szoborállítás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Elfogultan

2017. szeptember 25.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

„A vallás nem magánügy.”

               Mindszenty József

Zsúfolt szeptemberi hétvége. Mégis közel hétezren hajtottak fejet Mindszenty József jelképpé nemesült személye előtt, és tettek tanúságot cselekvő hitükről a Városmajortól Máriaremetéig zarándokolva. A Kulturális Örökség Napok, a Nemzeti Vágta, az autómentes hétvége, a Színházak éjszakája és az Ars Sacra dús programjai helyett…

A boldoggá avatásra váró Isten Szolgája bátor, szókimondó és VI. Pál pápa igaz minősítése szerint is rettenthetetlen volt. A kérlelhetetlenül egyenes beszédű bíboros nevének csengése ma újra mély tartalmat hordoz. Mert a vallás nem magánügy! Az Egyház, amelyet képviselt és képvisel nem a karitatív szolgálat karanténjába zárt intézmény, ahogy ma sokan kívánják és látják. Kimeríthetetlen társadalmi erő, amely minden korban képes és tud bizonyítani. A hetven évvel ezelőtti városmajori zarándoklaton Mindszenty hívó szavára és őt követve százezer fővárosi férfi bizonyította – két héttel a kékcédulás választások után – kiállását Isten, haza és a család mellett. A 14 kilométeres utat gyalog tették meg. A következő vasárnapon a nők, az azt követőn pedig a fiatalság járta végig ugyanezt a zarándoklatot hét évtizeddel ezelőtt.

Teljes cikk

„Versek nem kellenek” Proletárdiktatúra és irodalmi emlékezet

2019. augusztus 21.

L. Simon László

A napokban egy beszélgetésben a vitapartnerem azt vetette fel, hogy egy olyan kurzus, amely önmaga politikai legitimációját részben az ’56-os forradalomból vezeti le, vajon áthelyeztetheti-e Nagy Imre szobrát a nemzet fővárosának egyik szimbolikus teréről a város egy másik pontjára (a Kossuth tér közeléből egy attól távolabbi helyre). A kérdés már részben a legutóbbi tusnádi szabadegyetemen is szóba került, mikor az emlékezetpolitikai vitában magam feszegettem, vajon miért is kavart olyan nagy hullámokat Nagy Imre szobrának áthelyezése, s hogy mindez városépítészeti probléma-e, vagy inkább identitás- és emlékezetpolitikai kérdés. Nyilván az utóbbi, mert az alkotás elszállításáról szóló polémia nem tájépítészeti és városrendezési jellegű volt, hanem annak mentén rajzolódtak ki a törésvonalak, hogy miként viszonyulunk Nagy Imre életútjához, munkásságához és politikai örökségéhez. Egykori kulák dédszülők leszármazottjaként könnyen csábítana az a megközelítés, hogy Nagy Imre munkásságából a padláslesöprésekért felelős moszkovita kommunista politikus parasztságot eláruló szerepét és kegyetlenségét emeljem ki, az elmúlt évtized politikusi munkája viszont megtanított arra, hogy a tetteinkért, a döntéseinkért, a kompromisszumainkért és a sokszor indokolatlan hallgatásainkért történő felelősségvállalás, illetve sorsfordító pillanatokban az áldozatokkal, sőt az önfeláldozással együtt járó helyes út választása talán a legnehezebb dolog.

Teljes cikk