pétergábor” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

A jót meglátni nem volt dolga

2018. február 26.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Hogy is múlhatna el február 25-e, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja úgy, hogy ne lebegne bennünk az erőszakszervezet vezetőjének neve, Péter Gáboré, az ÁVH góréjáé.

Talán nagyobbat szólt volna Müller Rolf november közepén Péter Gáborról megjelent könyve, ha február 25-ére időzíti megjelenését a kiadó. Mert valóban jó olvasmány, és nem csak szakmabelieknek ajánlott. Karácsonyi könyvvásárra kicsit bizarr téma… Többen megírták már, hogy a kötet hiánypótló. Az irodalomjegyzék nélkül is 270 oldalon, hat nagyobb fejezetben megírt életrajz szintetizáló igénnyel sűríti főszereplője sajátos életkörülményeit, választott mozgalmának működését és hatását. Informatív képet rajzol a mélyen ellentmondásos diktatúráról, amely a főhőst, saját gyermekét is felfalta, de csak miután felemelte.

A könyv egyetlen hátránya, hogy későn született. Érdekel még valakit, 27-28 évvel a rendszerváltoztatás után, hogy milyen ember volt a rettegett ávó vezére, egyáltalán mi volt az ávó? Merem ezt azért felvetni, mert a Terror Háza Múzeumot, Péter Gábor egykori székhelyét látogató középiskolások, nem tudják mi az, hogy Államvédelmi Hatóság, mi történt 1917. november 7-én, de még azt is csak megtippelni képesek, hogy miért markáns piros a kiállításhoz vezető lépcsőház uralkodó színe. A 2000 után születettek számára mindez olyan távoli, mint a mohácsi csata – egy dátum, néhány név és fogalom. És jól is van ez így, mert a szabadságban születtek és felnőttek józanul, mindenféle elfogultság és előítélet nélkül lehetnek nyitottak a múltra. Ez egyben a válasz is az iménti kérdésre: ha kevesebb is a tudásuk, de érdeklődésük annál nagyobb közös múltunk iránt.

Müller Rolf sodró lendületű könyve a fiataloknak is szól. Előítélet és elfogultság nélkül mutatja be azt a két meghatározó történelmi időszakot, amelyekben Péter Gábor üldözött, majd üldöző volt. Nem hallgatja el sem az egyik, sem a másik alantas módszereit. Jóval több, mint történészi feldolgozás; stílusa és eleganciája van, olykor finom iróniája. Igazi akcióregény, valóságos szereplőkkel és valódi történetekkel. Letehetetlen olvasmány.

Teljes cikk

Tudományos szocializmus

2018. augusztus 14.

Szabó Ákos

történész

A kommunista diktatúra nemcsak a benne élők fizikai létét, hanem a gondolkodását befolyásoló tudományt is szigorúan ellenőrizte, így nem meglepő, hogy a hűséges, tudós káderek pályájuk során mindent elérhettek. A Kommunizmuskutató Intézet életrajzi adatbázisát frissítette a szerző egy orvos, egy történész és egy kémikus Rákosi és Kádár alatti karrierjével.

 

Babics Antal: Péter Gábor barátjából pártkórház-igazgató 

 

Babics Antal egy lovászpatonai pékmester gyermekeként látta meg a napvilágot 1902-ben. A győri, majd pápai gimnáziumi éveket követően a fővárosban orvosnak tanult. 1929-ben kapott oklevelet a Pázmány Péter Tudományegyetemen, urológus szakorvos lett. A fővárosban ismerkedett meg az illegális munkásmozgalom több tagjával, akik közül Péter Gáborral került bensőséges viszonyba. Kettejük kapcsolatát jól példázza, hogy amikor a későbbi rettegett ÁVH-vezérnek bujkálnia kellett a hatóságok elől, Babics saját lakásában adott menedéket a szabósegédnek, sőt a párt az orvos lakásán tartott ankétokat.

 A világháború befejezését követően karrierje – befolyásos kommunista barátainak köszönhetően – szélsebesen kezdett felfelé ívelni: előbb egyetemi tanár, majd az egyetem Urológiai Intézetének igazgatója lett. A fordulat évében, 1948-ban Péter Gábor ajánlására felvették a Magyar Dolgozók Pártjába. Ettől egy csapásra minden ajtó kinyílt előtte: még abban az évben a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének elnökévé avanzsált, és ha mindez nem lett volna elég, dékáni kinevezést is kapott az orvosi karon. Egy évvel később az MTA levelező tagjává választották, s arra sem kellett sokat várnia, hogy a nagy múltú intézmény rendes tagja lehessen: ez 1950-ben bekövetkezett.

Teljes cikk