média” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Emberanyag Indexen

2015. március 19.

Tallai Gábor

író, a Terror Háza Múzeum programigazgatója

„A Nemzeti Hírtévé indulása nem volt egyszerű, inkább egy kabarétréfára emlékeztetett. Kapkodva, nem jó emberanyaggal nem lehet csodát várni, hiába szórtak el 1,2 milliárdot.” (Index) Az induló nemzeti hírtévét ekézi Varga Attila. Tiszta sor. Az indexes ökohipszter univerzumban fél tucat termék és tetkóminta van, ami elismerésre érdemes, a többi pusztuljon, mégis azt mondom: VA és a portál végletekkel operáló stílusa (Sith-attitűd) ma már egyáltalán nem bántó, inkább felszínes, igénytelen és ezért unalmas.

Teljes cikk

Az IPM, a magyar „médiacsoda” a hetvenes és nyolcvanas években

2015. június 12.

Pelle János

PhD, egyetemi oktató

A kelet-közép-európai szocialista országokban működött néhány, a szovjet titkosszolgálattal együttműködő szervezet, melyet kevesen méltattak figyelemre. Ilyen volt a harmincas évek európai „népfrontmozgalmának” előzményeire építő Békevilágtanács, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DIVSZ) és a Nemzetközi Újságíró Szövetség (NUSZ). Mindegyiknek komoly tagszervezete és apparátusa volt Magyarországon is, melyek „területenkívüliséget élveztek”, és „többszörös alárendeltségben” működtek: az MSZMP nemzetközi osztálya, a Belügyminisztérium illetékes (III/2-es) osztálya és a katonai elhárítás formális ellenőrzése mellett a szovjet pártszervek, illetve a titkosszolgálat, a KGB utasításait hajtották végre.

Teljes cikk

Digitalizált erőszak

2015. október 07.

Pelle János

PhD, egyetemi oktató

Az antik görög mitológia szörnyetegei az árulkodó nevű gorgók. Ők azok, akikre „iszonyatos ránézni”, mégis vonzzák az emberek tekintetét. Az egyiküket, Medúzát, Perszeusz győzte le: számos képen és szobron örökítették meg a hőst, kezében a rémséges lény fejével. Digitalizált világunkat, ahol százmilliók ülnek egész nap a számítógép előtt, vitathatatlanul uralják a gorgók, nem túlzás azt állítani, hogy meghatározó szerepük van a politikában is. Szolgái az operatőrök, illetve a média azon munkatársai, akik közszemlére teszik az erőszak iszonyatos képeit.

Teljes cikk

Így írtok ti, ott Nyugaton, ja, és a baloldalon

2018. április 20.

Schmidt Mária

történész

Példátlan volt az a médiafelhajtás, amit a fősodrú nyugati sajtó a magyar választással kapcsolatban rendezett. Jól esik, de azért vicces is. Jól esik, mert én magam régóta meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország a világ közepe, a bokréta Isten kalapján, de hogy ezt az „egész” Nyugat is ugyanígy gondolja, ez váratlanul, kedves meglepetésként ért.

Orbán Viktor címlapképe több újságról virított a nyugaton élő emberekre az elmúlt hetekben, mint akármelyik „fejlettnek” kikiáltott demokrácia vezetője. A minapi olasz választások kapcsán fele ennyi jólinformált osztotta meg az észt a nagyérdeművel, közölte megfellebbezhetetlen ítéletét a helyi viszonyokról, az ottani demokrácia és közélet állapotáról, mint esetünkben. Mondanom sem kell, hogy akik oly határozott véleményeket fogalmaztak meg, sőt, nyilvánítottak ki hazánkról, azok általában egy árva szót sem értenek magyarul. Nem jártak itt mostanában, ha valamikor meg is fordultak nálunk, akkor sem álltak szóba másokkal, mint elvbarátaikkal, akiktől azóta is informálódnak. Ez utóbbi lehet, hogy csak jóindulatú feltételezés a részemről, mert sokkal valószínűbb, hogy a sok mértékadó médium tekintélyes és nagytudású szerzőinek nincs is szükségük információkra ahhoz, hogy pontosan tudják, mit is gondoljanak. Itt van mindjárt a Princetonon tanító Jan-Werner Müller, aki az elfogulatlan és persze mértékadó New York Times-ban fejtette ki álláspontját rólunk 2018. április 5-én,  A demokrácia még mindig fontoscímű írásában. 

Teljes cikk

Intelmek és hírek

2018. augusztus 17.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

István szabadon és önként vette fel a kereszténységet, mert független országot alapítani. A történelem igazolta, hogy jó utat választott. Szentté avatásának napja nemzetünk legnagyobb ünnepe. Augusztus 20-a közeledtével az ő és Himnuszunk költőjének szellemi ̶̶̶ erkölcsi testamentumára, intelmeire emlékezünk, utóbbi halálának 180. évfordulója alkalmából is.

„Valójában nem a történelem a mienk, hanem mi vagyunk a történelemé.”

     (Gadamer)

 

Szent István és Kölcsey Ferenc közel egyidősen, a negyvenes éveik elején írták meg intelmeiket. Stabil értékrendet, világos útmutatást, követni érdemes világnézetet hagytak utódaikra. Egyikük sem fogalmazta meg, hogy mi legyen a véleményünk, „csupán” környezetük, népük, országuk figyelmét hívták fel az örök igazságokra. Bölcsességük megszólítja a XXI. század hír- és véleménydömpingjében vergődő emberét is.

Hans-Georg Gadamer óta tudjuk, hogy az önállóság naiv mítosza nem létezik, azaz mindenki korának gyermeke. Meghatároz bennünket kulturális közegünk, a társadalom, amelyben élünk, a nyelv, amit használunk, tele kódolt üzenetekkel és ítéletekkel. Gadamer az Igazság és módszer című művében (1960) ezt így összegezte: „Valójában nem a történelem a mienk, hanem mi vagyunk a történelemé. Már jóval azt megelőzően, hogy utólagos reflexióban megértenénk magunkat, magától értetődően értjük meg magunkat a családban, a társadalomban és az államban, melyben élünk. (...) Ezért nem annyira ítéletei, mint – sokkal inkább – előítéletei alkotják az egyén létének történeti valóságát.”

A heidelbergi filozófus tulajdonképpen arra mutatott rá, hogy véleményünk mennyire függ attól, amit mások sugallnak nekünk. A mai véleményirányító (opinion-builders, opinion-makers) és politikacsináló (policymakers) globális korban, amikor a tömegmédia meghatározza, hogy milyen témákról gondolkodjunk, beszélgessünk, és még az ezekkel kapcsolatos véleményét is a szánkba rágja nem tisztelve szubjektumunkat, amikor már csak az írástudók személyes lelkiismeretében bízhatunk, akkor van szükség nem elégszer felidézni az időtálló, ezért mindig időszerű gondolatokat.

Teljes cikk