szabadság” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 15

Európa szerencséje

2018. december 04.

Schmidt Mária

történész

Meghalt George H. W. Bush, az Egyesült Államok első elnöke, aki hivatali ideje alatt hazánkba látogatott. Jelen írással tiszteletünket és köszönetünket fejezzük ki az Elnöknek és az Embernek, akinek szabadságunkat köszönhetjük.

 

„George Bush Európa és a németek szerencséje.”

(Helmut Kohl)

 

„Azért vagyok itt ma, hogy felajánljam Magyarországnak az Egyesült Államok partnerségét.”

(George Bush Budapesten)

 

 

Soha életemben nem éltem át akkora vihart, mint aznap délután a Kossuth téren, amikor 1989. július 11-én az Egyesült Államok elnökére, George Bushra vártunk. Sokan voltunk, és senki sem ment haza. Az elnök körbenézett. Szemben vele a Fiatal Demokraták Szövetségének vihar szaggatta transzparensén angolul és magyarul az állt: „Szabadíts meg bennünket Jaltától!” Az elnök egy hirtelen ötlettől vezérelve összetépte a kezében tartott papírt, és elkezdett beszélni. „Fogom ezt a beszédet, és összetépem. Túl régóta állnak már itt. Azt akarom, hogy tudják, az Egyesült Államok elnökeként azért jöttem ide, mert mi amerikaiak különleges, szeretetteljes érzéseket táplálunk a magyar emberek iránt. Engedjék hát meg, hogy a szívemből szóljak, és ne szaporítsam a szót. Ezt a papírt pedig összetépem.” A szabadságról beszélt, arról, hogy ezúttal mellettünk állnak majd, hogy most nem hagynak minket magunkra. „Együtt akarunk dolgozni Magyarországgal azon, hogy folytatódjanak a most zajló változások és reformok” – mondta.

 George H. W. Bush a Kossuth téren 1989. július 11-én

Maga az a tény, hogy Magyarországra látogat egy amerikai elnök, jelezte, hogy felkerültünk a térképre, hogy figyel ránk a világ legfontosabb országának vezetője. Ez igazi önbizalommal és reménnyel töltött el mindannyiunkat, feledtette velünk az égszakadást és földindulást. Másnap Bush elnök nemcsak Grósz Károllyal, Nyers Rezsővel, Németh Miklóssal és Pozsgay Imrével, vagyis a párt és a kormány vezetőivel találkozott, hanem a nagykövet (Mark Palmer, 1986–1990) rezidenciáján fogadta az ellenzék vezetőit, és ezzel legitimálta őket. Bush felismerte, hogy az eseményeket már nem az óvatos és beijedt pártvezetők, hanem a türelmetlen és eltökélt ellenzékiek határozzák meg. Saját szemével győződött meg arról, hogy az események a tervezettnél sokkal gyorsabban követik egymást. Számára és számunkra is egyértelművé vált: a pártállam felett megkezdődött a visszaszámlálás. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tartott július 12-ei beszédében az elnök ki is mondta: Európa egységének helyreállításában kulcsfontosságú szerepet szán Magyarországnak. Bush nagyon is jól értette a jelentőségét a közel egy hónappal korábban, június 16-án megrendezett újratemetésnek, amely egyrészt szimbolikusan is véget vetett a Kádár-rendszernek, és ezzel a szocializmusnak magyar földön, másrészt Orbán Viktor beszédében először hangzott el újra ország-világ előtt a magyar nép igénye a nemzeti függetlenségre, a szabad választásokra és a demokratikus berendezkedésre.

Teljes cikk

Anyaság és női méltóság

2019. március 04.

Horváth Pál

teológus, vallástörténész

A hazánkban legutóbb bejelentett, a gyermekvállalás feltételeit javító családpolitikai intézkedések élénk visszhangot váltottak ki az európai liberális világszemlélet propagandistái, saját nihilizmusukba belefeledkező politikusok és minden hagyományra, értékre ferde szemmel tekintő bértollnokaik között. Sokféle vádat hordtak össze a rasszizmustól a lelki diktatúráig, egyik fő érvük azonban az volt, hogy a gyermekvállalás támogatása egyszerűen gyermekszülésre kényszeríti, méltóságukban megalázza, szabadságuktól fosztja meg a nőket. Mivel a pergőtűz alá került támogatási rendszer hátterében tudatosan vállalt keresztény értékek állnak, bírálói pedig általában is harcos ellenzői mindennek, ami keresztény, érdemes elgondolkoznunk azon, miként is vélekedik az egyház a nőről, annak méltóságáról és szabadságáról. A téma megítélése, mint annyi másé, maga is változott, fejlődött az elmúlt évezredek során, ám a nőnek, mint anyának a tisztelete sajátja volt minden történelmi kornak. Nem arról van tehát szó, hogy valamilyen agresszív férfisovinizmus tekinti a női méltóság lényeges elemének az anyaságot, mint azt korunk liberális feministái és gender-prófétái mantrázzák, hanem olyan természetes adottságról, amely örök, ki nem rekeszthető eleme a női méltóság és hivatás egyre gazdagabb, sokrétűbb fogalmának.

Teljes cikk

Új világ született: a Nyugat önbizalomvesztésének százada

2019. március 22.

Fekete Rajmund

történész

„Az átlagember számára minden probléma a II. világháborúval kezdődött.

A tájékozottabbak szerint az elsővel.”

