ceu” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 4

A nyitott társadalom és a liberális forradalom

2017. február 03.

Schmidt Mária

történész

Ezt a címet a CEU (Central European University) rektorától kölcsönöztem. Mint ahogy az írás egy része is az ő előadásának ismertetésére vállalkozik, azzal a céllal, hogy a magyar nyilvánosság képet kapjon arról, milyen társadalom-átnevelő, átalakító szándék mentén tevékenykedik a Soros György által alapított és pénzelt Közép-Európai Egyetem, illetve a mögötte álló Open Society alapítvány, amelynek leágazásai behálózzák az egész világot és mindenhol beleszólást követelnek maguknak a politikai és gazdasági élet irányításába.

A baloldali körökre mindig jellemző

valamiféle szektariánus bálványimádás.
 
Kolnai Aurél
 

Soros György alapítványai számos helyen civil szervezetként azonosítják be magukat. Ez azonban félrevezető. Helyesebb rájuk a NGO kifejezést alkalmazni, ami annyit tesz: nem kormányzati szereplők, vagyis nem a működési területük kormányai pénzelik őket. Soros alapítványai ugyanakkor az elmúlt nyolc évben az USA külügyminisztériumának előretolt helyőrségeiként, fél-, ha nem teljesen hivatalos minőségben tevékenykedtek nálunk és máshol is. Valójában Soros György alapítványai olyan lobbiszervezetek, amelyek Soros György érdekei, elképzelései és szándékai mentén költik el azt a teméntelen pénzt, amit milliók ellen spekulálva, őket tönkretéve és kifosztva gyűjtögetett össze. A nyitottság apostolaként fellépő Sorostól és alkalmazottaitól elvárható lenne, hogy valódi céljait ne rejtse megtévesztő altruista jelszavak mögé, és ne állítsa be magát és az általa eltartottakat érdektelen civileknek, akik az átláthatóság, a korrupcióellenesség és az elnyomás megszűntetésének élharcosai. Tudnunk kell, hogy Soros a zsoldjában állókat a magyar fizetések sokszorosával tömi ki, a függetlenség bajnokaiként lépteti fel, miközben egyértelműen az alább részletezett politikai célok szolgálatába állítja őket. Azzal, hogy Soros és fizetett funkcionáriusai politikai és gazdasági célokat tűznek ki maguk elé, a világon semmi baj nincs. Ha csak az nem, hogy választásokon nem indulnak, és ezért semmilyen demokratikus legitimitással nem rendelkeznek, beszédhelyzetüket pedig az esetek döntő többségében rejtve hagyják.

Teljes cikk

A baloldal sírásója

2017. április 16.

Schmidt Mária

történész

 

„If you want to make the world a better place,
take a look at yourself, and make a change.”

 

Michael Jackson: „Man in the Mirror”

 

Esettanulmány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas bányavidék a közeli Trepcában, ahol mintegy 40 bányából nyertek ki aranyat, ezüstöt, cinket, ólmot és kadmiumot. Ezek a bányák munkát adtak az ott élőknek. Egyikük, a koszovói Zvecan különösen gazdag lelőhellyel rendelkezett. Történt egyszer, hogy az 1995-ben alapított International Crisis Group (ICG), a nagytekintélyű, független, szakértőkből álló kutató és elemző intézet, amelyet azért hoztak létre és működtetnek, hogy elkerülhessük a háborúkat és egy békésebb világot építhessünk fel és amelynek igazgatótanácsában fiával együtt maga a nagy filantróp, a mellékállású emberbarát Soros György is helyet foglal, és persze bőkezű adományokkal biztosítja a működését, kiderítette, hogy Koszovó jövője szempontjából döntő fontosságú lenne a trepcai termelés felfuttatása. Az ottani természeti kincsek kiaknázása ugyanis nagy szerephez jut majd, ha Koszovó önállóvá válik. Az ICG független szakemberei szerint ugyanakkor, felettébb sajnálatos módon, az ottani kitermelés alulfinanszírozott, az üzemek rosszul vezetettek, a természetre és az egészségre károsak. Ja, és az ott élőket Belgrád kizsákmányolja. „Trepca Koszovo Berlini Fala. Hosszú idők óta a koszovói albánok ellenállásának és a szerb elnyomásnak a szimbóluma.”− érveltek szakmailag. Aztán kitört a koszovói háború.

Teljes cikk

Rémesen komoly - Mozaikok a társadalmi igenről

2017. május 10.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

A véges ember végtelen szabadságában gondolt egy merészet: maga döntené el, hogy fiú akar-e lenni, avagy lány, esetleg mindkettő. Az Istenadta nép megelőzte a gender-ideológia harcosait, amikor egy ismeretlen szerző egyszer csak elszólta magát: „Azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány”. Manipulatív logikával arra következtethetnénk, hogy a nép egyszerű fiai régóta és ösztönösen érzik önrendelkezési jogukat biológiai, egyúttal társadalmi nemük vonatkozásában. Amikor a fáradság vagy a felgyűlt feladatok miatti káosz verbális tüneteként ilyet kimondanak, a gender studies alapján rögtön interszex állapotba, tudományosabban a hermafroditizmus kategóriájába kerülnek. Népköltés és gender így találkozhat egymással a relativizmus diktatúrájában.

Teljes cikk

„Viccnek azért picit túlzás…” Anne Applebaum budapesti beszélgetése Schmidt Máriával

2017. november 28.

