„A munkásokból álló őrség felismert a kapuban és a tárgyalóterembe vezetett, ahol egy hajógyári munkás ezekkel a szavakkal fordult hozzám:

− Rólunk csináljon filmet…

− Milyen filmet? − kérdeztem.

− A vasembert! − vágta rá gondolkodás nélkül.

Sohasem készítettem filmet megrendelésre, de ezt a felszólítást nem engedhettem el a fülem mellett. A Márványemberre gondoltam, amelynek cselekménye ennek a hajógyárnak a kapujában ért véget. Jó kezdőkép az új filmhez.” (Andrzej Wajda: A film és más hívságok, Osiris kiadó, Budapest, 2002. 215. o.)

A katonatiszti családból származó Wajda 1926. március 6-án látta meg a napvilágot az északkelet-lengyelországi Suwałkiban. Gyermekkorát az alapvető kisvárosi élmények mellett (mozizás tátott szájjal, futballozás a barátokkal, körmenetek) egyértelműen meghatározta édesapja, Jakub Wajda százados tragikus elvesztése 1939-ben. A Lengyel Hadsereg katonájaként ő is azok közé a tisztek közé tartozott, akiket a szovjetek által megszállt területen a Vörös Hadsereg lefegyverzett, és vagonokba zárva a Katyń városkája melletti erdőbe hurcolt. 1940 tavaszán az NKVD emberei módszeresen, emberről emberre váltva tarkón lőttek mintegy húszezer lengyel hazafit, köztük Jakub Wajda századost is.