Európa története az inváziók története

 

A német történetírás egyik legelismertebb képviselője, aki a CDU megannyi nagyságáról írt alapműnek számító hivatalos életrajzot: Hans-Peter Schwarz legújabb könyvét az Európát fenyegető népvándorlásnak szentelte. Az 1934-es születésű, évek óta nyugdíjas tudós elért mindent: rangot, kitüntetést, befolyást, amit egy történész Németországban elérhet. Azért hangsúlyozom mindezt, mert ezt a munkáját, amit ismertetek, és ami továbbgondolásra sarkallt,[1] a németekre egyre kevésbé jellemző bátor szókimondás, a kertelés nélküli fogalmazás jellemzi.

Schwarz-cal szemben egyelőre úgy tűnik, beérik az elhallgattatás jól bevált módszerével, vagyis eddig még nem indítottak ellene olyan karaktergyilkos attakot, amit a maga idejében, az akkor még aktív, a közelmúltban elhunyt, másik német történész óriással, Ernst Noltéval szemben megengedtek maguknak azok a „haladók”, akiknek a nevét már akkor sem jegyeztük meg. Schwarz könyvének címe önmagában is provokáció, hiszen a német média és nyilvánosság számára kötelezően előírt „menekült” kifejezéssel szemben a szerző következetesen népvándorlásról ír, vagyis azt a kifejezést használja, amit Orbán Viktoron kívül senki nem mer, és mert kimondani. A könyv címe tehát: Az Európába irányuló új népvándorlásról, a politikai ellenőrzés elvesztéséről és az erkölcsi bizonyosságokról (Die neue Völkerwanderung nach Europa. Über den Verlust politischer Kontrolle und moraslischer Gewissheiten. Deutsche Verlags-Anstalt, 2017, München)


Schwarz mindjárt a bevezetőben leszögezi, hogy a mintegy fél milliárd európai polgár által lakott kontinens nem engedheti meg magának, hogy határai felett elveszítse az ellenőrzést és egy hibás külpolitika rabjává váljon. A hibás külpolitika alakítói közül Schwarz kitér az Európai Unió különböző döntéshozóira, az Unió által elfogadott jogi környezetre, az ennek érvényt szerző uniós bíróságokra, valamint azokra a tagországi vezetőkre, akik nem képesek felmérni döntéseik súlyát és következményeit. Kiemeli Angela Merkel német kancellár felelősségét, akinek hibás helyzetfelismerése, megmagyarázhatatlanul amatőr viselkedése szakítópróba elé állítja az amúgy is válságos helyzetbe került Európai Uniót.

Azt az Európai Uniót, amit foglyul ejtett az az utópikus gondolkodás, ami fél évszázadon keresztül nehezedett rá kontinensünk keleti felére. Azt az Európai Uniót, ami egy olyan birodalomszerű képződmény, amit még soha, sehol, senki nem próbált ki, és amelyet alapító atyái a legnemesebb elvekre akartak alapozni és jóakarattal bástyáztak körül. Sorsa és szerepe ezért egyre jobban emlékeztet az egykori Népszövetségre, vagy utódjára: az ENSZ-re, amelyek hasonlóan szelektíven értelmezték és értelmezik azokat az értékeket, amiket védeni, terjeszteni és képviselni hivatottak. Hogy mik is azok a közös európai, jobban mondva uniós értékek, amikre szószólóik nem győznek hivatkozni? A demokrácia, a fékek és ellensúlyok, a béke, a szabadság, a sérthetetlen és egyre parttalanabbá váló emberi jogok, a jogállamiság, a nemzetekfelettiség, a haladás, a tolerancia, az erőszak nélküliség, stb.  

Igen, nem sokban különbözik ez attól az ajánlattól, amivel az első és második világháború után kialakított új rendet akarták elfogadtatni, azt állítva, hogy ez az új rend nem az éppen aktuális hatalmi és erőviszonyok tükröződése, hanem a végre erkölcsössé tett világ garanciája is. Háborús konfliktusok helyett békés dialógus, a világ békeszerető emberei által kikényszerített vitarendezés. Ehhez képest a 20. századi háborúk szűnni nem akaró sorát és újabb világégést, valamint egy majdnem fél évszázadig tartó hidegháborút eredményezett. Az Európai Unió feltétlen hívei talán ezért hivatkoznak legfőbb érvként az Unió béketeremtő missziójára. Pedig az a tény, hogy Európában az 1951-es szén- és acélközösségi megállapodás óta nem került sor fegyveres összecsapásra, annak köszönhető, hogy a bipoláris világ két szuperhatalma, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió, ezt megakadályozta. Amióta azonban a kétpólusú világ egypólusúvá vált, Európában háború dúlt a Balkánon, Grúziában, Ukrajnában, a Krímben és most éppen polgárháború készül kitörni Macedóniában. Az Európai Unió arra irányuló ígérete, hogy a hatalmi politikát és a nemzeti önzést az együttműködés és a közös döntéshozatal váltja fel, már a 2008-as gazdasági válság és a még zajló migrációs vészhelyzet következtében egyértelműen megkérdőjeleződött.

Hurrá, nyaralunk

„Egy szép elmélet legyilkolása, a brutális tények bandája által.”

Walter Lippmann

A választópolgárok nemzetállamokon belül élnek, vagyis demokratikus jogaik területhez kötöttek. Az Unió első időszakában, egészen a nyolcvanas évek második feléig, a nyugat-európai demokráciák politikailag, gazdaságilag és kulturálisan is közeledtek egymáshoz, de a határok megmaradtak közöttük. 1984-ben a franciák és a nyugatnémetek megszüntették az egymás közötti határellenőrzést, egy évvel később megszületett a Schengeni Megállapodás, ami eltörölte az Unió belső határait, feladatait ettől kezdve a bűnözés kiszűrésére korlátozva. A határok lebontása egyben a védelmi képességről való lemondást is jelentette, hiszen a határvédelem, vagyis a nemzeti terület biztosítása és a védelmi képesség a nemzetállami szuverenitás kellékei.

