Itt állok Önök előtt egy előadás megtartására készülve, amely Zrínyi Miklós Ne bántsd a magyart! művének az alcímét parafrazálja, edzi hozzá a mai helyzethez: A globalista utópizmus áfiuma és az ellene való orvosság.

A leplezetlen szándék pedig az, hogy ha szerény és méltatlan személyemmel nem is, de a korral és a magyarság XVII. századi török birodalmi fenyegetettségével, a nemzeti védelem és erő lehetőségeivel XXI. századi párhuzamot vonjak. Mert a nagy Zrínyi kora, ha kevésbé volt is szerencsés, ha a magyarság szempontjából, sokkal keservesebb és nehezebb is volt, mint a mai, sok mindenben hasonlít is hozzá. A Bán éles látásával felismerte, hogy mit jelent az, ha a keleti muszlim óriás Magyarország területéről való kiűzetését nem magunk erejéből végezzük, hanem ahhoz másoktól kérjük a segítséget. Tudta jól, mit jelent ez a nemzetünknek, mi lehet ennek az ára. Levonta a következtetést és programot hirdetett, kimondta, leírta, hogy a magyarság fennmaradása érdekében a nemzeti erőnk, önállóságunk garanciáinak megerősítésére, vagyis saját hadseregre van szükség.

A továbbiakban fogok még birodalmakról, azok árnyékáról részletesen is szólni, de már rögtön itt az elején el kell mondjam, hogy a mai világunk egy másik alapvető jellemvonásában is hasonlít a három-, négyszáz évvel ezelőttihez. Mert Zrínyi éles szemeivel azt is kiválóan felismerte, hogy a magyarságot fenyegető veszélynek van szellemi dimenziója is, hogy a helytelen, tunya hozzáállás saját hazánk dolgaihoz nagyobb baj, mint az ellenség hódítása. Vagyis nem csupán reálpolitikai, katonai kérdésről van szó, amikor a saját haderőről beszélünk, hanem magunkról, önbecsülésünkről. Zrínyi könyvének általam átvett alcímében szereplő áfium szó az elme összezavarását célzó, már abban a korban is jól ismert, az ember gondolkodási képességét elpusztító szerre, az ópiumra utal. Ha az eszedet, a tartásodat elveszted, az rosszabb, mint a szolgaság. A tétlenség, a tehetetlenség téveszméket, tévképzeteket, azaz áfiumokat táplál a fejünkbe. 

Amikor Zrínyi az áfium elleni orvosságokat emlegeti, használ egy másik latin szót, az antidotum kifejezést. Hogy ez mit jelent, azt mi talán még az akkori magyaroknál is jobban tudjuk, legfeljebb másképp ejtjük ki. Ellenanyagot, ellenszert, ellenmérget jelent.