A meritokrácia

Konfuciusz (i. e. 551–479) szerint a kormányzásban a legrátermettebbeknek kell dolgozniuk, ezért őket tehetség és képesség alapján kell kiválasztani. Iránymutatása szerint a közhivatalok betöltéséről Kínában, majd ezt követően Indiában is alkalmassági vizsgák döntöttek, nem a származás. Ehhez az elvhez Kína többé-kevésbé még a kommunista időszak alatt is ragaszkodott, és most is kitart mellette. A nyugatiak csak a modern korban mozdultak el a származás alapján történő hivatalviselés gyakorlatától. Bár mindig voltak olyanok, akik alacsony sorból felemelkedve jutottak fontos és felelős tisztségekig (Colbert XIV. Lajos alatt), a gyakorlat az volt, hogy a hivatalokat a nemesség számára tartották fenn.

Az USA-ban a képesség alapján történő előmenetel, vagyis a meritokrácia elve az államalapítás kezdete óta érvényesült, annál is inkább, mert a bevándorlókból benépesített ország saját születési nemességgel akkor még nem rendelkezett. Tény ugyanakkor, hogy a huszadik század derekára ott is előtérbe kerültek a gazdasági és politikusi dinasztiák, amelyek az USA politikai berendezkedését egyfajta arisztokratikus köztársasághoz közelítették. Ez sem kezdte ki azonban a teljesítményközpontú felemelkedés elvét, ami egészen a XXI. század beköszöntéig az amerikai álom, az amerikai siker legfőbb biztosítéka maradt.