kereszténység” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 8

Iszlám és asszimiláció, avagy a mórok Spanyolországban

2015. szeptember 02.

Pelle János

PhD, egyetemi oktató

2004. március 11., a madridi terrortámadások napja, amit arrafelé 11-M néven emlegetnek, fájdalmas emlék marad Spanyolország történetében. A helyiérdekű vasúton fél nyolc tájban elkövetett merényletsorozat, amit az Al-Kaidához kötődő iszlám terroristák követtek el, 191 ember életébe került, 1800-an megsebesültek. A támadásra három nappal a parlamenti választások előtt került sor, s mivel a kormány elhibázottan reagált – először baszk szeparatistáknak tulajdonította a robbantásokat –, a terrortámadás a bukásához vezetett. Hasonló politikai megrázkódtatást egyetlen merénylet sem okozott még Nyugat-Európában. Mintha egy régen behegedt seb szakadt volna fel.

Vincente Mostre – A mórok kiűzetése Dénia kikötőjében

Teljes cikk

Stanisław Dziwisz bíboros méltatása a Petőfi-díj átadásán

2017. december 05.

Balog Zoltán

az emberi erőforrások minisztere

December 5-én az Anyaszentegyház bíborosát, Szent II. János Pál személyi titkárát, Krakkó nyugalmazott érsekét köszöntötte Balog Zoltán. Az alábbiakban miniszter úr ünnepi beszédét közöljük.

Eminenciás Bíboros Atya! Bíboros Úr! Miniszterelnök-helyettes Úr! Főigazgató Asszony! Nagykövet Urak! Hölgyeim és Uraim!

Egyházi személyt díjban részesíteni kockázatos dolog, hiszen egy főpásztornak az érdemeit ennél magasabb fórumon fogják méltatni, elismerni vagy éppen könnyűnek találni, ezért egy ilyen díjat világi fórumnak átadni csak alázattal lehet, mégpedig olyannal, amelyik tudja, amit Szent Pál írt a Korinthusiaknak. „Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” Ahhoz képest, amit Isten készített az Őt szeretőknek, mi egy Petőfi-díj vagy éppen a magyar állam legmagasabb kitüntetése, a Nagykereszt, amit az elmúlt évben adhattunk át Bíboros atyának?

Ez a díj nekünk fontos, mert azzal, hogy kinek adjuk oda, kifejezzük, hogy mik azok az értékek, amelyek számunkra jelentőséggel bírnak a jövőre nézve is. Ez pedig nem más, mint ami ezt a díjat fémjelzi: a szabadság.

Dziwisz bíboros szentmisét celebrál Krakkóban 

Teljes cikk

Magyar kánkán Sanghajban – Egy kiállítás margójára

2018. február 13.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Kelet és Nyugat, párhuzam és eltérés, elegancia, finoman idillikus kép, esztétikum, egzotikum. Ez a Sanghay – Shanghai kiállítás a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban.

A nem nagy, négy kisebb teremből álló kiállítás üdítő kikapcsolódás egy vasárnapi ebéd után a szépre és feltöltő nyugalomra vágyóknak. Április 8-áig, a tárlat zárásáig érdemes betérni a múzeum névadójának egykori Andrássy úti villájába, hogy a Kelet Párizsának is nevezett „nyugati” Sanghaj magyar vonatkozásait – nem kis büszkeséggel – felfedezhessük.

A kiállítás apropóját egy itthon ismeretlen magyar táncosnő, az arisztokrata születésű Dessewffy Flóra hagyatékának múzeumba kerülése adta. Az ősi narancsvörös selyemtunika és a modern nőt megtestesítő, az alak vonalát követő harmincas évekbeli estélyi, a qipao  ̶  mind a sanghaji éjszakában harmadmagával kánkánt táncoló Flóra ruhatárába tartoztak. A Rákosi Szidi színészképzőjében tanult szőke szépség először az 1934-es ázsiai turnéja során lépett  színpadra Sanghajban. A The China Press december 29-i számában hírül adta az egy barna és két szőke formációból álló magyar táncosnők sikerét, akik az akrobatikus keringő (?) és az elmaradhatatlan kánkán mellett angolul énekelnek. Másfél év múlva a helyi sajtó már nagyobb teret szentelt a magyar táncosoknak; ekkor a Canidrome Garden műsorában szerepeltek, de már csak ketten, és nemcsak táncos előadóként, hanem a férfi vendégek táncpartnereiként is szórakoztattak.

Dessewffy Flóra a színpadon

Dessewffy Flóra nem először kerül az Andrássy útra. A múzeumtól nem messze, két állomásra kisföldalattival, egy egészen más történelmi korszakban a hírhedt Andrássy út 60. kihallgatásra beidézett gyanúsítottja volt. Arról faggatták 1945. április 4-én, újabb megszállásunk napján, hogy együttműködött-e a nyilasokkal, tagja volt-e a pártnak, és hogy a keleti ingóságai honnan származnak. A Sanghajból magával hozott kis szobrok és fafaragványok így tették őt áldozattá, miattuk is vált internálttá. Több mint három évet kellett várnia, amire az államvédelmi osztály népügyészségi kirendeltsége úgy határozott, hogy az ellene megindított eljárás „csupán” személyi hajsza volt, nyilas múltra vonatkozóan semmiféle bizonyíték nem merült fel ellene, a magyar nép érdekeit nem sértette, állását visszakaphatta. Mire hazatért az internálásból, ruháit és ingóságait kiutalták a bombakárosultaknak, lakását a házbizalmi foglalta el.