Schengen hamar népszerűvé vált a nyaralók és az üzletemberek és persze a kábítószerbandák, az embercsempészek, a prostituáltakat futtatók, illetve a nemzetközi terroristák körében. A rendvédelmi szervek aggodalmai süket fülekre találtak. Schengen az egyre nagyobb befolyásra szert tevő föderalisták számára a nemzetek feletti szövetségi állam létrehozásának irányába tett visszafordíthatatlan, tehát döntő lépést jelentette. Az egyezményből akkor és még sokáig egy nyilatkozattal ki lehetett lépni, mára azonban Schengen az európai szerződésrendszer részévé vált, és ezért nemzetállami részről szinte felmondhatatlan. A nemzetközi terrorizmus és bűnözés határokon átnyúló tevékenysége ugyanakkor arra késztette az Unió vezetőit, hogy 2004-ben létrehozzák a Frontexet, azt a határvédelmi szervet, aminek felhatalmazása csak a megfigyelésre, nem pedig a beavatkozásra terjed ki. Ez a magyarázata annak, hogy létszáma tíz év után sem haladta meg a 318 főt! 2016-ban, miután a népvándorlás első hulláma elérte Európát, és a Frontex feladatai kibővültek, munkatársainak száma egészen 1500 fő re bővült! (A Wikipedia csak 1000 főről tud, azt is 2020-ra kellene elérnie!) A feladat nagyságát és jellegét figyelembe véve, egyértelmű tehát, hogy a Frontex egy igazi alibi szervezet, ami leginkább a magyar népmesékből ismert bölcsességnek: a hoztam is ajándékot, meg nem is, felel meg.    

Mára Schengen azt jelenti, hogy Európa határai ellenőrizetlenek és átjárhatóak. Zárásukat és ellenőrzésüket az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európa Tanács előírásai szerint az illetékes tagállamoknak kell biztosítaniuk, mégpedig azoknak, amelyek külső határokkal rendelkeznek. Különösen nehéz feladatot ró a népvándorlási nyomás a tagolt tengerparttal rendelkező Görögországra és Olaszországra, valamint a balkáni útvonalra.

Kadhafi (1969. szeptember 1-jétől 2011. augusztus 20-ig Líbia diktátora) és Berlusconi olasz miniszterelnök (Forza Italia) megállapodtak abban, hogy Kadhafi nem engedi át a migránsokat Európába. Miután a demokráciaexportra szakosodott nyugati hatalmak szétverték a térség államait és megdöntötték a diktátorok hatalmát, az embercsempészek és a velük összefonódott „civil” szervezetek több millió illegális migránst szállítottak be Európába. Ma is ezrével nyomják át őket nap mint nap az olasz partok érintésével, hogy aztán egy részük ottmaradjon, más részük továbbmenjen Ausztriába és Németországba. 2017 eleje óta több mint 45 ezer migráns érkezett csónakokon Olaszországba, ami 44 százalékos növekedés az előző év hasonló időszakához képest. Idén eddig 1222-en vesztették életüket az átkelés során. Az év végéig várhatóan több mint 200 ezer migráns teszi meg a tengeri utat Líbia és Olaszország között. 2015-ben 170 ezer, 2016-ban pedig már 181 ezer volt számuk. http://24.hu/kulfold/2017/05/11/visszaforditotta-a-libiai-partiorseg-az-500-menekultet-szallito-hajot/

A baloldali Cipras által 2015 januárja óta vezetett Görögország ugyancsak nem erőlteti meg magát, ami a migráció feltartóztatását illeti. Míg elődje, a konzervatív Antonis Samaras (2012-2015) kerítéssel védekezett a Törökország felőli beáramlással szemben, Ciprasék ráengedték a migránsok százezreit a balkáni útvonalra, talán hogy ezzel zsarolják hitelezőiket, mindenekelőtt a németeket, miközben egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy az európai értékekre és az emberi jogokra hivatkozzanak.

Az Emberi Jogi Bíróság fontos szem a láncban

Ma egy egészen ritka történelmi helyzetet figyelhetünk meg.

Egy régiót, ami nem védi a külső határait, sőt kinyitja őket.

Ilyenre ezer évek óta nem volt példa.

 Kissinger

Az a tűrhetetlen helyzet állt elő, hogy a határok hatékony védelmét nemcsak megnehezíti, de szinte el is lehetetleníti az Unió döntéshozói egy részének az a törekvése, hogy az új honfoglalók emberi jogainak védelmére hivatkozva megakadályozzák a határok lezárását.

Igen, ezek pont azok a közös európai értékeknek minősülő emberi jogok, amik miatt többek között a francia és holland választópolgárok 2004-ben népszavazásokon utasították el az Unió alkotmánytervezetét. Az uniós bürokratákat azonban mindez egyáltalán nem akadályozza abban, hogy úgy tegyenek, mintha létezne egy ezeket rögzítő, mindenki által elfogadott Európai Alkotmány, amihez mindenkinek tartania kellene magát.

Olyasmi ez, mint az a láthatatlan alkotmány, amit csak a Sólyom László vezette magyar alkotmánybíróság látott, de amire hatáskörének újabb és újabb területre való kiterjesztésekor oly sűrűn hivatkozott. Érdemes itt Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság nagyhatalmú elnökét idéznünk: „Igaz, hogy az Európai Alkotmány átruházta volna a szuverenitást az egyes országoktól az Európai Unióra. De bölcs dolog lett volna figyelmeztetni erre a közvéleményt? Néha az uniós döntéshozást mentesíteni kell a nyilvánosság ellenőrzésétől. Ha komollyá válik a helyzet, hazudni kell. https://blogs.spectator.co.uk/2017/05/who-does-jean-claude-juncker-think-he-is/

Ennek a migránsok emberi jogainak elsőbbségét biztosító szemléletnek a legfőbb híve és egyben őre az Emberi Jogok Európai Bírósága vagy strasbourgi emberjogi bíróság, (EJEB) ami azoknak a föderalistáknak a kedvenc szervezete, akiknek a több Európa, elsősorban több emberi jogot jelent. A mai, erősen amerikanizálódott Európában a helyes és helytelen, a jó és rossz közötti döntést az elit készségesen átengedi a bíróságoknak. A bírákat tévedhetetlennek állítják be, médiájukkal és véleményformálóikkal azt sulykolják, hogy ítéleteiket még csak kritizálni sem lehet. Egyesek már egyenesen a jurisztokrácia koráról beszélnek.

