Egy kitűnő magyarkanizsai (Északkelet-Vajdaság) borász élesszemű megfigyelése adta az ötletet a következő íráshoz. „Mit szólnának a csajok ahhoz, ha a pasik másfél millió, 15–25 éves, szabad nő betelepítését szorgalmaznák Európába?” – tette fel a kérdést egy alkalommal.

A történelem félig földrajz, félig demográfia. Nem kell sem Oswald Spenglernek, Arnold Toynbee-nak vagy Niall Fergusonnak lenni ahhoz, hogy felismerjük a népesedés és a geopolitikai helyzet által kialakított mozgásokat. Például azt, hogy üres tér nem marad betöltetlen, a népvándorlások jó ideje keletről nyugatra és délről északra tartanak, a gazdasági prosperitás pedig vonzza a túlnépesedett, ugyanakkor kevésbé tehetős térségek lakóit. Ez az együttállás valósul meg korunkban is, amikor a gazdaságilag fejlett (ide értve a kereseteket, a technológiai színvonalat és az erőforrásokkal való ellátottságot) és demográfiailag stagnáló/hanyatló európai kontinens délkelet felől olyan nyomásnak van kitéve, amely gazdaságilag fejletlen, viszont rohamosan növekvő népességű térségekből érkezik. Az egyenlet röviden úgy írható le, hogy az anyagilag termelékeny, de biológiailag terméketlen tér odavonzza azokat, akiknél a helyzet éppen a fordítottja. Az újdonság az, hogy a kívülről jövőket most belülről támogatják. Kis túlzással a kívülről érkező fiatal, muszlim férfiakat férjezetlen, liberális nők várják tárt karokkal.