Teljes cikk

Németország valódi nagysága

2018. július 16.

Schmidt Mária

történész

A V4-ek május 23-24-i nagyszabású, kétnapos konferenciájának létrejöttében, amelyről a Budapester Zeitung részletesen tudósított, kulcsfontosságú szerepet játszott a Terror Háza Múzeum főigazgatója. A német nyelvű hetilap főszerkesztője, Jan Mainka beszélgetett Schmidt Mária történésszel a V4-ek szövetségének létjogosultságáról és Európa jövőjéről.

Mi motiválta a V4-ek konferenciájának létrejöttét?

Mi Európában száz éve, a Párizs környéki békeszerződések óta új világrendben élünk. A győztes hatalmak akkoriban ezekkel a szerződésekkel mindent megtettek, hogy a közép-kelet-európai térség országait szembefordítsák egymással. Azt akarták, hogy ne léphessenek fel közösen, és konfliktusaikban nekik, a győztes hatalmaknak jusson a mindenkori békebíró szerepe. Ezzel ellentétben a V4-ek esetében mi a közös tapasztalatainkra helyezzük a hangsúlyt, például a kommunizmus alatt megélt évtizedekre. Vagy a kommunizmus összeomlása óta eltelt időszakra. Ezek fontos kiindulási pontok.

Az Európai Unióban eltöltött közel tizenöt év alatt ugyanis tudomásul kellett vennünk, hogy az úgynevezett fejlett Nyugat csak másodosztályú tagokként tekint ránk. Az Európai Unió jelenlegi válságában ugyanakkor megértettük, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a krízis megoldását rájuk hagyjuk. Saját javaslatokkal kell előállnunk. A konferenciának az volt a célja, és ezt a célt el is értük, hogy megmutassuk, Kelet-Európában már elkezdődött a XXI. század. Mi vagyunk azok az országok, amelyek az utóbbi évtizedek tapasztalatainak teljes arzenáljával felvértezve akarnak megfelelni a XXI. század kihívásainak.

Ehhez szilárd talajra van szükségünk. Ezt többek között a kereszténységhez, a nyugati kultúrához és nemzeti identitásunkhoz való elkötelezettségünk biztosítja. Ezenkívül hiszünk kontinensünk jövőjében. De azt is tudjuk, hogy csak akkor sikerül ezt a századot győztesként magunk mögött hagyni, ha bátrak vagyunk és élünk a szabadságunkkal.

Teljes cikk

Liberális-e a demokrácia?

2019. január 23.

Horváth Pál

teológus, vallástörténész

Az adventi szent idő óta már-már egységes „ellenzékek” számára a demokrácia csak liberális lehet, mert csak ebben az esetben biztosított véleményszabadságuk és összes emberi, polgári joguk. Műcselekményektől dagadó szervezkedésükkel pont ők bizonyítják be, hogy az „illiberális”, keresztény demokráciában is sok mindent lehet és szabad tenni, és kell eltűrni.

„Egy demokrácia vagy liberális, vagy nem demokrácia” ̶  ezzel a számomra nagyon is irritáló kijelentő mondattal köszönt be még az ősszel Steinmeier úr német államfő abba a vitába, amelynek a gyökerei a magyar miniszterelnök egy régebbi, az illiberális demokráciát emlegető kijelentése nyomán hozták izgalomba kontinensünk elkötelezett demokratáit. Azóta világossá vált, hogy az Orbán Viktor által használt, nagyon is sarkított megfogalmazás valójában a keresztény demokrácia lehetőségére, a demokráciának egy, a liberálistól eltérő értelmezésére utal, ami módot kínál arra, hogy a katolikus társadalmi tanítás szemszögéből vegyük szemügyre a demokráciafogalom lehetséges meghatározását.

A demokrácia mint politikai rendszer és erkölcsi értékrend ugyanis tárgya az evilági valóságokat értelmező társadalomteológiának, iránytűje a politika és az ideológia világáról ítéletet formáló katolikus gondolkodásnak. Szent II. János Pál pápa világos, Steinmeier úr kijelentésére csattanós feleletet adó választ kínált beszédeiben, körleveleiben, különösen pedig Centesimus annus kezdetű enciklikájában. Ő a felszínen nem pusztán Orbán, hanem Steinmeier véleményét is osztva úgy fogalmazott, hogy „az egyház nagyra értékeli a demokrácia rendszerét”, majd hozzátette, hogy az „lényege szerint rend, és mint ilyen, eszköz, nem pedig cél.”

Teljes cikk

Mindszenty

2019. február 05.