Az EJEB mára a jelenlegi migrációs válság egyik főszereplőjévé nőtte ki magát, és jelentős szerepet játszik abban, hogy a schengeni rendszer csődje miatt az Unió válsága ennyire elmélyült. Idióta ítéleteivel, amikkel már minket is többször megtaláltak, a migrációs krízis eszkalálódásának eszközévé váltak.  Az Európai Unió 204/83, 2004. április 29-i előírásai szerint a migránsok befogadására vonatkozó jogok elsőbbséget élveznek az egyes államok külső határainak védelméhez fűződő jogaival szemben! Ez az az elv és a ráépülő gyakorlat, ami kinyitotta, sőt kiszolgáltatottá tette Európát a népvándorlással szemben. 2011-ben az Európai Unió ezt még meg is tetézte azzal, hogy egy sor újabb könnyítést fogadott el a menekültek Európában maradása érdekében.

Erre alapozva, az EJEB 2011-ben ítéletében kinyilvánította, hogy Görögországba nem lehet visszatoloncolni a migránsokat, mert ott „emberhez méltatlanok a körülmények”. 2017-ben Magyarországot marasztalta el, mert két bangladesi migránsnak nem adott menedékjogot, nem biztosított anyanyelvi tolmácsot, és az ítéletet írásban nyújtotta át nekik, ami, lévén analfabéták, különösen sértette az emberi jogaikat. Az ilyen ítéletek minden tiszteletet kiölnek azokból, akik még tápláltak valami illúziót a bíróságok iránt!

Direkt megnéztem a térképen, hol is van pontosan Banglades. Akárhogy fordítottam az atlaszt, sehogy sem jött ki, hogy mi lennénk az a hozzájuk legközelebb eső ország, aminek a genfi egyezmény értelmében menedékjog-nyújtási kötelezettsége lenne. Akkor miről szól mindez? Az Ilias és Ahmed kontra Magyarország perben azért perelt a nagyon emberbarát Soros által pénzelt Magyar Helsinki Bizottság nevű „civil” szervezet, mert a két bangladesi állampolgárt 23 napig tranzitzónában tartották a magyar határon, majd visszatoloncolták őket Szerbiába. A bíróság 2017. március 14-i ítéletében kimondta, hogy az eljárás megsértette az Európai Emberi Jogok Egyezménye 5. cikkelyének első és negyedik paragrafusát, amelyek a szabadságról és a biztonsághoz való jogról rendelkeznek és megsértette az Egyezmény 3-as és 13-as cikkelyét is, mert embertelen körülményeket „biztosított" a tranzitzónákban, és nem tette lehetővé, hogy ezt a sértettek szóvá tegyék. Áttoloncolásuk Szerbiába szintén embertelenség volt, mert nem kaptak garanciákat arra, hogy ott emberségesen bánnak majd velük!

A bíróság azt is megállapította, hogy Magyarország nem tartotta be azt az előírást, miszerint minden esetet egyedileg kell elbírálni, és a biztonságos harmadik országok kérdését is sematikusan értelmezte, amikor eltekintett azoktól az országjelentésektől és a menedékkérők által csatolt egyéb bizonyítékoktól, amik eligazítást adhattak volna arról, milyen országok számítanak megalapozottan biztonságosaknak! Azzal is felesleges terhet róttak a szegény migránsokra a magyar hatóságok, hogy tőlük várták el annak bizonyítását, hogy egy sorozatos visszaküldési lánc révén tényleg veszélybe kerülnének-e. Vagyis nekünk még csak rá sem lenne szabad kérdeznünk arra, hogy tényleg életveszélybe kerülnek-e azzal, hogy visszadobjuk őket Szerbiába, Szerbia pedig Görögországba, hiszen a görögöknél, mint a bíróság már több ízben megállapította, embertelen és lealacsonyító körülmények közé kerülnek a migránsok, tehát a kör bezárult.

Baj van az EJEB szerint a tranzitzónákkal is, amelyekben szintén megsértik a menedékkérők alapvető emberi jogait. Az EJEB elsőfokú ítélete szerint a fentiekért a két, azóta fellelhetetlen, bangladesi számára Magyarországnak fejenként 18 705 euró (mintegy 5,8 millió forint) kártérítést és a perköltséget kell kifizetnie. http://hvg.hu/itthon/20170314_A_Strasbourgi_Birosag_iteltete_lenullazhatja_a_kormany_menekultugyi_terveit.

Az csak hab a tortán, hogy a fenti, független és nem politizáló, nagyon civil szervezet azzal fenyegette meg a magyar kormányt, hogy csődbe viszi azzal, hogy sorozatban indítja majd ellene a hasonló pereket!

Ez történik tehát akkor, amikor a senkinek nem felelős, senki által felelősségre nem vonható bírák hatáskörüket és hivatásukat átértelmezve, politikacsinálókká válnak. Uniós országokról jelentik ki, hogy azok „nem biztonságosak”, „embertelen bánásmódról” hadoválnak, és ezzel azt állítják, hogy az új, honfoglaló migránsoknak pont, sőt kizárólag ahhoz a jóléthez és azokhoz a járandósághoz van joguk, amit a németek vagy a svédek képesek és akarnak nyújtani.

