elsővilágháború” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 13

A nagy átverés

2018. június 05.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Fontos könyvkiadói esemény lesz a Bernáth Gábor szerkesztésében és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában a 89. Ünnepi Könyvhéten debütáló első világháborús napló Hadifogoly voltam Szibériában címmel. Fontos, már csak azért is, mert szerzője, Vándor Ferenc, a baranyai születésű zsidó magyar önkéntesnek jelentkezett a frontra, miután öt testvérét már besorozták az Osztrák ̶ Magyar Monarchia hadseregébe. Legkisebbként ő sem akart otthon maradni; legszebb fiatal éveivel fizetett ezért. A három év hadifogság alatt született naplóról, a nagy háborúról és következményeiről Schmidt Mária és Gerő András történészek beszélgetnek június 10-én, vasárnap 15 órakor a könyvheti pódiumon.

„A kortársak mindig a legkevesebbet tudják saját korukról.”

Stefan Zweig

 

A XX. századra jellemző brutalitás és embertelenség nyitányát jelentő nagy háborúba katonazene kíséretében, a Gotterhaltét énekelve masíroztak bakáink a frontra. Eufória, csillogó szemek, remélt és elvárt hősiesség, gyors kijózanodás, hamissá lett pátosz. Naplóíró, alig húszéves hősünk maga is énekelve, borozgatva, mulatva múlatta az időt altisztként a kadétok kocsijában(!), még hazai földön, Nyíregyháza vidékén. Október 17-én éjszaka a Himnuszt énekelve lépték át a határt. A háború második éve volt.

Másnap már a pusztulást tapasztalta meg: égnek meredő gyárcsonkok, komor ábrázatú vasutasok, szegény rutén parasztok, akik már tudják, hogy a háború rossz; illúzióik elmúltak. 

Vándor Ferenc 1917. július 2-án, gyalogsági roham után esett hadifogságba Galíciában. Ezzel egy ötvennapos utazás a szibériai Habarovszk felé és egy új, bizonytalan élet kezdődött el a baranyai megyehatárnál addig messzebbre nem nagyon utazó fiú számára. Harmincnyolcan egy marhakocsiban a Monarchia altisztjeként! Ez akkor, 1917 augusztusában felfoghatatlan kegyetlenség, érthetetlen megalázás volt. Ma már tudjuk, hogy a rákövetkező évtizedek során napi gyakorlattá vált az épülő Szovjetunióban olyannyira, hogy a második nagy háború alatt és után a marhavagon emberszállításra történő nagyüzemi átállításán a többség nem csodálkozott. Habarovszkban a városon kívüli, üresen álló kaszárnyába terelték őket. Priccseken feküdtek, víz nem volt. Három nap múlva a Vöröskereszt adományait osztották szét: kínai paplant, zsebkendőt, trikót, alsónadrágot, mosdó- és mosószappant, tetűport. Új világ született a hadifogoly Vándor Ferenc és sorstársai számára.

Teljes cikk

Új világ született: a Nyugat önbizalomvesztésének százada

2019. március 22.

Fekete Rajmund

történész

„Az átlagember számára minden probléma a II. világháborúval kezdődött.

A tájékozottabbak szerint az elsővel.”

Erik von Kuehnelt-Leddihn

 

Száz év távlatából nézve az első világháború, vagy ahogy az angolszász irodalom hívja, a „Nagy Háború” egy letűnt kor romantikus, távoli, furcsa háborújának tűnhet. Fekete-fehér, kezdetleges némafilmek peregnek le szemünk előtt, az emberek mosolyogva, szinte önfeledten indulnak a csatatérre, hogy „hősi helytállással, vitéz tettekkel gyors győzelmeket” arassanak. Ma már tudjuk, nem ez történt. „Beköszöntött a személytelen és gépesített öldöklés korszaka.”

Sajnálatos módon a magyar történelemtudomány nem kezelte megfelelő helyén az I. világháború jelentőségét és súlyát, hiszen mind a mai napig ugyanazt az idejétmúlt elbeszélésmódot tükrözi: győztesek és vesztesek, demokrácia és diktatúra, jók és rosszak, egy kis merénylet, egy kis gáztámadás, egy kis tömegmészárlás, egy kis béke és megvolnánk.

Schmidt Mária részéről bátor vállalkozás, hogy új könyvében más, magasabb értelmezési keretet ad a száz évvel ezelőtti történéseknek és kilép a „háborús logika” útvesztőiből. A kötet címe is világosan és egyértelműen fogalmaz: új világ született. Félelmetes és idegen világ, amely újrarajzolta Európa térképét, áthelyezte a világgazdaság súlypontjait, magában hordozta a második és a „harmadik” (hideg) világháborút, a diktatúrákat, a kommunistákat, a fasisztákat, a nácikat és a rövid, de annál véresebb XX. századot. Ahogy fogalmaz: „Az I. világháború a régi világot drámai erővel lökte át az újba. Egy olyan újba, amely a Nyugat önbizalomvesztésének századává vált.”

Teljes cikk

Történelmünk szemüvege

2019. május 12.

Frank Füredi

szociológus, publicista

Amikor az ember történelmi tárgyú könyvet olvas, normális, hogy gyakran unalmasnak tartja az érzelem nélküli sorokat, ezért amikor befejezi, rögtön el is felejti, amit olvasott. Az Új világ született 1918–1923 című könyvről mindez nem mondható el. Sok érzés van benne és intellektuális izgalom. Maga a címe is izgalmas, mert olyan, amit az olvasó nem ért meg rögtön. Amikor azt írja a szerző, hogy új világ született az első világháborúból, az általában a történészeknek, pláne a nyugati történészeknek nem jelent semmit, mert az ő szemükben az új világ a második világháború után jött létre, és minden, ami fontos a mi életünkben, ennek a háborúnak a konzekvenciája, ebből eredeztethető.

Szerintem fontos tudni, hogy az igazi új világ az első világháború következménye. Ha körülnézünk a mai világunkban, látjuk, hogy még most is determinálja az életünket. Ami történt azokban az években – nemcsak Magyarországon, de egész Európában – még most is meghatározza, ahogyan élünk. Tudjuk azt is, hogy az első világháború katasztrófa volt mindenkinek Európában. Minden ország, még azok is, akik azt hitték, hogy győztek 1918-ban, valódi nemzeti tragédiát éltek át.

Teljes cikk