Erik von Kuehnelt-Leddihn

 

Száz év távlatából nézve az első világháború, vagy ahogy az angolszász irodalom hívja, a „Nagy Háború” egy letűnt kor romantikus, távoli, furcsa háborújának tűnhet. Fekete-fehér, kezdetleges némafilmek peregnek le szemünk előtt, az emberek mosolyogva, szinte önfeledten indulnak a csatatérre, hogy „hősi helytállással, vitéz tettekkel gyors győzelmeket” arassanak. Ma már tudjuk, nem ez történt. „Beköszöntött a személytelen és gépesített öldöklés korszaka.”

Sajnálatos módon a magyar történelemtudomány nem kezelte megfelelő helyén az I. világháború jelentőségét és súlyát, hiszen mind a mai napig ugyanazt az idejétmúlt elbeszélésmódot tükrözi: győztesek és vesztesek, demokrácia és diktatúra, jók és rosszak, egy kis merénylet, egy kis gáztámadás, egy kis tömegmészárlás, egy kis béke és megvolnánk.

Schmidt Mária részéről bátor vállalkozás, hogy új könyvében más, magasabb értelmezési keretet ad a száz évvel ezelőtti történéseknek és kilép a „háborús logika” útvesztőiből. A kötet címe is világosan és egyértelműen fogalmaz: új világ született. Félelmetes és idegen világ, amely újrarajzolta Európa térképét, áthelyezte a világgazdaság súlypontjait, magában hordozta a második és a „harmadik” (hideg) világháborút, a diktatúrákat, a kommunistákat, a fasisztákat, a nácikat és a rövid, de annál véresebb XX. századot. Ahogy fogalmaz: „Az I. világháború a régi világot drámai erővel lökte át az újba. Egy olyan újba, amely a Nyugat önbizalomvesztésének századává vált.”

Teljes cikk

Ausztráliai regény

2019. április 04.

Kormos Valéria

újságíró

Az egyik napon régi papírjaimat őrző dobozomból kivettem néhány kék, légipostai levelet. Ahogy olvasásukban elmélyedtem, úgy éreztem, mintha egy regény lenne. Története a XX. század hetvenes éveinek Magyarországán kezdődik és máig tart. Két fiatal nő útja, sorsuk alakulása, akik Budapesten kötnek barátságot. Pályakezdők, még nem alapítottak családot. Egyikük, az újságíró én vagyok, a barátnő pedig – akit Áginak hívnak –, tanárnő egy jónevű gimnáziumban. Igazságérzetük, érzékenységük nagyobb az átlagosnál, így gyakoriak összeütközéseik mindazzal, ami azokban az években körül veszi őket. Szinte naponta kell kitalálniuk, hogyan tudnak fennmaradni és belső világuknak is megfelelni. A korra jellemző, hogy nemcsak ők küszködnek e kettősséggel. Tetézi mindezt, hogy úgy látszott ekkor, Magyarországon, az ő életük alatt nem történhet sorsfordító változás. Ágival és másokkal sokat beszéltünk e teherről és arról, milyen lehet másutt, igazán szabadon élni. 

1974-ben jártunk. Elakadt a lélegzetem, amikor Ági azzal állított be hozzám, hogy búcsúzni jött. Annyit mondott még, hogy a véletlennek köszönhetően megismerkedett egy ausztrál fiúval és úgy döntött, társa lesz. A részletekbe nem avatott be, én pedig nem kíváncsiskodtam. Átéreztem milyen nehéz lehet számára, hogy tudja, ha elmegy, talán évek múltán láthatja viszont családját és barátait. Szóba került még, hogy a közelmúltban nagy megrázkódtatás érte, amely megerősítette elhatározásában, hogy új életet kezdjen egy másik földrészen. Megígérte nekem, hogy mindenről beszámol amit megtapasztal, jóról, rosszról egyaránt, hátha hasznomra lesz.

Teljes cikk

Társadalmi tanítás és keresztény demokrácia

2019. augusztus 20.

Horváth Pál

teológus, vallástörténész

Tusnádfürdő üzenete a keresztény magyar államot megalapító szent király ünnepén is aktuális.

A magyar miniszterelnöknek a közelmúltban Tusnádfürdőn tartott beszédében olyan fogalmak, mint a demokrácia, a szabadság, a liberalizmus és a kereszténység viszonya is szóba kerültek, amelyek visszatérő témái nem csupán a politikai közbeszédnek, de a katolikus társadalomteológiának is. Orbán Viktor hazánk, sőt a nyugati világ kívánatos jövőjeként egy olyan lelki, eszmei és politikai irányvonal követéséről beszélt, amelyet szabadulni akarva korábbi illiberális demokrácia szóhasználatának sokak, hisztérikus ideológiai megmondóemberek és médiaguruk számára negatív kicsengésétől, a liberális demokrácia alternatívájaként keresztény demokráciának nevezett.

A keresztény demokrácia mint társadalmi modell sem a miniszterelnök, sem a társadalomteológia értelmezésében nem azonos a kereszténydemokrácia bő száz esztendeje egy politikai közösséget, pártcsaládot jelölő fogalmával, még ha az utóbbi az előbbi eszméi mentén igyekszik is értelmezni önmagát. Hiszen a mai politika világában a magukat kereszténynek nevező mozgalmak is sodródhattak távol attól az értékrendtől, amelyet a keresztény hit, hagyomány és kultúra hordoz hitelesen. Orbán Viktor ezért is emlékeztetett arra, VI. Pál pápa bő fél évszázados elemzését is idézve, hogy a közelmúltig a nyugati kultúra alapértékének számító demokrácia értelmezésében három, egymással rivális alternatíva létezett, a kereszténydemokrata, a szociáldemokrata és a liberális demokrata interpretáció.

Teljes cikk