Szerintük több uniós, illetve csatlakozásra váró ország életkörülménye nem éri el azt a szintet, amihez az állítólag életveszélyben lévő migránsoknak veleszületett joguk van. Olaszországot is megbüntették, mert egy eritreiaiakat szállító hajó 24 utasát még Kadhafi alatt, visszafordították Líbiába. Az EJEB két évig tárgyalta az esetet és a miénkhez hasonló érveléssel fejenként 15 ezer euró kártérítést ítélt meg az utazók számára. Így előre kifizetve nekik az Európába vezető utat! Ezek az esetek azt bizonyítják, hogy az emberjogi bírák meg akarják gátolni a migránsok visszafordítását, és minden igyekezetük arra irányul, hogy az embercsempészek kiesett járandóságát, ami a leszállításkor válik esedékessé, kudarc esetén is megkapják. Az EJEB ezzel az embercsempészek legfontosabb és legmegbízhatóbb szövetségesévé lépett elő! A politikai szereplőként tevékenykedő EJEB ellen az uniós polgároknak fel kell lépniük! Mert az tűrhetetlen, hogy a kontinensünket elárasztani akaró migránsok elsőbbséget élveznek a magyar, görög, szerb, stb. polgárokkal szemben, akik szerintük embertelen körülmények között élnek. Próbapert kéne indítania ellenük az összes olyan európai polgárnak, akinek kisebb a jövedelme, mint az emberjogi bíráké, akiké mint tudjuk, elképesztően magas, hátha megítélik nekünk is azt a fizetést, amit ők vesznek fel adómentesen.

A kör ördögi. Az embercsempész pénzt keres, amikor Európa határaihoz szállítja a migránsokat, onnan az európai országok fizetik a leszállítottak szállását, élelmezését. Ha megakadnak, jönnek a Soros által hadrendbe állított nagyon „civilek” és továbbsegítik őket, lásd olasz vizek, ahol hamarabb „kisegítik a bajbajutott” hajókat, mint a parti őrség, mert valahogy mindig előbb érnek oda a migránsokhoz, mint a hatóságok. (Embercsempészettel gyanúsítja a migránsmentő szervezeteket egy szicíliai ügyész. MTI, 2017.04. 29.) Ha a folyamat megakad, akkor jönnek a Soros által finanszírozott „jogvédők” és kiperelik a renitens államokból azt a pénzt, ami ahhoz kell, hogy a további operáció zökkenésmentes legyen. A lényeg: így, vagy úgy, de az európai állampolgároknak kell állniuk a népvándorlók és az őket útnak indító embercsempészek számláit. Vagy bírság, vagy szociális juttatás formájában. A szervezők, az embercsempészek, és a velük együttműködő „emberbarátok”, akár kicsiben, akár nagyban játszanak, mint Soros, mindenképpen jól keresnek rajta.

Jól látszik tehát, hogy a jelenlegi európai vezetők nagyobbik része számára minden illegális migráns állítólagos emberi joga előnyt élvez az európai polgárok akaratával szemben. Brüsszel, Berlin és Strasbourg versus Budapest, Pozsony és Varsó. Ez az a tény, ami szétfeszíti Európát. Azt az Európát, aminek élén egy részeges adócsaló áll, akinek tevékenysége abban merül ki, hogy közhelyeket mond, összevissza fecseg, boldog-boldogtalannal puszilkodik, idiótán vigyorog, és vendégei fülét huzigálja.  http://www.dailymail.co.uk/news/article-4475540/Jean-Claude-Juncker-DRUNK-bumping-furniture.html

Genf, Genf, te csodás

Az az ország, amelyik nem tudja megvédeni a határait, nem ország többé.

Ronald Reagan

Az Unió összes országa aláírta az 1951-es genfi egyezményeket, és ezzel kötelezettséget vállalt arra, hogy az egyezmény 16. pontjának 2. bekezdése szerint rögzített feltételek teljesülése esetén, meghatározott ideig, politikai menedékjogot adjon a politikai üldözötteknek. Ez a menedékjog azt a szükséghelyzetben levőt illeti meg, akinek az élete veszélyben van, aki polgárháborús, vagy egyéb politikai szükséghelyzet (faji, vallási, nemzeti, vagy szociális csoporthoz való tartozás) miatt kénytelen elhagyni a szülőföldjét. A menedékadási kötelezettség az első biztonságos országot terheli, de csak addig, míg a menekültjogot kapó nem veszélyezteti a befogadó állam biztonságát. Ahogy a schengeni szerződés esetében, úgy az 58. paragrafus értelmében itt is, egyéves határidővel, indoklás nélkül, egyoldalú felmondással ki lehet lépni az egyezményből. (Törökország például azzal a feltétellel csatlakozott, hogy csak európai menekültek esetében ad menekültstátuszt.) Mára azonban a menekülteknek „járó” jogokat egyes európai országok, így például a németek, olyan kiterjesztett értelemben használják, mintha mindenkinek, köztük a gazdasági menekültnek is elidegeníthetetlen emberi joga lenne, hogy ott éljen, és úgy, ahol, és ahogy akar.

Egyértelmű, hogy a menekültekre vonatkozó szabályozás felett eljárt az idő, hiszen az egy előző évszázadban, egészen más körülmények között keletkezett. Jelenleg több mint hat milliárd ember él a földön. Lehetetlenség, hogy mindegyikük olyan menedékjoggal rendelkezzen, amit csak alaposan mérlegelve, egyéni eljárás során, jogilag alaposan körülbástyázva lehessen elutasítani, majd évekig tartó huzavona után jogilag érvényesíteni, többszörös fellebbezési jogot biztosítva számukra, kitoloncolásukról lemondva, a „biztonságos” országokká minősítés jogát pedig emberjogi bírák kénye-kedvére bízva. Ha ez továbbra is így marad, az Európa és azon belül az Unió halálos ítélete lesz.

Egy hibás döntés anatómiája

A „migránssimogatásra” egy egész iparág épült fel.

Ulfkotte

2015 őszének lehet, hogy jó szándékú, de bizonyosan megfontolatlan, és elhibázott döntése több mint 1 millió új migránst szabadított rá Németországra. Pedig addigra már több mint 400 ezer olyan migránst tartottak a német hatóságok nyilván, akiknek menedékkérelmét már több mint 5 évvel ezelőtt elutasították, kitoloncolásuknak azonban képtelenek voltak érvényt szerezni.

