nőpolitika” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Bolsevikok a család ellen - Szótárcsere II.

2018. július 07.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

A „nagy októberi” bolsevik puccs századik évfordulóján megjelent Szótárcsere írást gondoljuk tovább a Család Évében, a humánforradalom hajnalán.

„…a kommunizmus története egyben a szavak megváltoztatásának története is.” – Békés Márton megállapítása olyannyira igaz napjainkban, hogy még csak kísérletét látjuk a keresztény értékrendből, világnézetből adódó szóhasználatnak, a Lenin és társai működését megelőző idők tiszteletnyelvezete, szeretetkultúrája visszatérésének.

A bolsevikok legnagyobb tévedése a magántulajdon eltörlése mellett a család elleni támadás volt. A nőt nem anyának és feleségnek, hanem felszabadítandó házi rabszolgának tekintették, hogy aztán mint munkásnőt ipari rabszolgává silányíthassák, megfosztva legszentebb hivatásától, az anyaság gyakorlásától, a gyermeket nem a szülők, hanem a társadalom tulajdonaként kezelték, az abortuszt törvényileg engedélyezték, a házasságtörést szabad szerelemnek hívták, a válás teljes szabadságát követelték, az otthont kommunaházakkal helyettesítették. Mindezt rögtön a hatalomátvételüket követő első három évben követték el az ember ellen, olyan káros eredményeket produkálva, amelyeket magának a nagy Sztálinnak kellett visszacsinálnia.

Teljes cikk

Édes íze a sónak

2019. július 06.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Milyen „nőt” hozott létre a kádári társadalom? Milyen ösztönöket épített a hitben felnőtt, titokban felszentelt, folyamatosan megfigyelt apácában, az egy pártban, egy eszmében hívő, a rendszer vezetőiben bízó egykor életerős ügyésznőben, aki kivégzésekre járt hivatástudatból még mielőtt reggelit készített volna a gyerekének? Vagy a „menő” szocialista nagyvállalat első női vezérigazgatójában, aki belebetegedett a felkészültsége, tudása, józan esze és a valóság közti oldhatatlan ellentétbe? Milyen volt az ő aktív, tenni, jobbítani vágyó, korán érett felnőttségük a már „bársonykesztyűs”, de még mindig szabadsághiányos „jóléti” diktatúrában? Meg tudtak-e változni a kommunizmus bukása óta vagy továbbra is magukban hordozzák akkori reflexeiket? Milyen emberi tragédiák rejtőznek a büszke fogalom, a rendszerváltoztatás, rendszerváltozás mögött?

Kormos Valéria Álomszövők című kötetének hősei nem hányódó kisemberek, nem is döntésképtelen átlagosak, de végtelenül kiszolgáltatottak, akár feljebb, akár alul vagy középen vannak társadalmi rangsorukban. Néha szédülünk, néha derülünk életük, sorsuk olvasásakor.

Teljes cikk