A húszéves Chris Gueffroy, aki a kelet-berlini schönefeldi repülőtér éttermének egyik pincére volt, sosem találkozott az ötvennyolc éves nővérrel, Ida Siekmannal, bár mindketten a kettészakított német város keleti felében éltek. Mégis, egy dolog minden kötélnél erősebben összekötötte őket: szabadok akartak lenni, saját kezükbe akarták venni sorsukat, el akartak szökni a kommunisták uralta Kelet-Németországból. Siekmann a fal felállítását követően nem sokkal a saját lakása ablakából kiugorva próbált meg átszökni a nyugati oldalra még 1961-ben, Gueffroy pedig másodmagával a falon átmászva próbálta elhagyni a reménytelen diktatúrát 1989 februárjában. Előbbi a betonon zúzta össze magát, utóbbit egy határőr lőtte agyon a pártutasításra kiadott Schießbefehl, vagyis tűzparancs alapján. Ida Siekmann a fal első, Chris Gueffroy pedig az utolsó halálos áldozata volt. A szomorú lista, amely a berlini fal áldozatairól szól, sajnos nemcsak két nevet tartalmaz, hanem jóval többet. Róluk szól az írás.

A II. világháború befejeztével a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió szembenállása évtizedekre meghatározta a világpolitika további alakulását. A legszembetűnőbb ellentétek az öreg kontinensen voltak: a legyőzött Németországot kettéosztották, akárcsak az egész kontinenst és fokozatosan építették ki a két világot egymástól hermetikusan elzáró falrendszert. Első körben „csak” szögesdrótot húztak a keleti és a nyugati szektor közé, amelynek keleti felén számos épületet lebontottak, nehogy onnan kiugorva átjusson valaki a szabad (a kommunista terminus technicus szerint „elnyomó kapitalista”) világba. Mivel Nyugat-Németország a Marshall-segélynek is köszönhetően egyre gazdagabbá vált, számos keleten rekedt német polgár számára vált elsőszámú célponttá, így nem volt kérdés az, hogy őket kellett megakadályozni, nehogy átjussanak a szabad világba, hiszen akkor a korábbi moszkvai emigráns kommunista, Walter Ulbricht és az általa vezetett párt, a Németország Szocialista Egységpártja komoly kihívásokkal, sok-sok konkrét kérdéssel nézne szembe. Miért szebbek a házak odaát? Miért van több gépkocsi, miért jobban öltözöttek az emberek, ha mi itt keleten élünk a legjobb és legdemokratikusabb rendszerben a Szovjetunió védőszárnyai alatt?