„A háború nyomását valóban csak az érezheti át igazán, aki maga is az árnyékába került, de ahogy múlnak az évek, úgy látszik, sokan elfelejtik, hogy akit fiatalkorában ért 1914, éppoly keserves tapasztalatban részesült, mint akinek 1939-et és a következő éveket kellett átélnie. Én például 1918-ig egy kivételével minden jó barátomat elvesztettem. Vagy hogy egy kevésbé fájdalmas példát hozzak fel: némelyek úgy vélték, hogy "A Megye megtisztítása" Anglia állapotát tükrözi abból az időből, amikor a könyv végét írtam.” – írja a Gyűrűk Ura előszavában.

Amikor 1915-ben a huszonhárom éves John Ronald Reuel Tolkien az oxfordi egyetemen diplomát szerzett angol nyelv és irodalom szakon, Európában már javában tombolt a világháború. Az író önkéntesként jelentkezett a hadseregbe, a Lancashire Lövészekhez vezényelték hadnagyi minőségben, a frontra azonban csak a tizenegy hónapos kiképzés után került. Feleségéhez címzett levelében így fogalmaz a kiképzésről: „Feletteseim között nagyon kevés az úriember, az emberi lény pedig felettébb ritka.”  Tolkien tisztában volt vele, mi vár rá a túlparton, a behajózás előtt a következőket írta: [A harctereken] a fiatal tisztek gyakran egy pillanat alatt elesnek. Ebben a tudatban elhagyni újdonsült feleségemet… maga volt a halál.”

A fiatal hadnagy a rákövetkező év nyarán csatlakozott egységéhez Amiens mellett. Javarészt Lancashire megye bányászvárosaiból sorozott katonák között találta magát, akiket vezetnie és fegyelmeznie kellett. Igyekezett jó viszonyt kialakítani beosztottjaival, de a protokoll megtiltotta, hogy közvetlenebb kapcsolatot alakíthasson ki velük. Valószínű, hogy a bakák leveleit is cenzúráznia kellett, mivel tisztként a morál és a lojalitás magas szinten tartása is feladata volt. Hadnagyi tapasztalatiról így írt: „A leghálátlanabb munka bárki számára a más embereknek való parancsolgatás. Egymillióból, ha egy alkalmas a feladatra, és talán leginkább azok, akik nem saját maguk keresik a lehetőséget a vezetésre.”

1916 júniusában részt vett a már az ütközet első napján is mintegy 20 ezer brit katona életét követelő somme-i csatában. Négyhónapnyi keserves lövészárok-szolgálat után, tetvek által terjesztett tífuszszerű megbetegedést kapott el, és hazaküldték. A Gyűrűk Ura egyik alapjául szolgáló Az elveszett mesék könyve c. munkáját lábadozása alatt írta egy birminghami katonai kórházban.

A világháborúban nem csupán barátai estek el, hazatérése után egy ütközetben zászlóaljának szinte teljes állománya odaveszett. 1968-ban így emlékezett vissza: „A háború döbbentett rá arra, hogy a világ, amit bevonulva magam mögött hagytam, szívbemarkolóan szép.”

Tolkien maga is átélte a somme-i csata saras, mocsaras földi poklát. A Két toronyban, a trilógia második részében Középfölde egyik tájának első világháborús csatatérhez hasonlító leírását találjuk:

„Bármilyen rettentő volt is a Holtláp, és a Senkiföldje kiszáradt mocsárvidéke, ez a táj, amelyet az előkúszó nap most tár fokról fokra a szemük elébe, sokkal gyűlöletesebb. Még a Holt Arcok Tavát is meglátogatja a zöld tavasz sápadt kísértete; de ide se tavasz, se nyár nem jön soha többé. Itt semmi meg nem él, még az a dögvészes képződmény sem, amely a rothadásból táplálkozik. A haldokló tavakat okádnivalóan fehér és szürke hamu meg kúszó sár borítja, fojtogatja, mintha a hegyek minden mocskukat, még a belüket is erre a tájra rókázták volna ki. A porrá tört, összezúzott kő hatalmas halmai, a méregfoltos, tűzben kiégett föld kúpjai végtelen sorokban, akár egy ocsmány temető; ez volt az, amit a hajnal lassan, vonakodva föltárt előttük.”

C. S. Lewis, a Narnia krónikái sorozatszerzője, Tolkien közeli barátja jelentette ki, hogy ilyen tájleírást csak a háborút személyesen megélt katona volt képes írni.

A Várkert Bazárban látható Új világ született – Európai testvérháború 1914–1918 című első világháborús kiállítás egyik terme nem véletlenül mutat közös vonásokat a Holtláppal. A szoba kialakításakor többek között Tolkien trilógiája inspirálta a készítőket. A terem homokzsákokkal kidúcolt falai között a mocsár által elnyelt eldobált felszerelési tárgyak között, a sártengerré változtatott terület fölötti pallón átkelve mocsárszagot érezhetünk, ami böfögve, bugyborékolva tör a felszínre.

A Holtláp elesett tündékkel, emberekkel és orkokkal teli mocsarai feltűnő hasonlóságokat mutatnak a felázott, vizenyős és hullákkal teli somme-i lövészárkokhoz. A Tolkien által teremtett mocsaras-lápos terület atmoszférája a totális pusztítást és az ürességet, kilátástalanságot idézi elénk, amit az író is átélhetett a nyugati fronton. A lövészárkokban megtapasztalhatta az élősködők és a holttestek által terjesztett fertőzéseket, illetve láthatta, hogy az időjárás és a tüzérség együttes ereje hogyan teszi „holdbéli”, kráteres tájhoz hasonlatossá a csatateret.

A somme-i mészárlásból nagyon sokan nem tértek haza. Tolkien szerencsésnek mondhatta magát, hogy betegsége folytán visszahívták a frontról, és megalkothatta a mai napig nagy népszerűségnek örvendő Gyűrűk Ura világát.