Újabban megállíthatatlanul terjed a klímaszorongás, s egyik gyermek a másik után esik áldozatául. Nincs abban semmi meglepő, ha négy-ötéves gyerekek, akiket naponta etetnek végítélet-történetekkel, a klímariadalom hálójába gabalyodnak. Ha egyszer szabad volt reszketve szoronganiuk, amiért már az ajtón kopogtat az Armageddon, miért is ne játszaná el annyi gyermek szívvel–lélekkel, hogy ő az emberiség bűneinek áldozata, kivált, ha az idősebbek ezt a szerepet osztották rá.

Ahogy már lenni szokott, a média és a szórakoztatóipar jár az élen: tőlük értesül a nagyközönség az olyan aggodalomtól gyötört gyermek alakjáról, akit nagyon is érthetően kerít hatalmába a földi élet elpusztulásától való rettegés. Ezt a nem is oly régóta teremtett, betegesen szorongó szereplőtípust jól jeleníti meg egy jellemzően önmagát lejárató sorozat az HBO-n, az Eufória. Főszereplője azt tudatja a nézővel, hogy semmi értelme leszoknia a káros szenvedélyéről, mert „hamarosan itt a világvége, pedig még le se érettségiztem!”.