juncker” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Az Unió európai értékeiről

2018. május 03.

Schmidt Mária

történész

Az Európai Unió legabszurdabb produktuma az a Jean-Claude Juncker, akiből a vicces kedvű európai döntéshozók az Európai Bizottság elnökét csinálták. Juncker dülöngélését, akadozó nyelvét, magatartási és viselkedési zavarait mindenki többször megtapasztalta már. Emellett zsinórban enged meg magának olyan lépéseket, amivel aláássa azokat a közös európai értékeket, amelyeket állítólag védenie kellene. Európa keleti fele ugyanis több mint negyven évet szenvedett kommunista diktatúra alatt. Illene ezt a tényt a kontinens nyugati, ideológiailag nagyon fejlett felének is tudomásul vennie, főleg mert ők azok, akik napi szinten duruzsolnak az állítólagos közös értékekről, melyek közé az antikommunizmus szemmel láthatólag nem fér bele. Fidel Castro halálakor Juncker, aki nyilvánvalóan azt sem mindig tudja, hol van, kivéve, ha valami adóelkerülő és adócsaló ügyletet intéz, már kinyilvánította, hogy nagyra becsülte a kubaiak ezreit meggyilkoló, bebörtönző, és a fékek és ellensúlyok szerepét semmibe vevő diktátort. Most pedig azzal az indoklással avatja fel az Európai Unió nevében Marx szobrát, hogy „Gondoljanak akármit is Marx Károlyról, azt senki sem tagadhatja, hogy valamilyen módon formálta a történelmünket. ”

Az avatásra váró Marx-szobor Trierben

Teljes cikk

Az ördög jobb és bal keze

2018. május 10.

Tallai Gábor

író, a Terror Háza Múzeum programigazgatója

Marx Károllyal baj van. Mondhatnánk azt is, csak a baj van vele. Mivel szülővárosa több mint ötméteres kínai szocreál ajándékszoborral, (Wu Weishan alkotása a Kínai Népköztársaság ajándéka Trier városának) a világ és Nyugat-Európa marxistái forró szerelmi vallomásokkal emlékeznek meg a kommunizmus (értsd: diktatúra) kétszáz éve született atyjáról, érdemes néhány (minél több) kelet-európai tisztázó gesztust tennünk.

„Ismerem, ismerem, ismerem, ismerem,

és ki is merem már mondani, azt hogy

rég kiismertem már ezt, ismerem, ismerem ezt.”

Cseh Tamás ̶ Bereményi Géza: A legjobb viccek

 

A Richter-skála szerinti legnagyobb rengéseket (és károkat) két szereplőhöz köthetjük, az egyik az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, aki a megalomán trieri szobrot felavatta, a másik a katolikus egyház német bíborosa, Reinhard Marx (névrokon), aki egyháza, azaz Krisztus szociális tanítását kapcsolta össze Marx szellemi hagyatékával. Mindeközben a trieri Szent Péter-dóm tövében Marx-kiállítást nyílt („LebensWert Arbeit” címen). Szürreális hegycsúcsok ezek, melyekre csak az kapaszkodhat fel (Armani-öltönyben of course), aki vagy bornírt és tudatlan, vagy mérhetetlenül cinikus, de leginkább így együtt mindegyik. Szürke ténymegállapítássá szelídült, hogy az érzéketlenség, a múlt tagadása (a nyugati civilizáció „múltnélkülisége”) mára olyan mély szakadékot képez az Európai Unió tagországai között, hogy abban halálos zuhanással tűnik el mindaz, amire a szövetség alapítói építkeztek.

 

Pro primo

 