Tallai Gábor

író, a Terror Háza Múzeum programigazgatója

A német történettudomány egyik óriása, Hans-Peter Schwarz Budapesten tartott egyszer előadást. 2003-ban történt, volt egy félmondata: „wir leben im Zeitalter des Deheroismus”  ̶  a „hőstelenítés” korában élünk. George Orwell volt a téma, az antikommunista író, akit 2003-ban – születésének centenáriumán – egyesek épp azzal igyekeztek sárba rántani, hogy besúgónak bélyegezték, mert a brit szolgálatok számára listát készített kommunista-szimpatizáns értelmiségiekről. Nem vitás, amennyiben náci-szimpatizánsok (vagy a félrevezető, ám töretlenül népszerű fasiszta-szimpatizáns elnevezéssel) szerepeltek volna az írástudók listáján, akkor Orwell ma is „King of the Bongo” lehetne, de így, hogy kommunista társutasokat nevezett meg, beindult a gépezet.

Ez a gépezet az ősi ad hominem (személy ellen) vagy a tu quoque (te is!, te sem vagy különb!) érvrendszerét használva támadja magát a személyt, a vita alapját jelentő gondolat ilyenkor érdektelen. Az érvelés ezen módja nem kommunista találmány (semmi sem az), tökélyre azonban ők fejlesztették. A hőstelenítés célja világos és valóban bibliai, „űzd el a pásztort és a nyáj is szétszéled” vagy másképpen: ahhoz, hogy elbizonytalaníts egy közösséget, hogy fellazíthasd a köteléket, mely összekapcsolja tagjait, el kell venned tőle példaképeit, akik mintát adnak. Sapienti sat. Hosszabb bevezetésre semmi szükség, jöjjön kritikám tárgya, az Index megemlékező írása Mindszenty József hercegprímás koncepciós perének 70. évfordulójáról (Kolozsi Ádám: Ha nem drogokkal, mivel tudta megtörni az ÁVH Mindszentyt?, 2019. február 2.), melynek blockbuster-gyanús címe a szöveg tanulsága szerint nem marad költői kérdés.

Teljes cikk

Társadalmi tanítás és keresztény demokrácia

2019. augusztus 20.

Horváth Pál

teológus, vallástörténész

Tusnádfürdő üzenete a keresztény magyar államot megalapító szent király ünnepén is aktuális.

A magyar miniszterelnöknek a közelmúltban Tusnádfürdőn tartott beszédében olyan fogalmak, mint a demokrácia, a szabadság, a liberalizmus és a kereszténység viszonya is szóba kerültek, amelyek visszatérő témái nem csupán a politikai közbeszédnek, de a katolikus társadalomteológiának is. Orbán Viktor hazánk, sőt a nyugati világ kívánatos jövőjeként egy olyan lelki, eszmei és politikai irányvonal követéséről beszélt, amelyet szabadulni akarva korábbi illiberális demokrácia szóhasználatának sokak, hisztérikus ideológiai megmondóemberek és médiaguruk számára negatív kicsengésétől, a liberális demokrácia alternatívájaként keresztény demokráciának nevezett.

A keresztény demokrácia mint társadalmi modell sem a miniszterelnök, sem a társadalomteológia értelmezésében nem azonos a kereszténydemokrácia bő száz esztendeje egy politikai közösséget, pártcsaládot jelölő fogalmával, még ha az utóbbi az előbbi eszméi mentén igyekszik is értelmezni önmagát. Hiszen a mai politika világában a magukat kereszténynek nevező mozgalmak is sodródhattak távol attól az értékrendtől, amelyet a keresztény hit, hagyomány és kultúra hordoz hitelesen. Orbán Viktor ezért is emlékeztetett arra, VI. Pál pápa bő fél évszázados elemzését is idézve, hogy a közelmúltig a nyugati kultúra alapértékének számító demokrácia értelmezésében három, egymással rivális alternatíva létezett, a kereszténydemokrata, a szociáldemokrata és a liberális demokrata interpretáció.

Teljes cikk

A szeretet követei

2019. szeptember 13.

Schmidt Mária

történész

Milyen volt a kereszténység a szocializmusban és működött-e az egyház nemzetösszetartó szerepe?

 

„A rossz elleni küzdelemben mindig Istené a végső győzelem.”

Szent II. János Pál

 

A XXI. század elejére Európa nyugati fele egy olyan posztkeresztény, posztnemzeti, posztnemi, poszttörténelmi korszakba lépett, amely ugyanúgy az identitások újraértelmezésére tesz kísérletet, mint száz évvel korábban a kommunizmus. A kommunista ideológia is új identitást, új típusú szovjet embert ígért, magát az egyetlen, igaz hit letéteményeseként tüntette fel. Hivatkozási alapja a történelmi szükségszerűség volt, amely a marxista tanítást alapul véve azt hirdette, hogy a világ egy egyenes vonalú fejlődési pályát fut be, a fejletlentől a legfejlettebbig, azaz az ősközösségtől a kommunizmusig, ami nem más, mint a megvalósult földi menyország. És miután a szocializmus, amit az oroszok hetven, mi közel fél évszázadig építeni kényszerültünk, a kommunizmus előtti utolsó állomás volt, állításuk szerint karnyújtásnyira voltunk a tökéletes társadalomtól.

Teljes cikk