kiállítás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Ha 1956 a magyar szabadság éve volt, legyen az 2016 is!

2016. március 10.

Balog Zoltán

az emberi erőforrások minisztere

„A cella végén, alkóvszerű benyílóban vagy tízen aludtak ruhában, nők és férfiak vegyesen, a deszkadobogón. Körülbelül ugyanannyi ember ült lehajtott fejjel a falnak fordított székeken, melyek egymástól mintegy két méter távolságban álltak. Mind férfiak voltak, csakúgy, mint az a négy, aki a sarokban állt, óriási tócsák közepén. Orrukat a falnak nyomták, térdük remegett; nadrágja mind a négynek nedves volt. Egy ember a padlón feküdt, vércsíkos, nyáltól és vizelettől irizáló tócsában. Bokájától válláig össze volt kötve, olyan szorosan, mint egy múmia.”

(Fotó: MTI)

Teljes cikk

Politikai szörnyek emlékezete

2017. november 27.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Jó ideje nem hömpölyög a dolgozók tömege a moszkvai Vörös téren és nálunk sem kell ünneplőbe öltözve iskolába menni november 7-én Lenin és a bolsevik többségnek nevezett maroknyi anarchista ünneplésére. A Zürichből 1917. április 9-én induló vonattal nemcsak Petrogradba, de a történelembe is megérkeztek a német kormány hathatós támogatásával a „forradalmárok”. Miért nincs még száz év elteltével sem konszenzus akciójuk, család- és emberellenes rendszerük megítéléséről, miért emlékezünk különbözőképpen rájuk?

„Csupán annyit tudunk, hogy a szovjet út zsákutca volt.”

Catherine Merridale

Vannak még itthon kételkedő kollégák, akik ellenkultuszos konstrukciónak írják le, idézőjelben félhivatalosnak nevezik a bolsevikok világrengető tettének mai minősítését, kiváltó okait és valóságos helyét a bipoláris világot előrevetítő 1917. évben. Készpénznek veszik a korabeli sajtóhíreket és önigazoló érdekességnek találják, hogy egy titkosszolgálati akcióból indult, majd államcsínyben tetőzött nagy októbert mindenki forradalomnak emlegette, a puccs szót le sem írva. A logika mentén nyilvánvalóan napjaink hírei is mind igazak, az újságok csakis a színtisztáról tudósítanak. A forráskritika mellőzése, a hazai és a külföldi szakirodalom ismeretének hiánya és a józan ész kiiktatása mellett tekinthet csak valaki igazodási pontnak száz évvel ezelőtti politikai és bulvárlapokat. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a kellő történelmi távlaton sem vagyunk túl, ami konszenzusos akadémiai alapon legalább 150-200 év. Azt sem árt tudnunk, hogy gyerekeink tankönyvében már hetedik osztályban vastag betűvel szedett államcsínyként határozzuk meg a korábbi piros betűs ünnepet.

A Terror Háza Múzeum november 7-én nyílt kiállításának bejárata

 

Teljes cikk

Függetlenül

2018. november 11.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

1918. november 11-én Lengyelország ismét létezett. Józef Piłsudski államfő a világ összes kormányához eljuttatta örömteli üzenetét hazája függetlenségének visszaszerzéséről. Akkor senki nem méltatta válaszra…

„Legyőzöttnek lenni és nem behódolni győzelem, győzni és megpihenni a babérokon, kudarc.”

