„A vesztesek olyan győzelmet arattak, amelyet a történelem soha el nem halványíthat.

Nem a politika a végső valóság, ez események más ítélőszék elé kerülnek.”

Raymond Aron: Egy antitotalitárius forradalom (1957)

 

A kádári megtorlás ítélkezési gyakorlatában résztvevő és még élő öt személy mind védekezhet azzal, amivel a náci tömeggyilkosok, tudniillik hogy „parancsra cselekedtek”, és egy kivétellel mindegyikük elmondhatja magáról, hogy csak elsőfokon vett részt az akkori „igazságszolgáltatás” működésében. Mégis, ha összesítjük 1957 és 1959 közötti tevékenységüket, azt találjuk, hogy a hadbíró által kiszabott és a négy ügyész által indítványozott 32 halálos ítélet közül – ha változó személyi összetételben is, de – 22-t emeltek jogerőre és hajtottak végre, és ezen felül még további három kivégzéshez van közük. Ami azt jelenti, hogy nevük az összes, bírósági ítélet nyomán kivégzett hős tizedével kapcsolatban merülhet fel. Ők öten összesen 25 forradalmár haláláért felelősek.