Negyedmásodperc alatt több mint egymillió találat. Köztük az Eötvös-előadássorozat keretében Keresztény értékek a 21. században címmel elhangzott Erdő Péter-előadás, nem is annyira régen, hogy ne lehessen rákeresni. Ennek ellenére az uniós választásokhoz közeledve egyre gyakrabban látjuk, halljuk az ellenzékinek nevezett csatornákon és adókon, hogy a keresztény értékek meghatározásán fáradoznak, nem kevés (amúgy bántó) gúnnyal kérdezgetve egymást, mik is azok a keresztény értékek. Miközben az Unióban a keresztényekkel, kereszténységgel szembeni diszkrimináció természetessé vált, köszönhetően a 20. századot uraló két ateista világnézet jól végzett munkájának. A liberális az embert tette meg önmaga istenévé, a kommunista a pártot. Viszont mindkettő mindent megtett azért, hogy a társadalmi többség lenézett, sajnálni való személyt lásson a hívő, templomba járó emberben, s hogy a papi, szerzetesi pálya véletlenül se vonzza a fiatalokat. Mintha minderről nem tudnának a kilencedik éve folyamatos megszüntetés állapotában létező legnépszerűbb ellenzéki rádió prominens véleményformálói, amikor azt „beszélik meg” egyáltalán nem megértő, sokkal inkább leereszkedő kinyilatkoztatással és jól érzékelhető elégedettséggel a hangjukban, hogy már papokat kell importálni Afrikából és Ázsiából, annyira nem érdekel senkit Európában a kereszténység. Persze nincs így, csak ez hangzik jól a közönségüknek. Ma is szolgálnak magyar szerzetesek a Fülöp-szigeteken például, vagy Afrikában a katolikus egyetemesség jegyében. És valóban vannak Magyarországon is indiai, afrikai, sőt a szocialista Vietnamból is papok misszióban. A Helsinki Bizottság odáig ment, hogy a keresztény erkölcsiséget veszélyesnek tartja. Fájó és döbbenetes, hogy a teológiai főiskolai végzettségére büszke ÜDE-ügyvéd harcosan kérkedik főműsoridőben azzal, hogy neki az úgynevezett keresztény értékeket még senki nem tudta definiálni. Én most megpróbálom  ̶  egyszerű hívőként, átlag magyarként, teológiai tanulmányok nélkül.