„Számomra kenyér meg víz az irodalom.”

                                              Szabó Magda

Megemlékezések, kiállítások, felolvasóestek – megannyi méltatás születésének századik, halálának tizedik évében. Szabó Magda írógépe egykori iskolájában, a debreceni Dóczy Gedeon Gimnáziumban, az általa ihletett, Náray Tamás tervezte divatkollekció debütálása a Költészet napja alkalmából és az elmaradhatatlan Abigél-megidézések játékos variációi országszerte. A legtöbb időt a legmélyebb tartalommal mégis a nemzeti irodalmi múzeumunk szánja rá. A 2018. március 4-éig látogatható „Annyi titkom maradt még” című tárlatnak egyetlen mozzanata sincs, amelyet a költő, író Szabó Magda ne vállalhatna.

Megszokott, elegáns mélybordó váltakozik a fehérrel. Illik a szép Szabó Magdához. Finom nőiesség, tiszta tekintet, a jó és a helyes iránti érzék. Úgy tűnik, minden korszak kitermeli a maga klasszikusait; olyan alkotókat, akik vonatkozási pontként jöhetnek számításba. Ők azok, akik abban a korban tévedhetetlen pontossággal tudták kifejezni, hogy mit is jelentett az élet akkoriban. Elkoldusodott országot, a háborúból szürke, öreg arccal visszatért, alig serdült fiúkat, lábukvesztett, székbe ágyazott megnyomorodottakat, trianoni árvákat (Für Elise, 2006. 31. o.) vagy a szúrós, öklünket szánkba tömő börtön(Rákosi)-korszakot, amelynek nem volt rés a falában, hazánkat benyelte a Kelet-puszta (Európa, utolszor, 1950). Szabó Magda prózái és versei útbaigazítanak. Érzékeny és képzett ízlése ma is érvényes mérce, mert nem matematizálható, nem is valami ráadás, amely akár ki is maradhat az életünkből, sokkal inkább a valódi igazság forrása. Örök irodalom. Kötelező kicsiknek és nagyoknak!