szovjetunió” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 8

Hadifogság vagy rabszolgaság?

2015. február 25.

Baranyi Tamás

történész

A második világháború után a Szovjetuniót a hamvaiból kellett újjáéleszteni, amihez nagyon is hiányzott a háború alatt elveszített sokmillió férfi. Rabszolgamunkát biztosító táborok ugyan már 1919 óta léteztek, „hatékonyságuk” azonban meglehetősen kérdéses volt: Anne Applebaum számításai szerint csak 1942–43-ban a foglyok negyede halt éhen. 1945 májusában a győzedelmes Szovjetunió valójában füstölgő romhalmaz volt, ahol a német és szovjet katonák házról házra, utcáról utcára vívott totális háborúja szinte mindent elpusztított. A háború végével a Kreml urai azonban szinte korlátlan emberanyaghoz jutottak a legyőzött németek és a kelet-európai népek lakosságával.

Teljes cikk

Így festene egy felszabadítás?

2015. április 30.

Schmidt Mária

történész

Minél többet foglalkozunk a magunk mögött hagyott száz esztendő történetével, annál megmagyarázhatatlanabbá válik maga a XX. század. Nincs jobban dokumentált korszaka az emberiség történetének, és lám: még a legjobban fájó emberáldozatok számánál is mindennaposak a százezres, olykor milliós eltérések.

A szenvedés karmestereinek nem számított egy ember élete. A keserű igazság az, hogy százezer, vagy sok millió emberi lény sem számított. Nekik nem számított. De ha mi utódok sem igyekszünk megszámlálni veszteségeinket, nem igyekszünk minden erőnkkel nevet adni a nyomorultul elpusztult névteleneknek, úgy végképp megfosztjuk az áldozatokat emberi mivoltuktól. Az embernek ugyanis – legyen a sors bármilyen kegyetlen hozzá – úgy illő, hogy neve és története is legyen.

Teljes cikk

Erkölcsi kötelességünk, hogy ne hagyjuk elfeledni a kommunizmus áldozatait

2015. augusztus 19.

Balog Zoltán

az emberi erőforrások minisztere

A második világháborút követően Magyarország útja – sorstársaihoz hasonlóan Közép- és Kelet Európában – nem a diktatúrából a szabadságba, hanem a diktatúrából a diktatúrába vezetett. Az itt élők nem választhattak, a saját sorsukról nem ők döntöttek. A második világháború lezárása nem a fejlődést, nem a békét, hanem újabb hazugságokat, szenvedést, igazságtalanságot hozott sokak életébe. Szembe kell néznünk ezekkel a történelmi bűnökkel, ezzel a történelmi tragédiával!

Teljes cikk

Hogyan került Gagarin a karácsonyfára?

2015. december 31.

Baranyi Márton

Nagy Péter európai utazásait követően honosíttatta meg a karácsonyfaállítás hagyományát hazájában. A szokást végül az első világháborúban betiltotta az ortodox egyház, mondván az a német ellenségtől ered. A faállítást a rákövetkező évek kommunista vallásellenes kampányai sem tudták eltörölni, a harmincas évek közepétől ismét engedélyezték azt a gyerekekre hivatkozva. Karácsonyfa helyett azonban újévi fát állítottak, a díszítések pedig a szovjet szimbolikát hangsúlyozták.

Teljes cikk

A szovjet börtöntetoválások titkos jelentései

2015. december 31.

Sallai Zsófia

történész

Egy kép többet mond ezer szónál, és ez vonatkozik a tetoválásokra is. Régen úgy tartották, varázserejük van vagy megóvják viselőjét a bajtól. Sokszor hovatartozást, hitet, elért eredményeket is kifejeztek. A kommunista Szovjetunió börtönlakóinak tetoválásai is titkos jelentéssel bírtak.

Teljes cikk

Csernobil 30 – egy rendszer alkonya

2016. április 26.

Szabó Ákos

történész

1986. április 26-án, szombat hajnalban a Szovjetunióban lévő Pripjaty városát hatalmas detonáció rázta meg. Mivel a hozzávetőleg ötvenezres város lakosságának nagy része aludt, viszonylag kevés szemtanúja volt a rendkívüli esetnek, a többség az államilag ellenőrzött médiából volt kénytelen tájékozódni az eseményről.

Teljes cikk

A Szovjetunió bizarr buszmegállói

2016. április 30.

Baranyi Márton

Szemben a nyugati világ szabványosított, egyszerű darabjaival, a Szovjetunióban éppen a buszmegálló-tervezés vált a művészi kísérletezés terepévé.

Teljes cikk

A szovjet Titanic utolsó útja

2016. november 15.

Szabó Ákos

történész

1986 nyárutóján a szovjet társadalmat az áprilisi csernobili atomreaktorban bekövetkezett robbanás következményei és a júniusi mexikói futball világbajnokság eseményei tartották lázban. Természetesen az előbbi esemény következményeinek híreit a pártállami sajtó nagyon keményen cenzúrázta, csak a legszükségesebb, kellőképpen tompított információt juttatta el a majd háromszáz milliós ország lakosaihoz. Utóbbi világeseményről bővebben – és főleg kevésbé cenzúrázva – számolt be a Pravda a többi szovjet sajtótermékkel együtt. A Belgium elleni vereséget követően már másnap olvashatók voltak a beszámolók a nagy reményekkel indult, főképp a Dinamo Kijevre épített szovjet csapat kieséséről.

Ez év augusztus 31-én történt még egy esemény, bekövetkezett egy tragédia a Fekete-tengeren, amelynek tényét az állami felügyelet alatt álló, rövid pórázra fogott sajtó igyekezett elhallgatni. Köztudomású, hogy a kommunista diktatúra éveiben a szovjet birodalom területén megtörtént balesetekről, katasztrófákról a sajtó mélyen hallgatott, hiszen minden napvilágra került negatív esemény rést ütött volna a kommunizmus sziklaszilárdnak látszó pajzsán, beárnyékolta volna a kommunista embertípus hibátlanságának mítoszát. Légikatasztrófákról, bányaszerencsétlenségekről, brutális tűzesetekről a szovjet állampolgárok vajmi keveset tudhattak, annál többet olvashattak a munkaversenyekről, a szocialista rendszer helyességéről és a kapitalista világ közelgő bukásáról.

Teljes cikk