hazaárulás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Egy elmaradt előadás margójára

2017. szeptember 13.

Schmidt Mária

történész

A kommunista diktatúra bukását nem követte igazságtétel. Mondhatnánk azt is, a kommunizmusnak nem volt nürnbergi pere, így a demokrácia és a szabad piacgazdaság hirtelen barátaivá avanzsált kommunistáknak semmilyen felelősségre vonástól nem kellett tartaniuk. Nagy árat fizet(t)ünk ezért! Pedig nem mondhatjuk, hogy nem próbáltuk meg. A Zétényi - Takács-féle törvényre – még ha a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság el is kaszálta – ma is büszkék lehetünk. Ezt az írást 1991 őszén publikáltam először a Magyar Narancsban, 2003-ban pedig megjelent az Egyazon mércével – A visszaperelt történelem kötetemben Az Eichmann-per tanulságai címmel. Most, hogy érthető okokból, és újra beszédtéma a kommunisták gyilkosságainak megítélése, annyit mondhatok csak: „itt állok, másként nem tehetek”.

 

„Miképp éljünk igazság nélkül?”

Albert Camus 



Amikor Adolf Eichmannt 1961-ben Jeruzsálemben bírái elé állították, számot kellett adnia azon cselekedeteiről, melyeket a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (NSDAP) tagjaként, vezető beosztásban, az emberiség és mindenekelőtt a zsidóság kárára elkövetett. Eichmann megbocsáthatatlan bűneit perbe fogása előtt húsz évvel, 1941-1944 között, egy a tárgyalás idején már a történelem süllyesztőjébe veszett rendszer, a Harmadik Birodalom főhivatalnokaként követte el.

Eichmann-nal a vádlottak padjára került a nácizmus egész ideológiája, fajüldöző politikája és emberidegen gyakorlata, a náci Németország vezetői: Hitler, Himmler, Göring, Goebbels, Müller, Kaltenbrunner, Mengele és a többiek is mind, akik elkerülték a felelősségre vonást. A mintegy nyolc hónapig tartó rendőrségi kihallgatások több mint három és félezer oldalnyi anyaga, a tárgyaláson bemutatott sokezer eredeti dokumentum, a világ minden tájáról megidézett, különböző nemzetiségű tanúk eskü alatti vallomása a nyilvánosság elé tárta a náci népirtás mechanizmusát, és minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy az abban résztvevők − és így az üvegkalitkában feszengő, kopaszodó, aktakukac külsejű Eichmann is − felelősséggel tartoznak a történtekért. Eichmannt halálra ítélte az izraeli bíróság és kivégezték. Pere megmutatta: vannak bűnök, amelyekért  nem jár feloldozás, mert nem évülnek el, és hogy az ilyen bűncselekményeket elkövetőket előbb vagy utóbb utoléri az igazságszolgáltatás.

Teljes cikk

A teflonbevonat hasznáról

2019. április 08.

Schmidt Mária

történész

 

„… jóllehet Magyar is sok helyen botlott a vitézségben,

és sokszor rosszul cselekedett,

mindazonáltal a derekas veszedelmek az Idegenektül estek.”

                              gróf Zrínyi Miklós

 

A ballibek még mindig ügyeletben lévő megmondója, Heller Ágnes olasz nyelvű könyvet szentelt Orbán Viktornak és az orbánizmusnak. Vagyis Magyarország és a magyarok lejáratásának. (Orbánizmus. Magyarország esete: a liberális demokráciától a zsarnokságig. A kötet 65 oldalas és 2019. március 14-én jelent meg olasz nyelven a Castelvecchi Kiadó gondozásában.) A könyvecske már a fülszövegében eligazít minket arról, mire is számíthatunk Hellertől, aki „életét is kockára téve” veszi górcső alá Orbánt, a kegyetlen zsarnokot. Segítette volna az értelmezést, ha a filozófusasszony kifejtette volna, mégis milyen veszélyben van az élete ma, 2019-ben, Magyarországon? Kerékbe törik? Felnégyelik? Kivégeztetik felségárulásért? Esetleg nem ülhet be minden héten valamelyik tévé vagy rádió stúdiójába, hogy okosságait terjessze? Nem közlik le az írásait? Nem jelentetik meg a könyveit? Ki korlátozza őt és miben? Csak 2018-ban két új könyve jelent meg, ami az ő korában azért ritkaságszámba megy. Interjúival, Orbán sározásával elárasztja a Nyugat fősodrú médiáját. Miután 1929-ben született, és életének egy jelentős részét a kommunista diktatúrában töltötte el, hol lelkes párttagként, hol kivételezett ellenzékiként, elvárható lenne, hogy különbséget tudjon tenni diktatúra és demokrácia, a szabadsághiányos kommunista rendszer és a mai viszonyok között. Hogy mégsem tud, azt annak a képességének a hiánya indokolja, hogy indulatait, elfogultságait a valósággal ütköztesse.

Teljes cikk