Sztálin az ország első temetkezési vállalkozója. Szívósan gyűlöl és kitartóan bosszúálló. Könyörtelen ragadozó és rettenetes agyafúrt, de nem okos. Kielégíthetetlen a hatalomszomja. Hruscsov a vérszomjas, a kíméletes, a hízelgő, a nyugatos, az utazó, az imperialista, az igazmondó, a goromba, a szónok, az udvarképes, a békeharcos. Kádár az érthetetlen talány. Megszállott? Pár hónap alatt átgázolt barátain, fogoly- és minisztertársain…. Kemény szavak, nyers igazságok. Egy félrabságra kényszerült magyar főpap jelzői. Ösztönös és erős mondatok.

Kicsit furcsa érzés kerített hatalmába, amikor az első, Mindszenty József által nem a nyilvánosságnak szánt, a követségi magányban önmaga lekötésére, tájékozottságának szinten tartására, a világ folyásának tanulmányozása végett lejegyzett sorait először és elsőként tette közzé a Szépmíves (Mindszenty József: 1956 – Írások a hagyatékból. 2016). Zavart, hogy nem is titkolják, Mindszenty atya nem kívánta megjelentetni a forradalom leverésével, a megtorlásokkal, az „ellenzékieskedő kommunista” Nagy Imrével és Kádárral, az ő méltánylóival kapcsolatos gondolatait. Ennek ellenére vagy éppen ezért újabb hasonló „forrásközléssel” jelent meg a kiadó a bíboros kéz- és gépiratait őrző alapítvány hozzájárulásával. Valóban izgalmas, éleslátással, szókimondással bíró, a „félrab” szerzőjük nem mindennapi tájékozottságáról tanúskodó bátor szövegek, kisesszék ezek.