populizmus” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 4


Egy nyugati liberális a nyugati liberalizmus visszaszorulásáról

2017. július 13.

Szájer József

Válságban van-e a liberális demokrácia? Edward Luce amerikai közíró, a 2012-ben nagy sikert aratott Time to Start Thinking könyve után mostani, legújabb kötetében szokatlan szókimondással a liberális nézeteket is ostorozza – megingathatatlan liberálisként.

 

Edward Luce, a Financial Times vezető tárcaírója The Retreat of Western Liberalism címmel júniusban megjelent könyvében gyakran idézi Obama − általa igencsak bírált − szavajárását, amellyel a vele egyet nem értőket, meggyőzés vagy érvek helyett, könnyed retorikával a történelem sötét oldalára helyezi. Ebből még akár arra is lehetne következtetni, hogy a szerző konzervatív, vagy az éppen újra divatos szóval, populista. De nem! Igazi liberális, aki a liberális demokráciáért, érte és nem ellene aggódik. 

A könyv a Brexit és a Trump-győzelem sokkjában fogant. Próbálja a maga korlátai között értelmezni, mi is történt az uralkodó, főáramú politikai berendezkedést eddig támogató társadalmi csoportokkal, hogyan kerültek át a szerinte felelőtlen populista táborba. Azt kutatja, mit kellene tenni, hogy ezt a tendenciát vissza lehessen fordítani.

  

Néhány gondolat Luce-tól, amit érdemes megjegyezni: a Nyugat modellje, amely eddig annyira sikeres volt, válságban van, méghozzá sokkal súlyosabban, mint azt egyesek gondolnák. Ennek a fő oka, hogy a középosztály mind anyagi értelemben, mind pedig várakozásait tekintve lecsúszóban van, ami aláássa az eddig sikerrel rájuk alapozott demokráciát. A nemzetek szerepe visszaszorult a globalizmus nyomása alatt, és egy olyan rendszer jött létre, amelyben a demokratikus folyamatban kialakított nemzeti érdekeket a globalista intézmények könnyedén felülírják. A globalista elitek elszakadtak a saját nemzeti, lokális környezetüktől, a többi hasonló felsőosztállyal éreznek közösséget, a saját alsóbb, nemzeti társadalmi rétegeiket lenézik. Megvetik azok nacionális lojalitását, vidékinek, bugrisnak, reménytelennek és szűklátókörűnek tekintik őket. Ezek az elitek elkezdtek rettegni magától a demokráciától, mert úgy érzik, hogy a népakarat ellenőrzés nélküli kifejezése számukra veszélyes lehet, megzavarhatja a világ számukra eddig nagyon is kedvezőre kialakított rendjét, ezért azt szigorú kontroll alatt akarják tartani.

Teljes cikk

Vége a történelem végének

2019. június 06.

Békés Márton

történész

A 21. század elején mélyül az ellentét a globalista és a lokalista erők között. A fő frontvonal a nemzeti, demokratikus erők és a nemzetközi, antidemokratikus erők között húzódik. Napjainkban összekapcsolódik egymással a népszuverenitás és a nemzeti szuverenitás. Ennél erősebb gát nem építhető a globalizáció ellen. Fordul a szél, érik a változás: közeleg a népek tavasza.



Világ globalistái, meneküljetek!



„Század kialszik s új század lobban” – írta Ady 1907-ben. A 21. század elején is ilyen, nietzschei pillanatban vagyunk: a régi értéktáblák széttörtek és újakat írnak. Ha jól cselekszünk, akkor mi írjuk tele őket, ha nem, akkor helyettünk és nélkülünk fogalmazzák meg azt, ami rájuk kerül. Új normák születnek, új kánont kell felállítani és új nyelven beszélni.

A hidegháború végén a nyugati civilizáció számára úgy tűnt, hogy teljes győzelmet aratott a „szabad világ” modellje, s a piac korlátlan érvényesülését és a liberális demokrácia terjedését többé nem fenyegeti semmi. Francis Fukuyama híres, azóta közhellyé vált A történelem vége és az utolsó ember című 1992-es könyvében regisztrálta ezt a folyamatot, ünnepelve a liberális demokrácia előretörését és a vele kéz a kézben járó világkapitalizmus győzelmét. A kötet, bár csupán a mindenkori progresszió legújabb hullámának bornírtan egyszerű, triumfalista terméke volt, egyszerre találta telibe és dagasztotta is tovább a századvég szekuláris-liberális haladáshitét. Mint írta: „liberális világforradalom” tanúi vagyunk, hiszen „egyetlen egyetemes ideológia maradt a porondon”. Az elbizakodott optimizmust elsősorban az táplálta, hogy míg 1975-ben harminc, 1990-ben már kétszer ennyi államot soroltak a liberális demokráciák közé – és ez elegendő is volt. Az „utolsó ember”, akinek eljövetelét Nietzsche Zarathustrájában félelemmel vegyes haraggal várta, a soft-neokonzervatív szerzőnél a racionálisan elképzelhető világok legjobbikának egyedüli lakója volt.

Teljes cikk

A globális kultúrharc, avagy miért van igaza Putyinnak, és miért nincs

2019. július 12.

Frank Füredi

szociológus, publicista

Vlagyimir Putyin alaposan megbotránkoztatta a fősodorhoz tartozó nyugati médiát a Financial Timesnak a G20-ak legutóbbi értekezletén adott interjújával. Oroszország elnöke a büszke kultúrharcos köpönyegét öltötte magára és „túlhaladottnak” minősítette a nyugati társadalmunkban uralkodó ideológiát. A nyugati liberalizmus – mondotta – kifáradt, elaggott, „idejétmúlt” ideológia, s „összeütközésbe került a lakosság túlnyomó többségének érdekeivel”. Külön is kitért „a továbbiakban már tarthatatlan” multikulturalizmusra, és nem kis élvezettel marasztalta el Angela Merkelt, amiért rászabadította a migránsokat Európa népeire.

Putyinnak az identitáspolitikáról is volt mondanivalója. Különösen rossz a véleménye a nemi semlegesség divatos dogmájáról, amelynek alapján – mint mondotta – a gyerekek „öt-hat nemi szerepet és eljátszhatnak”. Fontosnak tartotta hozzátenni, hogy felőle bárki nyugodtan kitűzheti a mellére nemi identitását, de „ennek nem szabad háttérbe szorítania a társadalom magvát alkotó embermilliók kultúráját, tradícióit és a család hagyományos értékeit”.

Hogy világos legyen, mennyire nem csupán a G20-ak csúcsértekezletén összegyűlt elithez intézte szavait, üdvözölte a populizmus európai és amerikai felemelkedését. Nem sok kétséget hagyott afelől, hogy a nyugati populistákat szövetségesének tekinti a globális kultúrharcban, amely a hagyományos konzervatív eszmények, illetve az Egyesült Államok kulturális elitjéhez szorosan kötődő társadalomtervező ethosz között dúl.

Teljes cikk