Schmidt Mária

történész

Anne Applebaum régi barátom, talán ezért is vállaltam, hogy leüljek vele beszélgetni annak ellenére, hogy Anne írásaiban az elmúlt években annyi méltatlan támadást intézett régiónk és Magyarország ellen. Meg akartam érteni: mi változott gondolkodásában, miért nem fontos többé a számára ennek a térségnek a függetlensége, szabadsága, pontosabban miért nem fogadja el, hogy a függetlenség és szabadság lényege nemcsak az eltérő álláspontok tolerálása, hanem a helyi közösségi érdekek és értékek elfogadása is. Az alábbi beszélgetésre, Anne Applebaum kérésére, 2017. november 13-án került sor Budapesten. A beszélgetésről hangfelvétel készült.

Applebaum: Kezdjük ott, ahol még Te és én egyetértettünk. Tehát itt voltam ennek a múzeumnak a megnyitásán...

Schmidt: 2002-ben.

Applebaum: Igen. Írtam róla, úgy emlékszem, hogy a The Wall Street Journal-ban vagy valahol máshol, és azóta is többször írtam róla, és mindig nagy elismeréssel. Úgy tekintettem Rád, mint aki elkötelezett a történelem újraírása mellett. De nemrég olvastam a cikkedet Sorosról, amit áprilisban írtál. Azt írod Sorosról, hogy dominálja a baloldalt és az amerikai Demokrata Pártot. Szerintem ez abszurd. Nem tükrözi a valóságot. És ezért vagyok itt. Mert valaki elküldte nekem az angol fordítást. És ez annyira eltér mindattól, amit én gondolok, annyira idegen nekem. Mi az a pillanat, amikor különböző irányba indultunk? Te történész vagy, akit nagyra tartok. Hivatkoztam rád a könyveimben, nagyszerűnek tartom a Terror Háza Múzeumot, írtam róla, rólad is, mindig pozitívan, és akkor láttam ezt a blogposztot, és arra gondoltam: valaminek történnie kellett. Vagy Te, vagy én látom a helyzetet tévesen. Szóval, tudni akarom, mi ez. Mert megdöbbentett. Tehát azt kérdezem, mi az a pillanat, amikor szétváltak az útjaink.

Schmidt: 2008-ban kezdődött. Obama hivatalba lépése volt az, amit különbözőképpen értékeltünk. Számunkra, magyarok számára Barack Obama nyolcévnyi elnöksége vízválasztó volt: másképp kezdtünk gondolkodni az Egyesült Államokról. Ronald Reagan óta az Amerikai Egyesült Államok Közép-Európát az amerikai érdekszférába tartozó területnek tekintette. Ez új volt, mert előtte az USA-t nem érdekelte Közép-Kelet-Európa sorsa. Számunkra ez nagyon sokat jelentett, mert végre meghozta azt, hogy a hidegháború amerikai győzelemmel zárult, és mi visszanyertük a szabadságunkat és a nemzeti szuverenitásunkat. De azt is jelentette, hogy bekerülhettünk a NATO-ba, ami biztonsági szempontból volt nagyon fontos. Az Obama-adminisztráció ezt a biztonsági védőernyőt a rakétatelepítések leállításával visszavonta. Amerika ettől kezdve ezer jelét adta, hogy ez a térség nem érdekeli, és csak társadalomátalakító szándékai vannak velünk szemben. Hardcore ideológiai gyarmatosító hatalomként kezdett el velünk szemben viselkedni az Egyesült Államok, ami azt megelőzően ilyen erővel nem volt jellemző. És ez egybeesett a Soros-alapítványok tevékenységével, amelyek teljes összhangban működtek az Obama-adminisztráció itteni embereivel.

Applebaum: Soros alapítványa befolyásolta Obamát vagy fordítva? Vagy a kettő ugyanaz?

Schmidt: Összeálltak, és együtt, egymással karöltve tevékenykedtek. Az amerikai ügyvivő, Goodfriend (nomen est omen) eljárt a Sorosék által szervezett kormányellenes tüntetésekre. Ide, hozzám is eljött, leült abba a székbe, ahol most Te ülsz, és másfél órás előadást tartva Horthy Miklósról oktatott ki engem, és mindenféle ügyekben dirigált.

Applebaum: Emlékszem, hogy említetted ezt.

Schmidt: Képzeljük el, hogy a washingtoni magyar nagykövet elmegy, mondjuk, a Smithsonian múzeum főigazgatójához, és előadást tart neki arról, hogyan viselkedtek az amerikaiak az indiánokkal, és ezt neki miképp kell megírnia. Ezt vajon ott minek tekintenék?

Applebaum: Biztos vagyok benne, hogy sokan az Indián Múzeumban örömmel hallanák ezt.

Schmidt: Ehhez jöttek azok az otrombaságok, hogy Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nyilvános beszédében alkotott véleményt arról, hogy Székesfehérvár állíthat-e szobrot Hóman Bálintnak – persze ki sem tudta ejteni a város nevét. Miközben Seattle-ben Lenin-szobor van, ami, úgy látszik, neki teljesen rendben van.  A seattle-i Lenin Obamának nem jelent problémát, őt a székesfehérvári Hóman zavarja. Nyilván az amerikai adófizetőknek is ez utóbbi az igazán fontos kérdés. Szóval az a probléma, hogy azalatt az obamai nyolc év alatt az amerikaiak – és ez egyébként általános a régióban is – ellenszenvessé tették magukat, és nem tudom, hogy ezen Trump képes lesz-e majd változtatni. Remélem, hogy igen.

Teljes cikk