Schengen, mint tudjuk, német ötlet volt. Az Európa iránti lelkesedés addigra már a német elit kötelező kűrjévé vált, ahogy a hivatkozás: „Európai megoldást akarok!” a mindenkori német kormányzó erők ellentmondást nem tűrő kibúvójává magasztosult. Az Európa mögé bújás, a vele való takarózás, a kisebbrendűségi érzésétől megszabadulni képtelen, kompenzációs fikszációjú német megmondóemberek által terrorizált közvélemény jól bevált menekülési stratégiája lett. Mint ahogy az is, hogy a nemzetállamok végéről és a föderalizált Európáról ábrándoznak, azt remélve, hogy ezzel maguk mögött hagyják majd végre Hitlert, mert nyilvánvalóan elfelejtették, hogy az új, német vezetésű, egységes Európa Hitler dédelgetett terve volt. 2015-ben a német elitnek ez a torz világképe párosult a balosok által uralt sajtómunkásoknak a harmadik világ iránti évtizedek óta berögzült rajongásával, amit a migránsok pártfogására vetítettek ki. A szocializmus, mint tudjuk, német földről indult útnak, nemzeti és nemzetközi változata egyaránt mélyen gyökerezik a német közgondolkodásban. „A bevándorlás nem teher, hanem gyarapodás” − adta meg az alaphangot Joachim Gauck, köztársasági elnök, az egykori NDK-s lelkész 2013 januárjában, és egyben meg is alkotta a két évvel később hivatalos politika rangjára emelt Willkommenskultur fogalmát. 2015-ben aztán az egész német elit és nyilvánosság elalélt a saját jóságától és nagyvonalúságától, kancellárjukkal az élen. Kimondhatatlanul élvezték, hogy most aztán ők vannak a történelem jó oldalán: ők a jószívűek, a nagyvonalúak, akik segítenek a rászorulókon. Meg voltak elégedve magukkal, hogy nemcsak jók, de elég gazdagok is ahhoz, hogy ezt a luxust meg is engedhessék maguknak. Azzal ámították magukat, hogy ha bebizonyítják, hogy ők már annyira Európa-pártiak, hogy a saját nemzetük már csak teher és szégyen a számukra, semmi más, akkor lezárhatják végre a második világháborút.

Abban is bíztak, hogy akiket felkarolnak, majd hálásak lesznek, és legalább ők nem emlékeztetik őket minduntalan Adolfra. A németek ugyanis végtelenül szentimentálisak és romantikusak, amit súlyos arroganciával és cinizmussal álcáznak. Semmifajta középutat nem ismernek. Ha egyszer irányba állítják és elindítják őket, történjék bármi, a „bunkerig” meg sem állnak. Most is így történt. Egy rossz és felelőtlen döntést képtelenek voltak időben korrigálni. Mert ha egyszer az az utasítás, hogy „megcsináljuk” (wir schaffen das), akkor a következmények nem játszanak, csak a parancs. Nem számított, ki az és honnan jön? Mik a szándékai? Gazdasági migráns? Vagy tényleg az életéért fut? Ami számított, hogy parancsba kapták, jónak, sőt mindenkinél jóságosabbnak kell lenniük.  

Az új német csodafegyver: a kvóta 

Egyes politikusok olyanok, mint a rossz lovasok,

akiket annyira leköt, hogy nyeregben maradjanak,

hogy azzal már nem tudnak foglalkozni, hogy milyen irányba mennek.

                                                                           Joseph A. Schumpeter

Az Unió döntéshozóit a németek tartják vezetőszáron. A lomhaság, a kiülés és a halogatás: a merkelezés taktikája mára döntésre és reagálásra képtelenné tette az Uniót is, aminek vezetése mostanra teljesen Merkel-kompatibilissé vált.

2012 júliusa óta a görög és olasz vizeken keresztül mintegy 300 ezer migráns érkezett Európába.  2014 első felében további 125 ezren jöttek csak Olaszországon keresztül. Közülük kb. 35 ezer fő kért olasz menedékjogot, a többi Ausztria, Németország és Svédország felé ment. A Görögország felől jövő nyomás hasonló nagyságrendű volt. Vagyis Európának 2015-re fel lehetett és fel is kellett volna készülnie. Hiszen mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az Unió elvesztette az ellenőrzést a határai felett!

A politikai vezetők legtöbbje azonban a füle botját sem mozdította, sőt, amikor Orbán Viktor 2015. február 11-én plakátkampányt és nemzeti konzultációt indított, hogy figyelmeztessen: Európát hatalmas népvándorlási hullám fenyegeti, mindennek lehordták. Azzal vádolták, hogy ok nélkül hergel, riogat, azt sem tudja, miről beszél. Olyan ellenségképet kreál, ami csak az ő fejében létezik, stb. Heteken keresztül gúnyolták, nevették a mindent is tudó bennfentesek, a „szakértők”, a „függetlenek”, „az európai értelemben vett hozzáértők”, az „objektívek”. Az sem zavarta őket, hogy egy hónappal később a Frontex igazgatója, Fabrice Leggeri is figyelmeztetett: Líbiában fél-egymillió migráns áll útra készen. Amikor aztán százezer számra döngettek át hazánkon az illegális migránsok militáns, harcra kiképzett csoportjai, az európai bürokraták, ahogy már megszoktuk tőlük, rutinosan pótcselekedni kezdtek és megtalálták a csodafegyvert: a kvótát.