A kommunista diktatúra alapjait Marx Károly (1818-1883) rakta le. Ízig-vérig totalitariánus nézetrendszerében már szellemi pirkadásakor megjelent az egyetlen igazság, érthetőbben: az „abszolút igazság” birtoklásának igénye. Az általa megalkotott nem túlárnyalt, de erős ellentétpárokkal operáló világmagyarázat szerint kizárólag a kommunisták kapiskálják, mi a történelem lényege, szerkezete. Aki másként gondolkodik, az értelemszerűen rosszul gondolkodik. Sőt, fokozva az elviselhetetlenségig, „tudománytalanul”, tehát nem vitaképes, fenomenológiai zsargonban „nemlétező”. Ha tehát valaki nem érti, hogy egy marxistának (kommunistának) miért van mindig igaza, itt megtalálhatja a gyökereket. Marx alkotta meg az osztályharc elméletét, ami végsősoron két részre hasítja az emberi társadalmat: jókra (kizsákmányolt: munkás) és gonoszokra (kizsákmányoló: tőkés). A jogállamiságot, a hatalmi ágak szétválasztását vagy az emberi jogokat (a felvilágosodás vívmányait) ugyanakkor nem becsülte sokra, azokat a polgárság hatalommegőrzést szolgáló találmányának tekintette, sőt (és éppen ezért), a teljes egyenlőséget megteremtő kommunista világ felé vezető úton kiemelt szerepet tulajdonított az erőszaknak (hatalommegragadás: forradalom), tekintettel arra, hogy a megvetett burzsoázia önszántából sosem fogja átengedni – amúgy frissiben szerzett – pozícióit. Azzal pedig, hogy a szép, új világ alapfeltételének tartotta a magántulajdon teljes körű felszámolását, Marx Károly az egyén szabadságának feláldozásához, az individuum önrendelkezésének megszüntetéséhez adott kőkemény útmutatást.

A fentiek együtt gyilkos szellemi muníciót kínáltak a követőknek, mellyel a XX. század diktátorai – Leninnel az élen – kivétel nélkül éltek is mind! A kommunista diktatúrák karmesterei a marxi-engelsi életművet afféle mestertervnek tekintették, amit soha nem is rejtettek véka alá. A lapos, ám hatásos világmagyarázat és „világjobbító terv” abroncsául Marx a tudatosan félreértelmezett „a cél szentesíti az eszközt” elvét választotta, így az az állítás, miszerint a kommunisták XX. századi terroruralma és százmillió áldozatot követelő mészárszékéhez Marx Károlynak (és Friedrich Engelsnek) semmi köze – decens határozottsággal jelzem – minden létező szempontból érvénytelen.

Teljes cikk

Mindig van lejjebb

2019. március 28.

Schmidt Mária

történész

 

„Szabad a magyar nép...

lejárt napod, német!”

Petőfi Sándor

 

Az Európai Néppárt csúcsjelöltjét Manfred Webernek hívják. Bajor keresztényszociális politikus. Jelenleg az Európai Unió néppárti frakciójának vezetője. Egészen a legutóbbi időkig egyike volt azoknak a mély fedésben lévő német politikusoknak, akik minden idegszálukkal arra összpontosítanak, hogy ne vegyék rajtuk észre, hogy németek és keresztények. Neki még azt is feledtetnie kellett, hogy Bajorországból jön, az egykori Franz Josef Strauss pártjából. El tudom képzelni, milyen jelentős hendikep ez abban az Unióban, ami a keresztény pártok tömörüléséből mára a legjelentéktelenebb, a legkevesebb feltűnést keltő tömböt csinálta. Időközben ugyanis ez a néppárt a népet az elitre, a kereszténységet az ateizmusra, régi értékeit pedig liberálisakra cserélte le, hogy ezzel nagykoalíció-kompatibilissé tegye magát. Pont úgy, ahogy német anyapártjai tették. A CDU és a CSU, valamint állandó szövetségese az SPD, már csak az elitek egyre szélesebb körű összefogásától remélhetik hatalmuk megőrzését. A hagyományos nagypártoktól egyre jelentősebb szavazói csoportok fordulnak el ott is, ami őket nem politikájuk felülvizsgálatára ösztönzi, hanem arra, hogy még szélesebb felületen nyissanak a zöldek, a liberálisok és a szélsőbal felé. Ez persze nem igazán esik nehezükre, hiszen rég feladtak már mindent, amitől egykor azok voltak, amik. Keresztények, konzervatívok, szociálisan érzékenyek. Mára a szélsőségesen liberális elvek mindegyikét magukévá tették, úgy a gazdaságpolitikában, mint a társadalomszervezésben. Ebben Angela Merkel járt az élen, akinek elvtelensége minden határon túlment. Migránssimogatóbbá vált, mint a migránsok betelepítésére szakosodott civilek, radikálisabban és gyorsabban vezetett be atomstopot, mint azt bármelyik zöldpolitikus tette volna, és frakciójával nemcsak megszavaztatta, de egyenesen kezdeményezte is a homoszexuálisok házasságának engedélyezését, ami lássuk be, egy állítólagosan keresztény párt esetében elég unikálisnak tűnik. 

Teljes cikk