királyi többes használatát? Kinek a nevében beszél? Össze kell kötnünk az európai értékek tiszteletét az Európai Uniótól jövő pénzekkel – jut el a megoldáshoz az oxfordi nagyon professzor, és ennek szemmel láthatóan örül.  Milyen értékek azok, amelyeknek a tiszteletéért pénzt kell fizetni? Nyilván a gyarmatokon volt szokásban, hogy a leigázottaknak tisztelniük kellett a gyarmatosítóikat. Fejet, sőt térdet kellett hajtaniuk előttük, hogy kapjanak pénzt, sarzsit. Mi szabad emberek vagyunk. Pénzért nem tisztelünk semmilyen értéket. Nálunk a pénz csereeszköz. Áruért adjuk és kapjuk. A tisztelet és a főhajtás nálunk annak jár, aki azt kiérdemli, és nem annak, aki azt megveszi.

Elegünk van már a kioktatásból. Főleg, ha az egy olyan szétesőben lévő, kaotikus és egyre szegényedő ország polgárától jön, aki mögött nincs sem erő, sem hatalom, sem képesség. Illendő lenne végre egy kicsit több szerénységet mutatni. Bőven lenne mire. 

 

(Kép forrása: itt)