A magyar miniszterelnöknek a közelmúltban Tusnádfürdőn tartott beszédében olyan fogalmak, mint a demokrácia, a szabadság, a liberalizmus és a kereszténység viszonya is szóba kerültek, amelyek visszatérő témái nem csupán a politikai közbeszédnek, de a katolikus társadalomteológiának is. Orbán Viktor hazánk, sőt a nyugati világ kívánatos jövőjeként egy olyan lelki, eszmei és politikai irányvonal követéséről beszélt, amelyet szabadulni akarva korábbi illiberális demokrácia szóhasználatának sokak, hisztérikus ideológiai megmondóemberek és médiaguruk számára negatív kicsengésétől, a liberális demokrácia alternatívájaként keresztény demokráciának nevezett.

A keresztény demokrácia mint társadalmi modell sem a miniszterelnök, sem a társadalomteológia értelmezésében nem azonos a kereszténydemokrácia bő száz esztendeje egy politikai közösséget, pártcsaládot jelölő fogalmával, még ha az utóbbi az előbbi eszméi mentén igyekszik is értelmezni önmagát. Hiszen a mai politika világában a magukat kereszténynek nevező mozgalmak is sodródhattak távol attól az értékrendtől, amelyet a keresztény hit, hagyomány és kultúra hordoz hitelesen. Orbán Viktor ezért is emlékeztetett arra, VI. Pál pápa bő fél évszázados elemzését is idézve, hogy a közelmúltig a nyugati kultúra alapértékének számító demokrácia értelmezésében három, egymással rivális alternatíva létezett, a kereszténydemokrata, a szociáldemokrata és a liberális demokrata interpretáció.