petőfidíj” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Igazságot akartunk, és jogállamot kaptunk

2015. december 16.

Schmidt Mária

történész

Több mint egy évtizeddel ezelőtt találkoztam először Karol Sauerland nevével. Akkor jelent meg ugyanis könyve a Harminc ezüst, besúgások és árulások. Ez a téma akkoriban és azóta is a rendszerváltoztatás utáni közbeszéd egyik neuralgikus, máig megoldatlan kérdéskörét veszi górcső alá. Sauerland ugyanis lengyel. Tapasztalatai, reflexiói nagyon is hasonlóak ahhoz, amiken mi is keresztülmentünk, amik minket is formáltak. Válaszokra várnak ők is, mi is. Közös múltunk olyan közös tapasztalatokkal vértezett fel bennünket, amelyek markánsan megkülönböztetnek minket Európának attól a felétől, amelyet a szerencse megkímélt a szovjet megszállás és a vele együtt járó kommunista diktatúra tapasztalataitól.

Teljes cikk

„Krakkóból Rómába, az oltár dicsőségébe"

2017. december 03.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

II. János Pál pápának sok barátja és munkatársa volt. Közülük a leghűségesebb Stanisław Dziwisz, aki 39 éven át szolgálta őt és aki az idei Petőfi-díj várományosa. Dziwisz bíboros a fenti címmel jegyezte vallomását honfitársáról, a lengyel pápáról a 2015-ben magyarul is megjelent kötetben.

Stanisław Dziwisz az Anyaszentegyház bíborosa, Karol Józef Wojtyła igaz barátja, a római katolikus egyház 264. pápájának, II. János Pálnak áldozatos szolgája. Páratlan életútja során 39 éven át kísérte, követte és óvta honfitársát, az első lengyel pápát, aki még közös hazájukban szentelte őt áldozópappá, majd nevezte ki titkárává krakkói érseki hivatalában. Karol Wojtyła Róma püspökeként még inkább ragaszkodott erős támaszához. Stanisław Dziwisz személyi titkárként szolgálta őt, II. János Pál hite szerint személyében vagyont talált, olyat, amelynek nincsen ára, nincsen, ami Vele értékben fölérne.

Dziwisz atya  történelmi pillanatokban állt II. János Pál pápa mellett. 1979 júniusában, a kommunista diktatúrává kényszerített szülőhazájukba tett első apostoli látogatásuk felmérhetetlen lelki megerősítést adott lengyelek millióinak, s döntően hozzájárult a szocialista világrendszer összeomlásához. Dziwisz így vallott később erről: „Minden új volt mindenki számára, minden egyes pillanat. A találkozó Krakkó győzelmi terén megváltoztatta Varsó, Lengyelország és az egész világ közhangulatát. Valami elkezdődött, ahogy ő mondta, engedjétek, hogy a szellem kitáruljon és megújítsa a föld arculatát. Ez a gondolat kelt életre azon a helyen. Az emberek érezték, hogy sokan vannak, hogy egységben vannak, és hogy ezt a morális erőt tiszteletben kell tartani.” A lengyel út igazi diadala az volt, hogy több millió lengyel felismerte: bár diktatúrában élnek, nem szabad félniük, mert nincsenek egyedül.

Teljes cikk