„Bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ.”

                                                 Kertész Imre

 

Szent Maximiliánnak sorsa volt. Nem előre elrendelt, hanem szabadon választott. Nem sodródott, tűnt el a tömegben, nem túlélni akart, hanem élni  ̶  Krisztus tanítása szerint, minorita ferences áldozópapként. Tisztában volt vele, hogy vannak dolgok, melyek tőlünk függetlenül történnek, az ember csak kéretlen részese, uszadéka a történelemnek. Mégis vállalta – nem egyszer életében – az árral szemben haladást.

Már gyerekkorában sem törődött bele, hogy ne tanulhasson, hogy neki kevesebb jusson. A szegény lengyel családba született, Rajmund névre keresztelt ifjabb testvér bátyja iskolából hazahozott könyveiből tanult – önállóan, segítség nélkül. A Gondviselésnek köszönhette, hogy mestert kapott. Egyszer édesanyja gyógyszerért küldte, s a patikus ámulva tapasztalta, az ifjú milyen biztonsággal igazodik el a latin szavak között. Hosszasan elbeszélgetett vele, és tehetségét felismerve felajánlotta, hogy hetente órákat ad neki. A fiú majd kiugrott a bőréből: először tapasztalta meg egy felebarát szeretetét.