terror” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Nyelv és szabadság

2016. március 24.

Schmidt Mária

történész

A brüsszeli merényletsorozat egész kontinensünk ellen irányult. A támadásokat a belga hatóságok nem tudták megakadályozni, annak ellenére, hogy hónapokkal ezelőtt rendkívüli állapotot hirdettek. De ami még ennél is aggasztóbb: a belga főváros arab negyedének lakói majd fél éven keresztül rejtegették és bújtatták azt a körözött terroristát, aki a párizsi terrortámadások egyik fő gyanúsítottja.

Teljes cikk

Idegen vonat hazai pályán – Marxizmus orosz módra

2017. november 23.

Balogh Gábor

történész

A marxizmus olyannyira idegen volt 1917-ben az orosz társadalomnak, mint az a porosz vasúti kocsi az orosz vaspályának, amely Lenint és elvbarátait áprilisban Pétervár felé szállította.

 

„Oroszországban előtörnek a sehogy el nem fojtható ösztönök,

az embereket pedig valójában pusztán saját önző, csaknem állati felbuzdulásuk hajtja,

melyet a közjó meghatározásainak legkülönbözőbb lepleibe bújtatnak.” 

Alekszej Tolsztoj

 

Száz évvel ezelőtt, 1917 őszén Pétervárott a hatalom az utcán hevert. Az Ideiglenes Kormány képtelen volt akár csak a rend látszatát is fenntartani Oroszországban, az így keletkezett hatalmi vákuumot a német hadvezetőség által hazaszállított Lenin vezette bolsevikok töltötték ki. A sikertelen nyári puccskísérletüket követően maga Lenin sem akarta elhinni, hogy ezúttal ilyen könnyen kezükbe kerül a hatalom. Trockij írt erről: „Lenin el volt ragadtatva, aminek felkiáltásokkal, nevetéssel, kezét dörzsölve adta jelét, majd hallgatagabb lett, elgondolkozott és így szólt: „Hát, talán így is lehet, mindegy, csak legyen miénk a hatalom.” (Mihail Heller - Alekszandr Nyekrics: Orosz történelem II. A Szovjetunió története. Osiris-2000, Bp. 1996. 28. o.) A hatalom megragadása viszonylag egyszerűen sikerült a bolsevikoknak. Olyannyira egyszerűen, hogy „Oroszország” (az idézőjel azért is indokolt, mert Oroszország esetében ebben az időszakban inkább beszélhetünk történelmi−földrajzi fogalomról, semmint működőképes, nemzetközileg elismert állami entitásról) és a pétervári lakosság az első napokban észre sem vette, milyen jellegű változás következett be az ország élén. Ugyanez igaz az orosz társadalom jelentős részére is; a bolsevik hatalomátvétel következményei csak az 1920-as években jelentkeztek az egyes közösségekben.

Teljes cikk

A jót meglátni nem volt dolga

2018. február 26.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Hogy is múlhatna el február 25-e, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja úgy, hogy ne lebegne bennünk az erőszakszervezet vezetőjének neve, Péter Gáboré, az ÁVH góréjáé.

Talán nagyobbat szólt volna Müller Rolf november közepén Péter Gáborról megjelent könyve, ha február 25-ére időzíti megjelenését a kiadó. Mert valóban jó olvasmány, és nem csak szakmabelieknek ajánlott. Karácsonyi könyvvásárra kicsit bizarr téma… Többen megírták már, hogy a kötet hiánypótló. Az irodalomjegyzék nélkül is 270 oldalon, hat nagyobb fejezetben megírt életrajz szintetizáló igénnyel sűríti főszereplője sajátos életkörülményeit, választott mozgalmának működését és hatását. Informatív képet rajzol a mélyen ellentmondásos diktatúráról, amely a főhőst, saját gyermekét is felfalta, de csak miután felemelte.

A könyv egyetlen hátránya, hogy későn született. Érdekel még valakit, 27-28 évvel a rendszerváltoztatás után, hogy milyen ember volt a rettegett ávó vezére, egyáltalán mi volt az ávó? Merem ezt azért felvetni, mert a Terror Háza Múzeumot, Péter Gábor egykori székhelyét látogató középiskolások, nem tudják mi az, hogy Államvédelmi Hatóság, mi történt 1917. november 7-én, de még azt is csak megtippelni képesek, hogy miért markáns piros a kiállításhoz vezető lépcsőház uralkodó színe. A 2000 után születettek számára mindez olyan távoli, mint a mohácsi csata – egy dátum, néhány név és fogalom. És jól is van ez így, mert a szabadságban születtek és felnőttek józanul, mindenféle elfogultság és előítélet nélkül lehetnek nyitottak a múltra. Ez egyben a válasz is az iménti kérdésre: ha kevesebb is a tudásuk, de érdeklődésük annál nagyobb közös múltunk iránt.

Müller Rolf sodró lendületű könyve a fiataloknak is szól. Előítélet és elfogultság nélkül mutatja be azt a két meghatározó történelmi időszakot, amelyekben Péter Gábor üldözött, majd üldöző volt. Nem hallgatja el sem az egyik, sem a másik alantas módszereit. Jóval több, mint történészi feldolgozás; stílusa és eleganciája van, olykor finom iróniája. Igazi akcióregény, valóságos szereplőkkel és valódi történetekkel. Letehetetlen olvasmány.

Teljes cikk