auschwitz” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

A Kolbe-örökség

2017. augusztus 13.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Egyetlen kép a sublóton. Felirata: Maximilian Kolbe ferences, aki életét adta felebarátjáért. A felebarát Franciszek Gajowniczek lengyel őrmester volt, két gyermek apja. Élete végéig őrizte megmentője fotóját az Odera melletti Brzegben lévő otthonában. Maximilian Kolbét az Egyház szentté avatta. Emléknapja augusztus 14-e, bátor önfeláldozásának, vértanúságának dátuma.

„Bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ.”

                                                 Kertész Imre

 

Szent Maximiliánnak sorsa volt. Nem előre elrendelt, hanem szabadon választott. Nem sodródott, tűnt el a tömegben, nem túlélni akart, hanem élni  ̶  Krisztus tanítása szerint, minorita ferences áldozópapként. Tisztában volt vele, hogy vannak dolgok, melyek tőlünk függetlenül történnek, az ember csak kéretlen részese, uszadéka a történelemnek. Mégis vállalta – nem egyszer életében – az árral szemben haladást.

Már gyerekkorában sem törődött bele, hogy ne tanulhasson, hogy neki kevesebb jusson. A szegény lengyel családba született, Rajmund névre keresztelt ifjabb testvér bátyja iskolából hazahozott könyveiből tanult – önállóan, segítség nélkül. A Gondviselésnek köszönhette, hogy mestert kapott. Egyszer édesanyja gyógyszerért küldte, s a patikus ámulva tapasztalta, az ifjú milyen biztonsággal igazodik el a latin szavak között. Hosszasan elbeszélgetett vele, és tehetségét felismerve felajánlotta, hogy hetente órákat ad neki. A fiú majd kiugrott a bőréből: először tapasztalta meg egy felebarát szeretetét.

Teljes cikk

A szabadság lovagja

2018. május 29.

Békés Márton

történész

Hetven évvel ezelőtt a varsói Rakowiecka utcai börtönben végezték ki a kommunisták Witold Pilecki lengyel katonatisztet, az auschwitzi német koncentrációs tábor egyetlen önkéntes foglyát, az ún. Pilecki-jelentések szerzőjét. Az 1948. május 25-én meggyilkolt nemzeti hős utolsó szavai ezek voltak: Éljen a szabad Lengyelország! A Lengyel Intézet szervezésében a Terror Háza Múzeumban május 28-án tartott megemlékezésen Békés Márton kutatási igazgató mondott ünnepi köszöntőt. Beszédének közreadásával tisztelgünk a szabadság lovagja, Witold Pilecki kapitány előtt.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Hálásan köszönjük, hogy intézményünket választották egy olyan fontos program helyszínéül, mint ez a mai. Ennél jobb és a témához illőbb helyszínt nem is találhattak volna, hiszen a Terror Háza Múzeum – amely egyben történelmi emlékhely is – a múltfeldolgozással kapcsolatban három feladatot lát el egyszerre: méltó módon idézi közös emlékezetünkbe az áldozatokat, bátran néven nevezi a tetteseket és reményt keltő példákként mutatja fel a hősöket.

A népi demokratikus Lengyelország elleni kémkedés vádjával halálra ítélt Witold Pilecki a bírósági tárgyalóteremben

A mai esemény témája múzeumunk missziójához nagyon közel áll, hiszen ma délután Witold Pilecki személyéről és tetteiről emlékezünk meg. A „szabadság lovagja” nem volt még húsz éves, amikor végigharcolta a lengyel–szovjet háborút és részt vett Varsó felmentésében. Miután a német agressziót követően megalapította az első földalatti ellenállási szervezetet, önkéntes fogságot vállalt Auschwitzban, hogy onnan tájékoztassa a világot arról, mit művelnek a németek. Közel ezer nap után megszökött, részt vett a varsói felkelésben, majd a szovjet megszállókkal szemben folytatta az ellenállást, amelyért hetven évvel ezelőtt kivégezték. Mindannyiunk hőse ő – Lengyelországé, régiónké, egész Európáé!

Teljes cikk

Örök szégyen

2019. január 27.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Hogy hova jutott az emberiség húsz évszázaddal Krisztus eljövetele után, azt Auschwitz égő áldozata mutatja. Mozdulatlanná vált az emberi lélek. A kérdés nem csak az, hogy hol voltak a keresztények.

                                                                                                                                                                                  „Az auschwitzi táborba kerülni annyi, mint meghalni.”                                                                                                                                                                                                            Janusz Pogonowski

 

Rónai Ernő a fenti címmel saját kiadásában jelentette meg 1947-ben dokumentumregényét, a „szomorúság könyvét”. Tudta, miről ír: előbb megtapasztalta a szibériai hadifogságot, majd soha nem látott és el nem képzelt szenvedésözönt élt át Hitler birodalmában. 62 kilóval vitték el, 42-vel tért haza – és kiütéses tífusszal. Az orosz hadifogság szerinte minden fájdalmával együtt „valóságos szüreti mulatság” volt ahhoz képest, amit Dachau egyik melléktáborában, Türkheimben élt át. A türkheimi volt koncentrációs tábor magyar foglyainak névjegyzéke, három gépelt irat, korabeli kéziratos kiegészítésekkel, pótlásokkal ma becses és ritka kordokumentum – sokat fizetnek érte a műtárgypiacon(!), ahogy a náci ereklyékért is(!?). A lelkiismeret manapság is ritkán mozdul.

Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. A szimbolikussá vált auschwitzi haláltábort ezen a napon szabadították fel, de addig több mint egymillió férfi, nő és gyermek végezte be ott a földi életét.

Teljes cikk