                                                                                                         Józef Piłsudski

 

Száz év elteltével mi üzenhetünk a lengyel államfőnek és minden lengyelnek. Lengyelország függetlensége visszaszerzésének 100. évfordulója alkalmából elküldhetjük jókívánságainkat közvetlenül a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) e-mailjére vagy kisfilmmel is kedveskedhetünk a legnépszerűbb fájlküldő segítségével. Szintén a Függetlenség Nemzeti Ünnepén megoszthatjuk Twitteren, Facebookon vagy Instagramon #likePolska hashtaggel, hogy miért is szeretjük Lengyelországot. Én azért, mert hitük súlyos és kemény, a hétköznapokban vállalt, megélt IGEN. És azért, mert tudnak térden csúszni a Szűzanya előtt (bárki láthatja, aki elmegy a Jasna Góra-i kolostorba) és azért, mert fővárosuk turistacélpont templomait imádkozó lengyelek töltik meg, többet adva a betévedt idegennek a vallás- és építészettörténeti hatásnál. Aztán meg azért, mert büszkén használják és szeretik az emlékezettípusú múzeumaikat: a Varsói Felkelés Múzeuma lengyel családoktól és baráti társaságoktól volt zsúfolt ottjártamkor – a nyitás előtt kígyózó sorban csak lengyel beszédet hallottam…

Teljes cikk

„Így győz Hazánk!”

2018. december 16.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

A mai napon ért véget az a háromnapos népszavazás, amellyel Sopron kiérdemelte a leghűségesebb város címet. És amellyel 257 négyzetkilométer maradt magyar kézen.

 

„… a törvényhozás a soproni népszavazási terület lakosainak államhűségét,

melyről mindenkor meg volt győződve, szeretetével viszonozza,

a népszavazás emlékét a következőkben örökíti meg: […]

3. § Sopron sz. kir. város címere a ’civitas fidelissima’ jeligével egészíttetik ki.”

(Részlet az 1922. évi XXIX. törvénycikkből)

 

A hetedikes tananyagban még apró betű, a tizenegyedikes történelemtankönyvben már a főszövegben szerepel, igaz, hogy csak egy mondattal, de vastag betűvel Sopron neve. A „Leghűségesebb város”-ban és a környékén lévő nyolc faluban a velencei jegyzőkönyv értelmében 1921. december 14-én megkezdett és három napon át tartott népszavazáson a 26,9 ezer jogosult 87,7 %-os részvétel mellett 65,1 %-kal Magyarország mellett döntött. Sopronban a 19 ezer jogosult 89,2 %-os részvételével 72,7 % Magyarországra szavazott. Ezzel 257 négyzetkilométer terület maradt magyar kézen. A sorsdöntő népszavazás egyben annak az egyetlen fegyveres ellenállás-sorozatnak vetett véget, amely a trianoni békediktátum ellen szerveződött hazánkban. Az említett tankönyvekben még apró betű sem emlékezik meg a nyugat-magyarországi harcokról, amelyek egyetlen tartós eredménye a Sopron és környéke népszavazás, és a nagyhatalmak által jóváhagyott népakarat: a „területnyereség”.

Teljes cikk

Emberkatedrális

2019. február 19.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Illyés Gyula szóleleménye Márton Áront, Erdély megingathatatlan püspökét emelte az ember által embernek adható elismerés legmagasabb fokára. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjához közeledve a nyolcvan évvel ezelőtt püspökké szentelt, pár év múlva az új, román kommunista állam által üldözött székely magyar hazafira emlékezünk.

Márton Áron püspöki címerében a halmok fölött magányos fenyő áll, a háttérben Székelyföld havasait szimbolizáló hegycsúcs magasodik, középen a Pax jele, melynek két oldalán Csík címeréből a Nap és a Hold látható. Non recuso laborem! „Nem vonakodom a munkától.” – választotta püspöki jelmondatául Szent Márton utolsó fohászát. A kolozsvári Szent Mihály-templomban 1939. február 12-én püspökké szentelt Márton Áron jelmondata életútja meghatározása volt. A latin labor ugyanis egyszerre jelent munkát és szenvedést. II. János Pál pápa a beteg püspökhöz címzett utolsó táviratában az Úr becsületes szolgájának nevezte a kora és egészségügyi állapota miatt hivataláról immár hatodszor lemondott főpapot. A Szentatya ezúttal, öt hónappal a halála előtt, felmentette a kötelezettségei alól. 

Teljes cikk