A törvényi előírások szerint a jegybank elsődleges célja, az árstabilitás elérése és fenntartása. A magyar piacgazdaság történetében a 2013 óta tartó periódus az első, amelyben tartósan alacsony inflációs környezet alakult. Az alacsony infláció növeli a bérek és a nyugdíjak reálértékét, mérsékli a hitelkamatokat és az államháztartás kamatterheit. Bár átmenetileg 0 alá is csökkent az infláció 2014-ben, de az árak ideiglenes csökkenése ellenére nem alakult ki deflációs környezet vagy veszély Magyarországon, mert az árakra ható egyedi sokkok kifutásával és a gazdasági élénkülés folytatódásával várhatóan már középtávon az inflációs cél közelébe emelkedik a fogyasztóiár-index.

Tekintettel Magyarország javuló kockázati megítélésére és a mérséklődő inflációs kilátásokra a Monetáris Tanács 2012 augusztusában kamatcsökkentési ciklusba kezdett. A 2014 júliusáig tartó ciklus során 24 egymást követő kamatcsökkentéssel 7 százalékról 2,1 százalékra mérséklődött az alapkamat. A jegybank mindvégig óvatosan járt el, szemmel tartotta elsődleges célját és a pénzügyi stabilitási szempontokat. A kamatcsökkentés a három csoportba sorolt legsúlyosabb problémák közül valamennyi enyhítéséhez hozzájárult közvetve vagy közvetlenül. A kamatcsökkentési ciklus kezdete és 2014 vége között az újonnan kibocsátott állampapíroktól elvárt hozam 4-5 százalékponttal csökkent, azaz kevesebb, mint a felére esett vissza. Ez a költségvetés kamatkiadásait eddig körülbelül évente a GDP fél százalékával csökkentette, de hosszú távon a hatás évi 1,5 százalékra emelkedhet a jegybank becslése szerint. A kamatcsökkentés a hitelkamatok mérséklődésén és más csatornákon keresztül a reálgazdaságot is élénkítette, amelynek köszönhetően a 2013-2014. évi gazdasági növekedés mintegy feléhez járult hozzá a kamatcsökkentés és más jegybanki programok. A kamatcsökkentési ciklus nyomán a lakossági jelzálogkamatok is mérséklődtek, ami kedvezőbbé és vonzóbbá tette a devizahitelek forintra váltását.

Az árstabilitás elérése és a pénzügyi stabilitás fenntartása mellett a jegybanknak lehetősége nyílt – más fejlett jegybankok gyakorlatához hasonlóan – új eszközökkel is támogatni a fenntartható növekedést. A jegybank felismerte, hogy a foglalkoztatás bővülésének, valamint a beruházások növekedésének egyik gátja, hogy a foglalkoztatottak mintegy kétharmadát foglalkoztató KKV-szektor a bankrendszer prociklikus működése és piaci hiányosságok miatt nem vagy nehezen jut a működéshez és fejlesztéshez szükséges hitelhez. A 2013 júniusában elindult Növekedési Hitelprogrammal a jegybank célja az volt, hogy hitelhez juttassa ezen vállalkozásokat. Ennek érdekében az MNB 0 százalékos hitelt nyújt a bankoknak, amelyek legfeljebb 2,5 százalékos hozammal továbbítják ezt a KKV-k részére. A legfrissebb adatok szerint a Növekedési Hitelprogram keretében 2015. január végéig összesen mintegy 19 400 vállalkozás kapott összesen több mint 1300 milliárd forint értékű hitelt. A jegybank modellalapú becslése alapján az NHP 2013-2014-ben összesen 0,3-1,1 százalék többlet GDP-t eredményezett és több ezer fővel növelte a foglalkoztatottságot.