160 ezer embert akartak, meghatározott matematikai képlet alapján a tagországok között szétosztani. Nem a határok védelméről, az embercsempészek elleni fellépésről döntöttek, hanem igazi szakértői megoldást találtak: a papíron jól mutató, számszakilag kifogástalan kvótarendszert. Nem baj, hogy nem működik, (máig még egy tizedét sem tudták áthelyezni) nem baj, hogy maga az ötlet életidegen, hiszen a migránsok a német, svéd, holland, francia, szociális ellátórendszert akarják igénybe venni, az ottani életszínvonalra és a migránssimogató bánásmódra tartanak igényt. Amire az EJEB és az Unió egyes bürokratái és képviselői szerint joguk is van! És bár sokuknak közülük sötétebb a bőrük, mint nekünk, átlag európaiaknak, de annyira azért nem estek a fejükre, hogy beérjék pl. a magyar munkanélkülieknek járó segéllyel + a kötelező közmunkával. Innen tehát, és ez az egész régiónkra vonatkozik, az első adandó alkalommal továbblépnek. Az egyszeri, kísérleti kvóta nyilvánvaló kudarca ellenére a németek és nyomukban az európai vezetők azonban nemcsak ragaszkodnak hozzá, de automatikus elosztási mechanizmussá kívánják továbbfejleszteni. Lehet, hogy újra elhiszik, megvan a „csodafegyver”?

Az csak hab a tortán, hogy milyen mesterien manipulálja a nyugat-európai média a politikai elitet és a közvéleményt. Elég egy halott gyermek fotója és a „civil társadalommal” együtt olyan nyomás alá helyezik a döntéshozókat, hogy maradék józanságukat és életösztönüket sutba dobva beállnak az „embermentő bizniszben” érdekeltek mögé. Ezzel az egyszerű, de hatásos módszerrel hangolták rá az európai döntéshozókat a megfelelő döntésre, amit a 2015 áprilisában összeülő Európa Tanács 10 pontos akciótervében meg is hozott.Kimondták ugyanis, hogy az Unió legfontosabb feladata annak megakadályozása, hogy emberek fulladjanak a tengerbe! Vagyis a prioritás még véletlenül sem az emberáradat feltartóztatása lett, hanem továbbra is az embermentés maradt! Ennek hatására még többen indultak útnak, és így még többen vesztek a tengerbe.

Így vált az Európai Unió által bevetett tengeri járművek feladatává az embercsempészek munkájának megkönnyítése, amennyiben elegendővé vált, ha a migránsokkal teli csónakokat eljuttatták a nyílt vízre, onnan aztán az uniós flotta, vagy még gyakrabban a „segélyszervezetek” hajóiba átszállva, biztosan és kényelmesen jutottak át Európába.

Lássunk tehát tisztán: a nyugati kormányok felelős politikusainak és az Unió vezetőinek egy része, az elszabadult hajóágyúként viselkedő bíróságokkal együtt, a nyomásgyakorló „civil szervezetekkel” kiegészítve, együttműködik a szervezett bűnözéssel abban, hogy Európát destabilizálják, rendjét aláássák. A humánumra és az emberi jogokra hivatkozva, feltételezett morális felsőbbrendűségük fényében lubickolva, elősegítik a szervezett ember- és drogkereskedelem, valamint a kiképzett terrorista harcosok Európába özönlését! (2016 januárjában a Németországba belépő 91.671 illegális migráns 77%-a nem rendelkezett úti okmánnyal!)

Ugye, senki nem akarja velünk elhitetni, hogy az a jól működő emberkereskedő és csempészhálózat, amit példátlan esélyhez juttattak és juttatnak az „emberbarátok”, nem használja ki az ellenőrizetlen bejutásból kínálkozó lehetőségeket, és nem él vele?

A határokon átzúduló azonosítatlan és átvilágítatlan migránsok között ott voltak a terrorcselekményekre kiképzettek. A magukkal hozott csomagok minden bizonnyal teli voltak fegyverrel, droggal és még ki tudja, mivel. Érthetetlen, hogy miért nem vizsgálták át őket, ahogy azt a repülőtereken teszik a mi poggyászunkkal, testi motozásunkat is beleértve! Akkor ugyanis nem lett volna szükség arra, hogy a lelkes „civilek” bemutassanak egy „minta” sporttáskát azzal az álszent süketeléssel, hogy a menekültek csomagjaiban, csak pelenka, zsebkendő, termosz és bugyi van. (Na, ettől a spontán bemutatótól kaptam szagot.) Politikai vezetés ritkán idéz elő ekkora káoszt önként a saját országában, mint azt a németek tették és nemcsak magukkal, hanem az egész kontinenssel! 2015. szeptember 13. úgy fog bekerülni a történelembe, mint amikor Németország és nyomában az Európai Unió összeomlása megkezdődött − állapítja meg Schwarz. 

Fake news media

A fake news media az európai polgároknak is ellensége.

The fake news media is not my enemy, it is the enemy of the American people.

Donald Trump, Twitter, 2017.02.17.

A politikai elit, élén a felelőtlen német kancellárral, Angela Merkellel, ostoba és otromba osztrák kollegájával: Werner Faymannal (2008−2016) és a vércinikus európai döntéshozók egy részével, egyfajta erkölcsi piedesztálra állították magukat és még mindig nem akaródzik lejönniük onnan. Szokás szerint mindenkit ledorongoltak, lefasisztáztak, aki nem akart velük menni az általuk kijelölt, végzetesnek bizonyuló úton.

Aki emlékeztette őket arra, hogy esküjük saját nemzetük és Európa szolgálatát írja elő a számukra, nem pedig a világ mintegy többi, öt és fél milliárd lakosáét, és még csak nem is Soros „civiljeiét”. Az osztrákok és a nyugatiak médiájuk csodálatát kiváltva, vonattal, autóbusszal, taxival szállították el a migránsokat Magyarországról, hogy útjukat minél kényelmesebben és biztonságosabban folytathassák célországuk felé. Minden, a magyar hatóságokat semmibe vevő lépésükről diadalittas tudósítások árasztották el a „fejlett” világot, a legképtelenebb rágalmakat zúdítva hazánkra, embertelenséggel és könyörületlenséggel vádolva mindannyiunkat. 2015. szeptember közepén az osztrákok személyautókkal rándultak át, hogy embercsempészként mutassanak fityiszt a magyaroknak és bizonyítsák, ők, nyugati polgárokként a törvények felett állnak, és mindent megengedhetnek maguknak. Végül is, ők a jók, akik a szegény migránsok oldalán állnak, a fasiszta, náci magyarokkal szemben! http://www.origo.hu/itthon/percrolpercre/20150911-66-menekult-boldogan-ebredt.html

