vértanú” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Egy jó pásztor halála

2018. április 29.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Brenner János vértanút május 1-jén avatja boldoggá az Egyház. Tizenkét nappal 26. születésnapja előtt, 1957. december 15-ére virradó éjszaka végeztek vele a kádári diktatúra kiszolgálói. Ebben az évben vele együtt öt papot gyilkoltak meg, hogy újra megfélemlítsék Krisztus magyarországi követőit. Mindet. 1956 után…

 

„Az éjszaka nagyon hosszú és sötét lesz.”

(Tyihon pátriárka, 1925)

 

Tóth Ilona orvostanhallgató, Pálinkás-Pallavicini Antal honvéd őrnagy, Mindszenty József kiszabadítója és a Széna tériek közül öten  ̶  a legendás Szabó János bácsi, 59 éves gépkocsivezető, Rusznyák László és Laurinyecz András bányászok, Folly Gábor betanított munkás és a jugoszláv állampolgárságú Ekrem Kemál villanyszerelő  ̶  a statáriális népbíráskodás áldozatai, mind halottak 1957 decemberére. De a legyőzőknek több kellett a forradalom hőseinek életénél: országos megtorlás, általános megfélemlítés. Egy népszerű, derűt és békét sugárzó pap, akinek egyetlen bűne, hogy sokakat vonz a templomba, és akinek brutális meggyilkolása lecsendesíti és szétzavarja a nyájat. Szimbolikus, hatásos gaztett.

Brenner János 32 késszúrással meggyilkolt holttestének boncolási jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy a nyelvcsont és a gégeporc többszörösen eltört: a nyakára léptek, megtaposták. A reverendához tartozó fehér papi galléron talajnyomok voltak és egy cipőtalp körvonala is kirajzolódott rajta. A gyilkosság keresztényellenes motivációja világos: nemcsak megölni, hanem meggyalázni is akarták. A legtöbb szúrás az Oltáriszentséget védelmező karját érte.

Teljes cikk

Mártírok ideje

2018. november 04.

Horváth Pál

teológus, vallástörténész

62 évvel ezelőtt ezen a napon indult el a világtörténelmi jelentőségű magyar forradalom és szabadságharc leverése. A november 4-e előtti és utáni hősökre és áldozatokra, 1956 vértanúira emlékezünk.

Amikor évről évre megemlékezünk 1956 hőseiről, mártírjairól, a történelmi, politikai méltatásokon túl érdemes végiggondolnunk, hogy mit jelent az ő alakjuk a keresztény ember szemszögéből. A kultúránk alapját adó keresztény hagyomány, értékrend szerint a vértanúság „a hit igazsága melletti legnagyobb tanúságtétel; olyan tanúságtételt fejez ki, amely egészen a halálig terjed”. A hitünk melletti kiállás azonban a történelemben nem csupán a vallási igazságok melletti tudatosan vállalt szenvedést és életáldozatot jelenti, hanem tágasabb: az evilági valóság nemes értékeinek és céljainak szolgálatában vállalt hősiességet és kitartást, az igaz, a szép, a jó, a társadalmi igazságosság érdekében való, a halált is vállaló rendkívüli emberi teljesítményt is értjük alatta.

Az újkor mártírjai, közöttük 1956 hősei nem a keresztény hit vértanúi voltak, mint az időről időre ismétlődő egyház- és vallásüldözések szentjei, de olyan értékek, eszmék szolgálatában áldozták fel az életüket, amelyek – mint a szabadság, a demokrácia, a szolidaritás, a békés és boldog élethez való jog – az egyház kétezer éves munkálkodása révén vertek gyökeret az európai kultúra közegében. Az üldözők módszerei és eljárásai is egy tőről fakadtak, legyenek ők az ókori Róma hatalmasai vagy a világkommunizmus pribékjei. Céljuk régen is, hat évtizede is az volt, hogy hitük feladására, eszméik megtagadására kényszerítsék áldozataikat. Ahogy a régiek között, úgy bizonnyal a közelmúltban is voltak olyanok, akik a terror, az erőszak, a fenyegetések hatására gyengének bizonyultak, engedtek a kényszernek, feladták meggyőződésüket, vagy némi gyávasággal, a puszta életösztönnek engedelmeskedve tagadtak, bocsánatért esedeztek, színlelték azt, hogy megfelelnek a hatóságok elvárásainak. De voltak olyanok is, mint mindig a történelemben, hitek és meggyőződések históriájában nem kevesen, akik a fenyegetések és kínzások között is kitartottak és azt is büszkén vállalták, hogy példát mutatva másoknak, fittyet hányva hóhéraik igyekezetére, életüket adják meggyőződésükért.

Teljes cikk