Végül, a nemzetgazdaság külső adósságának csökkentésére a jegybank dedikált programot indított 2014 tavaszán, az önfinanszírozási programot. Ehhez kapcsolódóan úgy alakult át a jegybanki eszköztár, hogy az segítse az államadósság belső, hazai forrásokból történő finanszírozását, és mérsékelje a gazdaság külső sérülékenységét. Az átalakítás legfőbb eleme, hogy a jegybank irányadó instrumentuma kéthetes kötvényből hasonló futamidejű betétté változott 2014 augusztusától. Ez egyrészt kiszorította a külföldieket és a nem-banki szereplőket az irányadó eszközből, másrészt abból eredően, hogy a jegybanki betét nem számít likvid eszköznek a mérlegben, arra ösztönzi a bankokat, hogy más likvid eszközöket, például állampapírokat vásároljanak. Háromnegyed év elteltével megállapítható, hogy a program stabilabb állampapír-piacot eredményezett. A magyar állampapíroktól elvárt hozamok a program kezdete óta csökkentek, sőt említésre méltó, hogy már a program bejelentése napján kézzelfogható mértékben mérséklődtek. Másfelől teljesülni látszik az a cél is, hogy a hazai szereplők részaránya növekedjen az államadósság tulajdonosi szerkezetében, mert a lakossági állampapírok értékének bővülése mellett a bankrendszer állampapír-állománya is emelkedett.

2014 további jelentős jegybanki lépése volt a forintosításhoz nyújtott pénzügyi és technikai segítség. A forintosítás mintegy 8 milliárd euró devizakereslettel és ugyanennyi forintel-adással járt a bankrendszer részéről, ami számottevő nyomást helyezett volna a forint árfolyamára a gyengülés irányába. A jegybank ezért gyorsan, már szeptemberben jelezte, hogy kész a bankrendszer rendelkezésére bocsátani a szükséges devizát a devizatartalékából, majd november elején meg is kapták a bankok azt a teljes összeget, 7,9 milliárd eurót, amelyre szükségük volt. A devizahitel-probléma újbóli felépülését a jegybank a fair bankrendszer ösztönzésével és a 2015. januárban életbe lépő új makroprudenciális eszközökkel (jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató és hitelfedezeti mutató) kívánja megelőzni.

Mindezek mellett a jegybank még számos lépést tett feladatainak legmagasabb szintű ellátása érdekében, amelyek közül külön hosszabb leírást lehetne szentelni a PSZÁF-fal történt integráció utáni jegybanki felügyeleti területnek, de erre itt nem térek ki.

Összegzésként tekintsük át a főbb gazdaságpolitikai eredményeket: A költségvetés hiánya 2012-2014 között átlagosan a GDP mindössze 2,4 százaléka volt – a rendszerváltás óta soha nem mutatott ilyen kedvező értéket a kormányzati szektor egyenlege –, és Magyarország kikerült az uniós tagsága eleje óta fennálló túlzottdeficit-eljárásból. A foglalkoztatás 400 ezer fővel bővült 2010 és 2014 között, ebből 240 ezer munkahely a versenyszférában jött létre. Mindeközben az aktívak száma is emelkedett 300 ezer fővel, a munkanélküliség pedig 11,8 százalékról 7,4 százalékra csökkent. A nemzetgazdaság bruttó külső adósságának GDP-arányos értéke a válság során mért 120 százalékról 2014-ben 90 százalék alá mérséklődött. A gazdasági növekedés az elmúlt években már tartósnak mutatkozott, és 2014-ben az uniós tagországok között az egyik legmagasabb lehet. A régiós versenytársainkkal összevetve ugyan gyakran teszik fel a kérdést, hogy miért nem javul gyorsabban hazánk relatív pozíciója, de ennek megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a tapasztalatok szerint egészen más növekedési pályán járnak azok az országok, akik alacsony és akik magas eladósodottsággal léptek be a válságba. Utóbbi csoportban pedig a magyar gazdaság az átlagos érték feletti ütemben nőtt az elmúlt években.

Összességében tehát megállapítható, hogy a magyar gazdaságpolitika számottevő eredményeket ért el 2010 után a nehéz gazdasági örökség ellenére, sőt egyes reformok (például a devizahitelek kivezetése) gazdaságtörténeti jelentőségűek lehetnek.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója.

Részlet a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet Bátorságpróba című konferenciáján, február 10-én elhangzott előadásból.

Kapcsolódó írások:
Schmidt Mária – Bátorságpróba
Megadja Gábor – A nép nevében? Szuverenitás és demokrácia
Szánthó Miklós – Legyen béke, szabadság és egyetértés – Az Alaptörvény hatalma
Békés Márton – Szabad-e kérdezni?