Amikor aztán a magyar kormány az első kerítést felhúzta a magyar−szerb határon, a teljes nyugati politika és média összehangolt támadás alá vette hazánkat. http://index.hu/kulfold/2015/09/12/faymann_a_nacikhoz_hasonlitotta_orbant/ Orbán újra a haladó Európa főellenségévé vált. A szeptember 16-án, Röszkénél betörésre ösztökélt és azt meg is kísérelő kiképzett és összehangoltan eljáró migráns terroristákat könnygázzal és vízágyúval kellett határőreinknek visszaverniük, ami a migránsbarátok számára maga volt a brutális fasizmus és tűrhetetlenség. Jó, ha tudjuk, akkor és ott, a magyar államiságot védtük meg! A hazánkat, a szülőföldünket!

A fake news-ok ellepték a világot és bebizonyították, hogy a mainstream média egy ütemre lépő „függetlenjei” el akarják vitatni a szuverén magyar államnak azt a jogát, hogy ellenőrizhesse a határait és megvédje a területét!

Nem felejtjük el, hogy amikor kerítést emeltünk, hogy feltartóztassuk a migránsáradatot, a németek és az osztrákok, nyugati kollegáik egy részével és lakájmédiájukkal, beleértve a „mérvadó” amerikai sajtót is, milyen pökhendi arroganciával ítélkeztek felettünk. Micsoda nyomást gyakoroltak ránk! Meghamísított fotókkal, filmekkel, rémmesébe illő történetek tálalásával világszerte rágalomhadjáratot indítottak ellenünk. http://index.hu/belfold/2015/09/04/meg_a_halal_is_jobb_lenne_a_mostani_helyzetnel_a_csaladjat_a_sinre_loko_szir_ferfi_szerint/

Ezért, amikor azon hüledeznek ugyanazok, akik nemrég, és azóta is, újra, meg újra ezt művelik velünk, hogy az oroszok dezinformációs hadjárattal, és álhírekkel próbálkoznak, mi csak legyintünk. Mi ugyanis már rég átestünk a kiképzésen. A szovjet propagandát kitanultuk a kommunista diktatúra alatt, azóta pedig, immár többedszer, például a migránsválság alatt is, jókora adagot kaptunk a szabad világ, szabad sajtójának működéséből is. Ami illúziónk esetleg még maradt az elmúlt évek után, az mind odalett 2015 őszének eszméletlen hazugság és rágalomáradatától. Hiába láttuk élőben és a televízió képernyőin keresztül, hogy a rajtunk átcsörtető migránshad 85−90%-a fiatal, erős, katonasorban lévő férfiakból áll, csodák csodájára a nyugati híradásokban és helyszíni beszámolóikban szinte kizárólag gyerekeket és nőket mutattak. Ennyit a hitelességről és a szavahihetőségről!

Ja, hogy kisvártatva az osztrákok „szárnyas kapukat” rendszeresítettek és lezárták a határaikat, ahogy a németek is! És a németek a törököktől kényszerültek segítséget kérni, az persze Európa-konform, erkölcsileg kifogástalan, jogilag és geopolitikailag is rendben levő volt. 

Mi pedig megtanultuk a felemelt mutatóujjal erkölcsi fölénybe merevedett német agresszivitásban hasonló veszélyforrást látni, mint amilyenben már többször is részünk volt. Márpedig a jogi érvekkel alábástyázott erkölcsi felsőbbrendűségből eredő arrogancia még senkit nem tett szimpatikussá. Németország volt és maradt Európa legproblémásabb országa! – figyelmeztet Hans-Peter Schwarz.   

2015 ősze azt is bebizonyította, hogy Németország és az Unió német vezényszóra lépő vezetése egyaránt alkalmatlan a krízishelyzetek kezelésére. A német politika csak 2015 szilveszterének kölni botránya után, amikor a tömeges szexuális erőszak tényét mégsem sikerült eltussoltatnia, kezdett el eszmélni. Titokban megkérte az egyre több életjelet mutató osztrák közvélemény nyomására készségessé váló osztrák kormányt, hogy kezdeményezze a balkáni útvonal lezárását. 2016 februárjában, Bécsben, Görögország kivételével, a balkáni útvonalban érintett tíz ország megállapodott, hogy Macedóniánál húzza meg Európa határzárát. Abban is megállapodtak Bécsben, hogy a macedón határt Európa külső határaként kezelik és közösen megvédik. 2016 márciusában tehát lezárult a balkáni útvonal. A Budapest mögé felsorakozó régiós országoknak ekkorra végleg elegük lett a nyugatiak fellengzős alkalmatlanságából és először ideiglenesen, majd tartósan a saját kezükbe vették határaik védelmét. Szögezzük le: ha ez nem történik meg, az Európai Unió már összeomlott volna!

Azért lett olyan fontos a migráns bizniszben érdekelt, emberbarát Sorosnak Macedónia destabilizálása, vagyis egy általa irányított kormány hatalomba ültetése, hogy újranyithassa a balkáni útvonalat, amit immár egy éve nem tud használni! http://www.origo.hu/itthon/20170428-soros-gyorgy-szervezetei-osztjak-az-amerikai-tamogatasokat-macedoniaban.html

Mára a legtöbb ország, így Németország és Ausztria csúcspolitikusai, akik 2015 szeptemberében elfoglalt migránssimogató álláspontjuk erkölcsi magasságáról osztották ki Orbánt, és az általuk vizionált európai megoldásról álmodoztak, az Orbán által képviseltek szószólóivá váltak. Egymás után veszik elő 2015-ben még elutált javaslatait, amik egyszerre EU-konformmá és a helyzet kezelésére alkalmassá váltak. https://888.hu/article-kurz-orban-vezeto-szerepet-tolt-be-a-kulso-hatarok-vedelmeben

Schengent, amit a migrációs krízis megölt, csak a külső határok megerősítése árán lehet új életre kelteni. Európa biztonságérzete odalett, az európai intézményekbe és vezetésükbe vetett bizalommal együtt. 2016. június 23-án a britek pánikszerűen hátat fordítottak az egésznek és a Brexit mellett döntöttek. Mi pedig áthatolhatatlanná tettük déli határzárunkat.

