iijánospál” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Családtámogatás és keresztény küldetés

2018. december 10.

Horváth Pál

teológus, vallástörténész

Tiszteletreméltó az a szándék, amivel a jelenlegi, a kereszténydemokrata elvek és a keresztény értékek mellett magát elkötelező magyar kormány a családok támogatásával, a gyermekvállalás ösztönzésével, nem pedig migráns-importtal igyekszik orvosolni hazánk népesedési problémáit. Intézkedései, nagyvonalú családtámogatási rendszere, az emberek véleményének kikérése minden felelősen gondolkodó, jóakaratú ember helyeslésére méltó, ám önmagában aligha lépheti túl a politikai cselekvés, a jogalkotás határait. Márpedig a gyermekvállalás ügye a fiatalok testi, biológiai adottságain túl nem pusztán anyagi támogatás és ösztönzés kérdése, hanem a társadalom lelkét érintő, felelősségére utalt téma, amelyben a keresztények és egyházaik támogató hozzájárulása nélkül komoly siker és fordulat aligha várható.

Világosan ki kell mondanunk, hogy csak családi kedvezményekkel, anyagi eszközökkel, mégoly sokrétű és végiggondolt támogatási rendszerekkel sem lehet önmagában komoly eredményeket elérni a család becsületének helyreállításában, a gyermekvállalási kedv és bátorság ösztönzésében, ha az nem társul az emberekben élő vágyak, remények, feledésbe merült értékek újjáélesztésével, amelyre csak a keresztény hagyomány és értékrend képes.

Teljes cikk

Mindig van feljebb

2019. május 24.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Negyedmásodperc alatt több mint egymillió találat. Köztük az Eötvös-előadássorozat keretében Keresztény értékek a 21. században címmel elhangzott Erdő Péter-előadás, nem is annyira régen, hogy ne lehessen rákeresni. Ennek ellenére az uniós választásokhoz közeledve egyre gyakrabban látjuk, halljuk az ellenzékinek nevezett csatornákon és adókon, hogy a keresztény értékek meghatározásán fáradoznak, nem kevés (amúgy bántó) gúnnyal kérdezgetve egymást, mik is azok a keresztény értékek. Miközben az Unióban a keresztényekkel, kereszténységgel szembeni diszkrimináció természetessé vált, köszönhetően a 20. századot uraló két ateista világnézet jól végzett munkájának. A liberális az embert tette meg önmaga istenévé, a kommunista a pártot. Viszont mindkettő mindent megtett azért, hogy a társadalmi többség lenézett, sajnálni való személyt lásson a hívő, templomba járó emberben, s hogy a papi, szerzetesi pálya véletlenül se vonzza a fiatalokat. Mintha minderről nem tudnának a kilencedik éve folyamatos megszüntetés állapotában létező legnépszerűbb ellenzéki rádió prominens véleményformálói, amikor azt „beszélik meg” egyáltalán nem megértő, sokkal inkább leereszkedő kinyilatkoztatással és jól érzékelhető elégedettséggel a hangjukban, hogy már papokat kell importálni Afrikából és Ázsiából, annyira nem érdekel senkit Európában a kereszténység. Persze nincs így, csak ez hangzik jól a közönségüknek. Ma is szolgálnak magyar szerzetesek a Fülöp-szigeteken például, vagy Afrikában a katolikus egyetemesség jegyében. És valóban vannak Magyarországon is indiai, afrikai, sőt a szocialista Vietnamból is papok misszióban. A Helsinki Bizottság odáig ment, hogy a keresztény erkölcsiséget veszélyesnek tartja. Fájó és döbbenetes, hogy a teológiai főiskolai végzettségére büszke ÜDE-ügyvéd harcosan kérkedik főműsoridőben azzal, hogy neki az úgynevezett keresztény értékeket még senki nem tudta definiálni. Én most megpróbálom  ̶  egyszerű hívőként, átlag magyarként, teológiai tanulmányok nélkül.

Teljes cikk

Proletárdiktatúra és kereszténység

2019. június 22.

Horváth Pál

teológus, vallástörténész

Ma van száz esztendeje, hogy a hazánkat, ha akkor még csak rövid időre is, de hatalmába kerítő bolsevizmus magyar fanatikusai Cserny József vezetésével nekirontottak az úrnapi körmenet résztvevőinek Budán. Az egy halálos áldozatot követelő erőszakos megmozduláson a hívek éppen a Himnuszt énekelték.

Szintén ezekben a napokban, 1919. június 25-én történt, hogy Kucsera Ferenc káplánt ellenforradalmi tevékenység miatt a szentendrei Duna-parton agyonlőtték. A később kiadott halotti anyakönyvében ez áll: „A nemzeti ügy és a keresztény erkölcs szolgálatában vértanúhalált halt.” Mindössze 27 éves volt.

Felelősen gondolkodó keresztények már akkor is látták, hogy ami a vörös diktatúra alatt történik, nem más, mint egy borzasztó, később sajnos évtizedekre ránk telepedő emberkísérlet, valódi danse macabre, ordas eszmék haláltánca, amelyre emlékezni, tanulságait levonni sajnos még ma is időszerű.

Történészek feladata értelmezni azt, hogy mi és miért történt 1919-ben Budapesten vagy két évvel korábban Péterváron, hogy a vesztett háború utáni békediktátumok idején nekünk miért nem egy Kemal Atatürk, hanem csak egy Károlyi Mihály vagy Kun Béla jutott. Ám a történelmi magyarázatokon, értékeléseken túl máig időszerű arról beszélnünk, miként is viszonyult ez a vörös téboly a nyugati civilizáció alapját jelentő kereszténységhez, a hit, a vallás, az egyházak világához. Az események sodrában élő szemlélő, Prohászka Ottokár fehérvári püspök naplójában már 1919 júniusában világosan megfogalmazta: „A proletárforradalom le akarja törni a világot s ítéletet ül fölötte. Neki ezt tenni passzió, szenvedély, gyűlölet is, irigység is, káröröm is és igazság is. Úgy látszik, mintha ő ülne ítéletet, de nem ő, Isten ül, ő csak pribék, az ördög”.

Teljes cikk