Az emberek mindig is hoztak döntéseket arról, legyen-e gyerekük, mekkora legyen a családjuk. Az ilyen döntés személyes természetű, nem pedig elvi állásfoglalás az anyaság megítéléséről és a gyermekek új nemzedékének világra hozásáról. Ma a társadalom jelentős része nem pusztán személyes ügynek állítja be azt a döntését, hogy nem kíván gyermeket, hanem egyúttal politikai állásfoglalásnak is tekinti. Ez a mizantróp ideológia ellenérzéseket kelt azok iránt, akik gyermeket akarnak, ezzel párhuzamosan egyre terjed az a nézet, amelynek képviselői negatív fényben tüntetik fel az anyaság élményét. A születésellenes ideológiát két eltérő, ám gyakran mégiscsak egymáshoz közel álló alapállásból szokták hangoztatni. Az első úgy hangzik, hogy a szülés és a gyermeknevelés alapvetően negatív élmény, amelynek egészségügyi kockázatára előre figyelmeztetni kellene a szülőket. A gyermekvállalás ellenfelei másfelől azzal érvelnek, hogy gyermeket világra hozni felelőtlenség, mert az újszülöttek veszélyeztetik a környezetet.