Nincs stratégia 

A nyugati embert nem az önreprodukciós folyamatban,

hanem a produkciós folyamatban elfoglalt helye határozza meg.

Houellebecq

A legszomorúbb, hogy sem az Európai Unió, sem Németország nem rendelkezik semmilyen stratégiával azzal kapcsolatban, hogy mit kezdjen a már beérkezett, és a még jönni akaró migránsokkal.

Másfél év alatt a független média által agysebésznek, művésznek és atomfizikusnak leírt migránsokról kiderült, hogy jelentős részük analfabéta, legalább a harmaduk csak alapfokú végzettséggel rendelkezik, és csak mintegy 10%-uknak van valamilyen diplomája. Azt is lehet tudni, hogy milyen súlyos terrorveszélyt jelentenek, (Párizs 2015. november 23., Brüsszel 2016. március 22., Nizza 2016. július 14., Köln 2015. december 31., Berlin, 2016. december, stb.) és persze mindenhol megnövelték a bűnesetek számát, miközben integrációs gondokat okoznak. (Németországban 2016-ban napi 10 támadás történt a migránsok ellen. Ezekben 560 ember sérült meg, a német belügyminisztérium tájékoztatása szerint. − ripost.hu., 2016. 05. 16.)

Ma már a migránssimogatásra szakosodott német sajtó is elismeri, hogy sokkal több bűnöző érkezhetett Németországba, mint feltételezték! Több mint 1 milliós ellenőrizetlen migránst húztak magukra nagyrészt a dzsihadisták által ellenőrzött területekről: Szíria, Irak, Líbia, ami olyan felelőtlenség egy kormányzat részéről, ami ép ésszel felfoghatatlan!

Százezer számra tűntek el a hatóságok látóköréből, egy jelentős részük kérelme még nem került feldolgozásra, az elutasítottakat nem tudják kitoloncolni. Vajon, mire számíthattak? Jelenleg 5 millió olyan muszlim él Németországban, akiről a hatóságoknak tudomásuk van. Ausztria, Svédország, Spanyolország és Görögország lakosságának közel 10%-a muszlim. És a családegyesítéshez való jogukról még nem is tettem említést. Stratégia helyett ezért erőltetik a németek és az irányításuk alatt álló uniós bürokraták a migránskvótákat, amit kancellárjuk megoldásnak szán, hogy általa kiszabadulhasson abból a csapdából, amibe oly felelőtlenül és óvatlanul ugrott fejest.

A kvóta egy olyan állandó elosztási automatizmust jelentene, ami lehetővé tenné a migráns bizniszben érdekelteknek, hogy úgy folytathassák az idegenek betelepítését, hogy abba az Unió minden országát kötelezően belevonják. Ezzel rövid időn belül általános destabilizálódást és polgárháborús helyzetet idézhetnek elő, ami szükségessé tenné a civil és segítőszervezetek beavatkozását és a kialakult helyzetek megoldását. Lehet, hogy erről is szót ejtett Soros és Juncker baráti traccspartiján? Talán már a részletek megbeszélésénél tartanak. Meg lennék lepve, ha kiderülne, hogy csak a CEU-ról, a magyar „civilek” helyzetéről és Ukrajnáról (!) tárgyaltak.

A tényt, hogy befolyásos és nagyhatalmú pénzemberek és vezető politikusok között találkozások, egyeztetések történnek, nem érdemes és nem is szükséges tagadni. Ezeket azonban nem szokás nagydobra verni, talán azért, hogy a befolyásolás ténye ne legyen olyan nyilvánvaló.„Elfogadom, ha azzal támadnak, hogy nem vagyok eléggé demokrata. Szeretem a titkokat és a sötétben maradó tárgyalásokat” − így Juncker. https://blogs.spectator.co.uk/2017/05/who-does-jean-claude-juncker-think-he-is/

Soros György és Juncker 2017. április végi nyílt színi, vagyis demonstratív csókolózása tehát üzenetet hordoz. Az pedig szinte felfoghatatlan, hogy a puszilkodást követően Sorost öt, azaz öt uniós biztos is fogadta. Nincs olyan politikus, még maga a kínai elnök sem, aki ezt el tudná érni! Mindez azt üzeni ország-világ számára, hogy Soros kézből eteti az Unió vezetőit, így tehát garantált, hogy a Soros-féle migránstámogató, segítő, pártfogoló nagyon „civil” szervezetek és az Európai Unió különböző szervei között folyó harmonikus és felettébb gyümölcsöző együttműködés folytatásában semmilyen fennakadás nem lesz.

Ceterum censeo:

A liberalizmus a nyugat öngyilkosságának ideológiája

(Liberalism is the ideology of western suicide)

James Burnham

Mintegy fél milliárd európai polgárral együtt lakjuk be kontinensünket. Elég erőnk és tapasztalatunk van ahhoz, hogy visszavegyük az irányítást azoknak a kezéből, akik ezt a katasztrofális helyzetet előidézték.

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy határaink felett elveszítsük az ellenőrzést és egy hibás külpolitika rabjává váljunk. 2015-ben a népvándorlás első hullámának az előőrse ért el bennünket. (Ludger Kühnhardt: Die Flüchtlingsfrage als Weltordnungsproblem. Massenzwangswanderungen in Geschichte und Politik. Wien 1984.)

Nem a legjobban vizsgáztunk. Az új honfoglalóknak nincs okuk, hogy másfele próbálkozzanak.

Fel kell készülnünk az újabb invázióra!

 

[1] A magyar helyzetre vonatkozó kiegészítéseknél feltüntettem a forrásokat. A többi adat, állítás az ismertetett könyvé.