holokauszt” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 7

Legyen báró Apor Vilmos a követendő példa!

2015. április 13.

Schmidt Mária

történész

Minden ősi mesében ott a legsötétebb pillanat, amikor a hallgatóság megretten. A „gonosz” ilyenkor kilép rejtekéből és teljes valójában mutatkozik meg, mi pedig egy végtelennek tűnő pillanatra úgy érezzük, hogy a „jó” bukása elkerülhetetlen, hogy vége lesz az egész világnak és mind megsemmisülünk. 1944. április 16-a, a gettósítás kezdete a „gonosz” magyarországi diadalútjának torokszorító állomása.

Teljes cikk

Gyűlöletből nem lehet országot építeni

2015. április 15.

Balog Zoltán

az emberi erőforrások minisztere

Ha egy közösség rendszeresen ismétel egy cselekedetet, és annak van egy többé-kevésbé meghatározott, formailag is rögzített formája, akkor az előbb-utóbb közösségi tradícióvá válik. Rituálé – így mondják a vallásfenomenológusok. Megemlékezni a holokausztról, annak áldozatairól, mintha egyre inkább rituálévá válna itt, Magyarországon is, köztünk, magyarok között is. Azért kell erről szólni az emléknapon, mert a rituáléknak kettős szerepe van, kettős szerepe lehet az életünkben.

Teljes cikk

Apor szembeszegült a közöny békéjének botrányával

2015. április 17.

Kozma Imre atya

elnök, Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Báró Apor Vilmos bátran és keményen állott meg örökérvényű igazságok mellett egy olyan korban, midőn az élők a holtakra, a holtak az élőkre irigykedtek. Volt ebben sok a próféták halálos erkölcsi bátorságából.

Teljes cikk

A túlélés után – Phoenix bár

2015. augusztus 24.

Baranyi Márton

Ismét történelmi filmmel állt elő Christian Petzold német filmrendező, aki már előző darabjával, a Barbarával is megmutatta, egy egzisztencialista kamaradrámába is képes belesűríteni egy egész korszakot, annak összes típusával, erkölcsi problémájával. Petzold a fojtó levegőjű NDK után ezúttal a második világháború utáni Berlin romhalmazai közé viszi a nézőt, hogy a Phoenix bárban az újrakezdés dilemmáit boncolgassa.

Teljes cikk

Mit tanít a holokausztról Kertész?

2016. április 17.

Schmidt Mária

történész

Kertész Imre néhány nappal ezelőtti eltávozása különösen aktuálissá teszi, hogy a mostani emléknapon az ő gondolatait idézzük fel, tudva, hogy 71 évvel ezelőtt Buchenwaldban érte meg a tábor felszámolását, túlélte tehát, annak ellenére, hogy a tábor halottként könyvelte el és elhunytként szerepeltette a nyilvántartásában.

Teljes cikk

Salkaházi Sárára emlékezünk

2016. április 18.

Tallai Gábor

író, a Terror Háza Múzeum programigazgatója

Az áldozatokra emlékezünk és a legsötétebb órában is megnyilvánuló jóra, nem a gonoszra. „Úgy gondolom, hogy a gonosz soha nem radikális, legfeljebb szélsőséges; nincs sem mélyebb értelme, sem ördögi aspektusa. Pontosan azért boríthatja el és mérgezheti meg az egész világot, mert gomba módjára szaporodik. Elgondolhatatlan, a gondolat ugyanis megpróbál a mélybe hatolni, eljutni a gyökerekig, de amint a gonoszt veszi vizsgálódása körébe, tehetetlenné válik, mert semmit nem talál. Csak a jónak van mélyebb értelme, csak a jó lehet radikális.” Hannah Arendt szavai ezek.

Teljes cikk

Embermentő példaképek

2018. április 15.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja alkalmából a mai vasárnapon Ádám László szalézi szerzetes helytállásáról szól a Terror Háza Múzeum előtt 15 órakor kezdődő ünnepi rendezvény.

„Ezután is csak azt tenném, hogy üldözött és bajba jutott embertársaimon segítek,

és ha ezért halál jár, Istennek ajánlom lelkemet.”

(Ádám László, 1944. december)

 

Anhalt István, Balogh Éva, Bíró Pálné, Gadó György, Molnár Péter, Schiller Róbert és sokan mások – honfitársaink, magyarok és zsidó származásúak. A XX. század talán legszomorúbb magyar karácsonyán Budapesten éltek, a szovjet Vörös Hadsereg által körülzárt fővárosban. Bujkáltak és bújtatták őket. Elfogták és megmenekítették őket: a szaléziak – az egyetemes egyház legvidámabb szerzetesei. Olyanok, mint Ádám László, aki saját bőrén tapasztalta meg mindkét diktatúra kíméletlenségét.

A totalitárius rendszerek mérhetetlen szenvedéseket okoztak a XX. század emberének, de céljukat, hogy arctalan és lélektelen tömeget hozzanak létre, hogy az emberekből kiöljék a jót, nem érték el.

Teljes cikk